New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

19. fejezet: A visszacsettintés

Mindenkit sokkolt Natasha halála. Legjobban Clint és Bruce voltak letörve. Clint-nek és Natasha-nak múltjuk volt, évek óta legjobb barátok voltak, és ha jól tudom, akkor Clint-nek köszönhetően állt át Nat úgymond a jó oldalra. Bruce-szal más volt a helyzet. Köztük egy soha ki nem mondott szerelmi szál volt. Nat volt az, aki még a dühöngő Hulkra is tudott hatni. Ezért is értettem meg mindkettőjüket. Hiszen én is elveszítettem a legjobb barátnőmet és a szerelmet is. De most talán visszakapom őket. Minden megvan, ami kell hozzá. Minden követ sikerült megszerezni.

- Gyerünk! - kiáltott fel Tony - Nem omolhatunk össze. Most már van egy plusz okunk, hogy megcsináljuk. Csináljuk meg Nathasa-ért is, hogy ne legyen hiábavaló az áldozata.

Senki nem tudott megszólalni, csak némán bólogattunk. Nem voltunk a legjobb barátnők Nat-tel, annyira nem is ismertem közelről, de ami vele történt, mindenkit sokkolt.

Pár órával később Tony, Bruce, Mordály és én a laborban voltunk, és próbáltuk a Végtelen köveket beilleszteni egy hasonló kesztyűbe, mint amit Thanos használt. Ehhez Tony Vasember páncélját vettük alapul.

- Mikor lesz kész? - türelmetlenkedett Mordály.

- Fogd már be! - morrant rá Tony - Nem akarunk mind Hulk-ká változni, ugye? Mert ha nem jól csináljuk, akkor bizony mind kapunk egy jó adag gamma sugarat. Szóval dugulj el, vagy kiszedem belőled a szivacsot, amivel ki vagy tömve.

- Ugye tudod Bádogember, hogy élő szövet vagyok, és nem plüss. - vágott vissza a mosómedve.

- Fejezzétek be mind a ketten. - szólt rájuk Hulk.

- Igen! Miért is vagy te itt? - szúrkálódott tovább a milliárdos.

- Hogy ne lazsálj! - mondta Mordály, de az orra alatt morgott még valamit, mikor otthagyta Tony-ékat, és mellém heveredett a kanapéra.

- Mi a helyzet, csinibaba? - kérdezte, de közben szúrósan pillantott Tony felé.

- Semmi. - néztem fel a végtelen sok papírból, ami előttem hevert - Próbálok rájönni, hogy hogyan lehetne kevesebb sugárzással megoldani. De nem jutok semmire sem.

- Milyen volt Asgard? Nem is meséltél róla.

- Mire célzol? - húztam fel szemöldökömet, de nem néztem rá. Valahol mélyen már sejtettem, hogy mire akar kilyukadni.

- Csinált valamit veled az az idióta?

- Nem.

- Akkor jó. - tette zsebre a tőrt, amit eddig ujjai közt forgatott.

- Vagyis... Semmi olyan, amit komolyan kellene venni. - tettem hozzá halkan.

- Mit csinált?

- Éppen győzködtem, hogy ne szóljon az anyjának arról, hogy meg fog halni. Aztán hallottuk, hogy jön valaki. Ő pedig megcsókolt, amit az anyja meglátott.

- Megölöm. - pattant fel mellőlem, majd a kijárat felé vette az irányt.

- Ne most akarj hősködni, Maci! - kiáltott fel Tony - Készen vagyunk!

- Nem kellene megoldani a gamma sugárzást? - tettem fel idegesen a kérdésemet.

- Nem fontos. - válaszolt Bruce - És attól tartok, hogy nem is tudnánk nagyon csökkenteni.

- Akkor mi lesz? Aki felhúzza a kesztyűt, akár bele is halhat.

- Én leszek az, aki felhúzza. - jegyezte meg Bruce - Bennem már így is elég sugárzás van. Mintha erre születtem volna.