New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

43. fejezet: Lelkiismeret

Még aznap éjjel a géppel, amit a balesetem után Shuri és Bucky hozott el Wakanda-ba, míg engem Thor a bifrösztön keresztül utaztatott, visszamentünk New York-ba, a bázisra. Míg Bucky és Shuri a pilótafülkében voltak, addig én a hátsí részben pihentem Thor mellkasán. Az útra szinte alig emlékszem, ugyanis felszállás után rögtön elnyomott az álom, és már csak másnap reggel, a bázison ébredtem fel a saját ágyamban.
Thor a csókunk óta el sem mozdult mellőlem. Minden lépésemet leste, és kérésemet teljesítette. Sőt, kérnem sem kellett semmit, úgy gondoskodott rólam.

- James jó fiú volt? - kérdeztem, mikor a konyhában ültünk, mert Thor ragaszkodott hozzá, hogy csinál nekem valamit enni.

- A legjobb. Nagyon okos kisfiú. - mosolygott rám, miközben egy tojást akart feltörni - Olyan, mint az anyukája.

- És a Nagyi?

- Jól van. Minden nap új sütemény receptet próbálnak ki Korg-al. - nevetett fel - És azt kell, hogy mondjam, ha így folytatják, újra felszedem a pocakomat.

- Nagy kár lenne. - kacagtam fel hangosan, mire kíváncsian nézett rám.

- Igen? Megnézheted közelebbről, ha szeretnéd. - lerakott mindent a kezéből, majd a konyhapult másik felére sétált, és maga felé fordított. Kezét a csípőmre tette, úgy nézett le rám. - Gyönyörű vagy!

- Ja, gondolom. - pirultam el, és zavartan a hajamba túrtam - Pár órája még a műtőben feküdtem.

- Akkor is gyönyörű vagy. - simított végig az arcomon - És majdnem megőrültem, mikor el kellett jönnünk otthonról, mikor végre majdnem megcsókoltál.

- De hát tegnap már bepótoltuk. - kuncogtam még mindig elvörösödve.

- Az aggodalom miatt nem igazán emlékszek rá. - mondta, megjátszott szomorúsággal. Én újra felkacagtam, majd az arcára simítva a kezeimet, közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Olyan erősen szorított magához, mint aki sosem akarna elengedni. Beleborzongtam a csókjába, egészen addig, amíg valaki ki nem vágta a konyha ajtaját.

- Ó jaj! - szólalt meg Thor, mikor megláttuk az érkezőket.

- Na, szép! - hallottam meg a régen hallott, de ismerős hangot - Ideküldelek magam helyett, hogy segíts a csinibabának, erre te lecsapsz rá, lobonc.

- Mordály! - kiáltottam fel örömömben, és a mosómedvéhez futottam, hogy megöleljem, de ő továbbra is Thor-t nézte szúrós szemekkel.

- Nem ebben egyeztünk meg. - fenyegetőzött, majd elővette a fegyverét - Azt mondtam, hogy ha egy ujjal is hozzáérsz, leröpítem az alsógatyád tartalmát. - erre már a mellette álló fafiú, Groot is körülnézett. Úgy láttam, valami újfajta videójátékkal játszott.

- Én... én... - dadogott Thor, és kezeit felemelve védekezett. Így megijedt volna Mordálytól?

- És mit tennél akkor, ha azt mondanám, hogy én másztam rá. - tettem fel a kérdést a mosómedvének, és védelem gyanánt Thor elé álltam.

- Már minek kellene neked ez a lobonc? - húzta el bosszúsan a száját, de végre elrakta a fegyvert.

- Láttad már ruha nélkül? - kacsintottam rá nevetve, mire Mordály öklendezni kezdett.

- Fujj! Mikor először és utoljára láttam úgy, akkor a pocaktól biztos nem látta a fütyköst... - jegyezte meg, én pedig hangosan felnevettem, és Thor-ra néztem.

- Mit kerestek itt? - kérdeztem Mordályt és Groot-ot, nem mintha érteném a fafiú nyelvét.

- Quill továbbra sem találja Gamora-t, szóval mi ketten úgy gondoltuk, hogy tartunk egy kis szünetet, és megnézzük, hogy mi a helyzet veled. Ha kellünk, akkor Quill értesít, és máe megyünk is. Úgy érzem, ez a Gamora nem lesz olyan kezesbárány velünk, ha megtaláljuk. - jegyezte meg mellélesen.