New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

3. fejezet: A találkozás

Két nap telt el azóta, hogy Amerika Kapitány meglátogatott két év után. Ma reggel pedig Natasha Romanoff-al, vagyis a Fekete Özveggyel találtam szemben magamat.

- Minden Bosszúálló meg fog jelenni a lakásomon?

- Natasha... - kezdte, de félbeszakítottam.

- Tudom, hogy ki vagy, és azt is sejtem, hogy miért vagy itt. Steve küldött?

- Igen.

- Miért? Miért nem ő jött?

- Most elég sok dolga van, és úgy gondolta, hogy jobb, ha elbeszélgetünk, mint nő a nővel.

- És miről?

- Kezdem az elejéről... Emlékszel, mikor 2012-ben Loki megtámadta New York-ot? Na, annak az akciónak nem Loki volt az ötletgazdája. Egy sokkal nagyobb erő. Thanos. Most pedig ez a szörnyeteg rendet akar rakni az univerzumban.

- Rendet rakni? - csodálkoztam rá - Mégis hogyan?

- Létezik hat kő, a Végtelen Kövek. Ha ezeket összegyűjti, olyan ereje lesz, amilyet még nem láttunk. Tudtunkkal kettőt már megszerzett, és a harmadik is nála lehet hamarosan. Az az űrhajó pár napja... Az emberei elrabolták vele Dr. Stephen Strange-et, akinél az Időkő van. Tony vele ment, de semmit nem tudunk róla. Aztán ott van még Vízió is...

- Megtaláltátok őket?

- Igen. Köszönjük. Nélküled nem ment volna.

- Nem mondom, hogy szívesen.

- Tudom. Viszont ha nem segítesz, akkor lehet, hogy már nem élnének. Megtámadták őket, ugyanis Víziónál is van egy a kövek közül. Az Elmekő.

- És én mit tudok még tenni? Meg kell találni valaki mást is?

- Tudom, hogy két éve Steve-ékkel akartál menni, és segíteni nekik.

- Azóta elég sok minden megváltozott. - fél szemmel a baba szoba felé pillantottam - Meg mit tudnék én segíteni? Nimcs szuper erőm, mint nektek.

- Nekem sincs. Tudok verekedni, értek a fegyverekhez, gépeket vezetek. Mindezt te is tudod. Sőt... Értesz ezekhez a számítógépes kütyükhöz is.

- Figyelj, Natasha... Hidd el, hogy velem sok mindenre nem mennétek.

- Minden segítség elkélne.

- Nekem most van valami olyan dolog az életemben, ami ezt megnehezítené.

- Ha Thanos győz, akkor erre nem lesz gondod. Megsemmisíti az univerzum felét. Gondold meg, oké? Este indulunk az új létesítményből.

Miután Natasha elment, órákon át gondolkodtam rajta, hogy mit tegyek? Csak a kisfiam járt a fejemben, és az, hogy mi lesz, ha ez a Thanos tényleg nyer. Ha elvesztem a fiamat, vagy ha ő veszít el engem.
Hosszas gondolkodás után végül elhatároztam magam, és már a Bosszúállók főhadiszállásán voltam.

- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott rám Steve - Látom Nat elég meggyőző volt.

- Fogjuk rá! - rántottam meg a vállamat - A fiam miatt vagyok itt. Mert nem akarom elveszíteni, tenni akarok érte, hogy velem maradhasson. Nem akarok otthon ülni, és arra várni, hogy mi fog történni.

- Győzni fogunk! - bólintott meggyőzően, és valamiért hinni akartam neki - Gyere! A többiek már indulásra készen vannak.

Steve bevezetett a többiekhez, és bemutatott Bruce Banner-nek, James Rhodes-nak, Wanda Maximoff-nak és Víziónak. Natasha-t és Sam-et pedig már ismertem.
Ezek után elmesélték a tervet, miszerint Vízió meg akarta semmisíteni a követ a fejében, de a többiek ezt nem hagyták neki. Volt egy olyan tippem, hogy Steve volt a legjobban ellene. Aztán Banner javaslatára döntöttek úgy, hogy kiszedik azt a követ úgy, hogy Vízió életben maradjon. Ehhez azonban egy olyan hely kellett, ahol mindezt meg is tudják valósítani.

