New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

57. fejezet: Ölelések

Ahogy kitisztult a kép, egyre jobban kirajzolódott előttem a bázis udvara.
Kissé nehezen bírtak el a lábaim, de ezt annal tulajdonítottam, hogy nemrég megállt a szívem. Legalábbis ezt akartam magammal elhitetni, de tudtam nagyon jól, és a hülye is látta rajtam, hogy mennyire le vagyok épülve mind testileg, mind lelkileg.

- Gyere, segítek! - támogatott Thor, miközben simogatta a hátamat.

- Bucky hogyan jön haza? - tettem fel a kérdést, ami legjobban nyomasztott.

- Hmmm... - csak ennyi volt a válasz.

- Mi az? - érdeklődve néztem rá, miközben a bázis bejárata felé ballagtunk.

- Semmi. - tekerte meg a fejét, és próbált egy meggyőző mosolyt villantani.

- Thor! - szóltam rá - Aggódok érte. Nem kellett volna otthagyni kettesben Gilbert-tel. Nehogy valami olyat csináljon, amit kesőbb ő maga is megbánna.

- Nem fog. - vonta meg a vállát - Van neki annyi esze.

- Ilyen jól ismered? - nevettem rá.

- Tudod, amíg nem voltál itt, szinte minden percünket együtt töltöttük. Na, nem azért, mert annyira kedveljük egymás társaságát. Azért, mert mind a ketten meg akartunk találni téged, bármi áron. Meg persze egyikünk sem akart kimaradni a mentésből. De hogy megnyugtassalak, Sam segít neki. Ő is ott volt, csak ő kint őrködött.

- Akkor jó. - fújtam ki a megkönnyebbült levegőt.

- Olyan jó, hogy itt vagy. - állt meg hirtelen, és magával szembe fordított - Nem is tudom, hogy mit tettem volna, ha nem tudunk kiszanadítani épségben.

- Most már itt vagyok. - simítottam meg az arcát, homlokomat pedig az övének támasztottam.

- Igen. - mosolygott - Többé nem mehetsz egyedül sehova.

- Hát azért reméljük, hogy nincs több elmebeteg, aki el akar rabolni.

- Meg foglak védeni mindentől. - ígérte, majd egy rövid csók után folytattuk az utunkat a bázis felé.

Már teljes pompájában állt az épület, minden munkálattal végeztek T'Challa emberei.

Thor és én egészen a laborig nem is találkoztunk senkivel sem. Mikor óvatosan benyitottunk, nem vettek észre minket. Shuri és Bruce egy nagy képernyő előtt ültek, Groot egy játékon játszott, Mordály pedig az asztalra feltett lábakkal szundikált.

- Látom, mindenki nagy munkában van. - szólaltam meg izgatottan. Annyira hiányzott ez a hely, annyira hiányzott mindenki.

Shuri és Bruce először ijedten, majd meglepődve, végül pedig megkönnyebbülve nézett rám. A lány gyorsabb volt, és ő volt az, aki először magához szorított.

- Végre! Olyan jó, hogy itt vagy. - suttogta a nyakamba.

- Óvatosan! - szólt rá Thor - Elég húzós napja volt.

- Szia, kislány! - szorongatott meg Mordály is, kinek azonnal eltűnt az álmosság a szeméből, amint meglátott.

- Mi történt? - kérdezte Bruce, miközben magához ölelt.

- Várjatok! - kiáltott közbe Shuri - Be kell kapcsolnom a blokkolót!

- Nem szükséges. - állítottam meg.

- Nem? - csodálkozott a lány.

- Már nem tud rám hatni. Én... én megállítottam a szívemet. De Thor visszahozott. - mosolyogtam a mellettem álló férfira, aki csak egy lágy csókot nyomott a homlokomra.