New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

16. fejezet: A mennydörgés istene

Ahhoz képest, hogy éjjel órakig csak a plafont bámultam, reggel nagyon korán ébredtem. James még édesen aludt, így arra gondoltam, hogy lemegyek a konyhába, és készítek neki valami reggelit. Erőt véve magamon, felkeltem az ágyból, és a fürdőbe vonulva kicsit rendbe raktam magam.

A konyhába érve rájöttem, hogy nem fogom tudni megcsinálni a megtervezett reggelit, ugyanis Bruce már elfoglalta a pultot.

- Jó reggelt! - kiáltott fel, mikor meglátott - Nagyon korai vagy. Gyere, készítettem egy csomó reggelit.

- Nagyon házias lettél. - ültem le a konyhapult szemközti oldalára, ahol rögtön elém tolt egy nagy tál ételt - Köszönöm.

- Miért keltél ilyen korán? - érdeklődve nézett rám szemücege felett.

- Nem tudtam aludni, így arra gondoltam, hogy készítek James-nek valami reggelit. De megelőztél.

- Mit enne a kisember? Megcsinálom neki szívesen.

- Talán palacsintát. - rántottam meg a vállamat, amire Bruce csak bólintott egyet, majd minden mást félretéve nekilátott a palacsinta sütésének - Mikor értetek vissza?

- Csak nemrég.

- Hogy ment?

- Szörnyen! - tekerte meg a fejét szomorúan - Thor... teljesen maga alatt van. Teljesen más ember lett. Ha meglátod, rá sem fogsz ismerni.

- Hát... Amúgy sem ismerem annyira. Csak egyszer találkoztam vele a csatatéren öt éve.

- Ó! - nézett rám szemüvege felett - Nem kell ahhoz személyesen ismerned, hogy lásd a változást.

- Jó reggelt! - kiáltotta el magát egy szinte iameretlen hang a hátam mögött.

- Mindjárt rá is jössz, hogy miről beszélek. - motyogta Bruce.

Hátra fordultam, és szembe találtam magam Thor-ral. Egy nagyon furcsa kinézetű Thor-ral. Bruce-ra pillantottam, aki egy amolyan "én megmondtam" pillantást villantott rám, majd kíváncsian nézett az istenre, aki éppen fel akart mászni mellém az egyik székre a pult mellett. Érdeklődve figyeltem, ahogy a vállig érő, összecsomósodott hajú, pocakos férfi hogyan küzd.

- Itt minden ilyen... ilyen... magas? - nyögte két próbálkozás közt, majd feladta, és csak megtámaszkodott.

- Talán ha kisebb hasat növesztettél volna, könnyebben mennének az ilyen dolgok. - szúrta oda neki Bruce.

- Nincs semmi baj a hasammal. - simított végig rajta - Ezek a midgardi dolgok ilyen bonyolultak. Mit eszünk? - nézett végig a pulton, majd végül szemei rajtam akadtak meg - Hát te meg ki vagy?

- Christine Bradley. - nyújtottam felé a kezem, amit elkapott, és egy, a szakálla miatt szúrós, és felettébb nyálas kézcsókot nyomott rá.

- Örvendek, Christine! - kacsintott rám, kezemet pedig még mindig nem engedte el. Helyette elkezdte simogatni az ujjaimat és a tenyeremet. Hiába próbáltam visszahúzni, érdes kezei nem engedtek.

- Ne nyálazd már össze a csinibabát, lobonc. - jelent meg az ajtóban Mordály, akinek köszönhetően elterelősött Thor figyelme, és visszakaptam a kezemet.

- Jé! - kiáltott fel a mellettem álló férfi - Itt a nyuszi is! Olyan régen láttalak, nyuszi!

- Nemrég szálltunk fel együtt a gépre, te idióta. - intette le a mosómedve, majd felugrott a másik oldalamon elhelyezkedő székre - Úgy be volt nyomva, hogy nem tudtuk felkelteni, mikor ideértünk. - jegyezte meg felém - Gondolom most tért magához.