New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

2. fejezet: A múlt

Mielőtt Steve elment, a lelkére kötöttem, hogy senki nem tudhat a fiamról. Arról, hogy James egy körözött bűnöző fia. Tudom, hogy Bucky jó ember, és sosem tett volna semmi rosszat, ha nem állt volna a Hydra befolyása alatt. De erről a kormány nem tud. Nem tudják elismerni, hogy a Tél Katonája valami nagyobb erő parancsát követte.
Mikor megismertem a férfit, nem volt teljesen önmaga. A Lagosban történt baleset után, mikor a kormánynak elege lett a Bosszúállók öntörvényeskedéséből, létrehozták a sokoviai egyezményt. Tony teljes mértékben támogatta, hogy a csapatuk az ENSZ-nek feleljen, de Steve nem tartotta jó ötletnek. A bécsi találkozó alkalmával merénylet történt, ahol meghalt Wakanda akkori királya, T'Chaka. A gyilkosságot ekkor próbálták rákenni Bucky-ra, akinek egyedül Steve és Sam hittek. Mikor ők ketten Berlinbe mentek Bucky-ért, megjelent T'Chaka fia, T'Challa a Fekete Párduc is, és elfogták Bucky-t, akit a CIA tartott fogva. Ekkor elkobozták Steve pajzsát és Sam szárnyait is. Nem sokkal később megjelent egy Zemo nevű tag, aki pszichológusnak álcázva magát bejutott Bucky-hoz és a titkos szavakat felolvasva, kiszedte belőle, hogy hol találja a Hydra titkos bázisát.
Ezek után Bucky-nak sikerült megszöknie, és elbújnia Steve-el és Sam-el. Ekkor már kezdte visszanyerni a régi énjét, de még nem volt teljesen önmaga. Ekkor kerültem be a képbe én. Mikor az akkori CIA-s társam, Sharon Carter lebukott előttem. Bíztam benne, és tudtam, hogy sosem tenne olyat, amivel veszélybe sodorná a hazáját. Ezért is segítettem neki, mikor ellopta és visszaadta Steve pajzsát és Sam szárnyait. Ekkor találkoztam Vele először. Sharon gyanús volt, de rám senki nem gyanakodott volna, így én voltam az, aki tartotta a kapcsolatot a szökevényekkel. Ezt az egészet nem szabadott volna helyesnek éreznem, de sosem kételkedtem a Kapitányban és Bucky-ban sem. A világ szerint ő egy gyilkos volt, de én nem így láttam. Mikor a szemeibe néztem, láttam, hogy sose tudna bántani ártatlanokat.
Mikor először kettesben maradtam vele, rettegnem kellett volna tőle. Épeszű ember nem akart volna egy légtérben tartózkodni vele, de engem valami vonzott benne. Talán a titokzatossága, vagy az, hogy be akartam bizonyítani, hogy ártatlan, hogy nem rossz ember, csak rossz emberek közé keveredett.
Napról-napra egyre jobban kiismertem, és már akkor is meglátogattam a búvóhelyükön, mikor nem volt semmi dolgom velük. Steve szerint jó hatással volt Bucky-ra az, hogy minden nap látott, és hogy valaki olyan is megbízott benne és hitt neki, aki csak most ismerte meg. Ezért történt többször is, hogy magunkra hagytak minket. Eleinte csak beszélgettünk, mesélt a gyerekkoráról, hogy hogyan ismerte meg Steve-et. Aztán jöttek a nehezebb dolgok. Elmondott mindent, amire emlékezett a Hydra-s korszakából, hogy miket tett és hogy miket tettek vele. Eleinte szégyellte magát előttem, de mikor látta, hogy nem ítelem el, teljesen megváltozott. Nem sokkal kesőbb már harcolni tanított. Tudtam bunyózni, CIA-s létemre tudnon kellett, de hozzá képest kezdő voltam. Először csak elmondta, hogy mik a legjobb fogások. Aztán mikor kicsit felengedett, testközelből is megmutatta a mozdulatokat. Akkor ért hozzám először, és akkor engedte meg, hogy megérintsem a mű kezét. Még csak pár hete ismertük egymást, de mindketten tudtunk már akkor valamit.

#Visszaemlékezés#

- Holnap Szerbiába megyünk. - suttogta, mikor hozzáértem hideg fém karjához.

- Tudom. - bólintottam és a szemébe néztem. Sosem voltam hozzá ilyen közel, és ez abban a pillanatban tudatosult bennem.

- Ha rosszul sül el, többé nem látlak.

- Tudom. De nem lesz baj. Vagy akár veletek is mehetnék.

- Így is túl sokat kockáztattál már.

- Segíthetnék. - próbáltam meggyőzni, és a szívem mélyén nagyon akartam, hogy egyezzen bele.

- Nem. - mordult fel, és elfordult tőlem.