Nem kevés idő kellett hozzá, hogy James megynyugodjon. Csak sírt, és szorosan ölelt magához. Thor magunkra hagyott minket, így a kisfiammal kettesben voltunk az istenség szobájában, ahol pár órával ezelőtt ébredtem.
- Nincsen semmi baj, édesem. - simogattam a barna haját - Megijedtél?
- Nem.
- Akkor mi a baj? Miért sírsz ilyen keservesen?
- Mert az apukám gonosz. - törölte meg kis orrát egy zsenkendőbe.
- Tessék? - hirtelen elakadt a szavam - Nem. Nem az. Ezt meg honnan veszed?
- Mert megbántott téged. Most meg megütötte Thor-t. Nagyon ijesztően viselkedett.
- Féltél tőle?
- Attól féltem, hogy téged fog bántani.
- Sosem bántana engem, és téged sem. - amilyen gyorsan és egyértelműen kimondtam ezt, olyan komolyan is gondoltam. Tudtam, hogy Bucky nem tudna fájdalmat okozni. Legalábbis fizikailag nem. A lelkem az más téma.
- De hiszen sírtál miatta.
- Az más volt. De megütni, vagy hasonló módon bántani nem fog sosem. Ő jó ember. - győzködtem a fiamat, hiszen mindig azon voltam, hogy ne egy szörnynek lássa az apját.
- Akkor Thor-t miért bántotta? - érdeklődött James, már megnyugodva.
- Apukád elég hirtelen haragú ember... - kezdtem a magyarázkodásba - És valószínű, hogy nem kedveli Thor-t.
- Thor szerelmes beléd? - tette fel a kérdést, amitől hirtelen köpni-nyelni sem tudtam.
- Tessék? - nevettem kínosan - Honnan szedsz ilyeneket?
- Reggelinél, mikor Bruce keresett, a Nagyi azt mondta neki, hogy Thor-ral vagy. És akkor Shuri azt mondta, hogy olyanok vagytok, mint a szerelmesek.
- És az milyen? - érdeklődtem mosolyogva.
- Mindig együtt vagytok. - felelte nagy komolysággal - Vele voltál este is?
- Igen. Tegnap elhozott ide, és már későre járt, én pedig fáradt voltam, így itt aludtam.
- Thor-ral aludtál?
- Nem, kicsim. Egyedül aludtam.
- Kár. Pedig kedvelem Thor-t. Lehetne ő is az apukám.
- James! - szóltam rá kedvesen, de belül kicsit mérges lettem - Attól, hogy apukád és én nem vagyunk együtt, még mindig ő az apukád. Nem kell helyette mást keresned, és nem kell őt utálnod sem. Apa nagyon szeret téged, akkor is, ha engem nem. Érted?
- Értem. - bólogatott - De attól még haragszok rá.
- Az nem baj. De nem kell örökké haragban lennetek. Te a kisfia vagy, és ha én nem is vagyok vele, és nem beszélünk, te még tölthetsz vele egy kis időt néha.
- Most nem akarok. - rántotta meg a vállát, majd témát váltott - Hol vagyunk most?
- Thor otthonában. Ez itt Új Asgard, ahol Thor népe és a barátai laknak. Nagyon kedvesek, és egy kicsit furcsák is. Ők mind egy másik világból jöttek, ezért mások, mint mi. De nem kell tőlük megijedni. - biztosítottam, mire ő csak bólintott egyet. Beszélgetésünket nem sokkal később kopogás szakította félbe, majd a Nagyi lépett be a szobába. Miután megérkeztünk, megkértem Thor-t, hogy ugorjon vissza a Nagyiért a bázisra, és a csomagjainkkal együtt hozza el őt is ide.
- Szia! - mosolyogtam rá a nagyanyámra, aki mellett ott állt Thor is. Küldtem neki is egy hálás mosolyt, amit azonnal viszonzott.
- Nem nézünk körül odakint, kisember? - szólította meg az istenség James-et.
YOU ARE READING
New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT
FanfictionMi történne akkor, ha a Tél Katonája hátrahagyott volna valakit, mikor Wakandába került? Christine Bradley CIA ügynök volt, Sharon Carter társa, míg nem történt meg az a dolog, ami az egész életét megváltoztatta. /A történet erősen hajlik a Végtele...