New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

26. fejezet: Elhagyva

Bucky és én azonnal elindultunk vissza, a nagyszüleimhez. A szívem egész úton a szívemben dobogott. Sharon-nal megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Sajnos semmi konkrétat nem tudott mondani, csupán a riasztásról hallott, és tudta, hogy az abban említett cím a nagyszüleim háza volt. Bucky próbált nyugtatni, de láttam rajta, hogy ő is éppen olyan ideges, mint én.
Az út most százszor olyan hosszúnak tűnt, mint amúgy. Mikor végre a házhoz értünk, azt hittem, hogy elájulok. Szóval ezért riasztották a CIA-t, és nem csak a rendőröket. A ház lángokban állt, tűzoltó autók oltották a hatalmas lángokat. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, Bucky-hoz fordultam. Éppen kicsatolta az övét, és az ajtó felé nyúlt, mikor visszahúztam.

- Szerintem itt kellene maradnod. - mondtam neki elhúzott szájjal - Nem tudjuk, hogy mit tesznek veled, ha meglátnak.

- Nem érdekel. - rántotta meg a vállát - A fiamról van szó.

- Rendben. - egyeztem bele, szívemet pedig melegség járta át, ahogy James-ről beszélt - De várj csak! - a hátsó ülésről egy baseball sapkát húztam elő, és a kezébe nyomtam - Ezt vedd fel! És ígérd meg, hogy bármi baj lesz, azonnal lelépsz. Itt a kocsikulcs, rajta van a lakásom kulcsa is. Tedd el, és amint valami furcsát észlelsz, tünés haza.

- Rendben. - bólintott, miközben a fejébe húzta a sapkát.

- Megígéred?

- Megígérem. - nézett szemembe, majd mindketten kiszálltunk a kocsiból.

- Sharon! - kiáltottam rá barátnőmre, mikor megláttam szőke fejét. Átfurakodtuk magunkat a bámészkodók között.

- Chris! - ölelt magához - Ő mit keres itt? - kérdezte Bucky-ra célozva, akit a vállamon át vett észre - Ha rájönnek, hogy ki ő, nem tudom, hogy mi fog történni. Nem tudom, hogy körözik-e még.

- Megkockáztatjuk. - mondta komoran a férfi - Mi történt?

- Öhm... Bomba robbant. - bökte ki nagy nehezen.

- Bomba? Mégis hogyan?

- Egyelőre nem tudjuk. Csak a robbanóanyagot találtuk meg.

- James? A nagyszüleim?

- A nagymamád jól van, de a nagypapádról és James-ről semmit sem tudunk.

- Ne! - a szívem kihagyott dobogni, és alig kaptam levegőt.

- Találtunk valamit! - hallottuk meg a kert hátsó részéből. Egyszerre oda szaladtunk, és megláttuk egy gerenda alatt a Nagypapát. Testét vér borította, és alig pislogott. Nehezen vette a levegőt, és látszott rajta, hogy mondani akar valamit. Ám annyira le volt gyengülve, hogy nem ment neki. Egyetlen szót sem tudott kinyögni.

- Nagypapa! - térdeltem le hozzá - Nem lesz semmi baj. A Nagyi jól van, de James-et nem találjuk sehol. Nem tudod esetleg, hogy... - próbálta összeszedni magát, és válaszolni a kérdésemre, miközben pár mentős hordágyra rakta. Ám mielőtt bármit is mondhatott volna, meghallottunk egy hangot valahonnan messziről.

- Anyuci! - szememmel a vékony kis hang felé néztem, és nem sokkal a romok mellett megláttam James-et.

- Kicsim! - azonnal felpattantam, és a kisfiam felé futottam. Szorosan öleltem magamhoz, majd alaposan szemügyre vettem, hogy nem esett-e baja. - Jól vagy? Hol voltál? Mi történt?

- Az udvaron játszottam, mikor egy ijesztő bácsi hozott egy csomagot dédiéknek. Aztán nem sokkal később egy nagy durranás volt bentről. Megijedtem, mikor megláttam, hogy ég a ház. Elbújtam. - mutatott a hátsó kertben lévő faház felé, amit még a Nagypapa nekem csinált gyerekkoromban.