A Fekete Özvegy, léven, hogy egy méret voltunk, a saját ruháit tukmálta rám. Ugyanis szerinte nem lenne kényelmes farmerban és blúzban csatába vonulni. Igaz, nem tudom, hogy a bőr szerkó mennyivel lesz jobb.

Az udvaron egy hatalmas repülő állt, melyre mindannyian felszálltunk.

- Tudod vezetni? - nézett rám Steve.

- Gondolom... - rántottam meg a vállamat és leültem Sam mellé - Hova megyünk?

- Afrikába! - kacsintott rám a fiú - Hogy vagy?

- Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb időpont ezt megbeszélni. - rá sem nézve válaszoltam neki.

- Hát... Nem biztos, hogy lesz rá alkalmunk később.

- Jól. Jól vagyok, Sam. De őszintén megvallva sokkal jobban lennék, ha végre vége lenne ennek az egésznek, és nem látnálak titeket.

- Hú! Ez fájt! - nevetett a fiú megjátszott sértődöttséggel.
Egy darabig csendesen repültünk tovább. Csak Wanda és Vízió suttogását lehetett hallani. Szerelmesek voltak. Tisztán ki lehetett venni a szavaikból. Szerelmesek voltak és féltek, hogy elveszítik egymást.

- Süllyedjetek 2600 lábra, irány 0-3-0. - lépett mellémk hirtelen Steve.

- Remélem tudod mit beszélsz. - néztünk össze Sam-mel - Vagy sokkal gyorsabban érünk földet, mint akarnánk.

- Biztos vagy benne, Steve? - néztem én is a Kapitányra. Előttünk ugyanis nem volt más, csak erdők sokasága. Steve csak nevetett, mi pedig követtük az utasítását. Aztán hirtelen egy hatalmas város tárult elénk.

- Wakanda... - suttogtam magam elé. Hallottam már róla, de sosem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet valójában.

Mikor leszálltunk, Wakanda királya, T'Challa és testőrsége fogadott minket.

- Meg kell hajolni? - suttogta Banner Rhodey-nak.

- Ja. Ő egy király.

- Úgy érzem, folyton hálálkodom magának. - köszöntötte Steve a királyt. Ezek szerint nem ez volt az eslő szívesség, amit megtett neki. Emlékeim szerint két éve egymás ellen  voltak, most pedig mégis barátként üdvözölték egymást.

- Állj már le haver. - lökte oldalba Rhodey Bruce-t, aki éppen meghajolni készült. Halkan felnevettem, miközben mögöttük bandukoltam.

- Ez... ez itt nem szokás. - szólt rá a király - Mekkora támadásra kell felkészülnünk?

- Felség... Szerintem készüljenek meglehetősen nagyra. - válaszolt neki a még mindig zavarban lévő Bruce.

- És hogy állunk? - tért a tárgyra Nat.

- Megkapják a testőreimet. A határ törzset, a Dora Milajet és még... - mutatott maga elé T'Challa, nekem pedig elállt a lélegzetem és a szívem is megszűnt dobogni egy pillanatra

- Egy kissé labilis, száz éves fickót. - lépett előre meglepődésem tárgya. Haja hosszabb volt, szakálla sűrűbb, és eléggé megviseltnek tűnt. Szóval ő az a másik szívesség. Itt, Wakanda-bam bújkált a kormány elől.

- Hogy vagy Buck? - ölelték meg egymást Steve-vel. Én megpróbáltam elbújni Rhodey és Bruce mögött, és csukott szemmel arra gondoltam, bár el tudnék tűnni. Sam a vállamra tette a kezét, úgy próbált megnyugtatni. Látta rajtam, hogy mennyire felzaklatott Bucky látványa.

- Hát ahhoz képest, hogy vége a világnak... - hallottam még a választ Steve kérdésére, és hallottam azt is, ahog  Bucky-nak a torkán akad a szó. Óvatosan pillantottam a férfi irányába, és megbizonyosodtam arról, amit csak sejtettem. Észrevette, hogy ott állok Sam mellett. Kissé szétnyílt szájjal, hatalmas szemekkel nézett rám. A többiek mintha észre sem vettek volna minket, csak Steve nézett felém, kíváncsian várva a reakciómat.
A menet tovább indult a hatalmas palota felé, de Bucky nem mozdult. Pár másodperc múlva már csak ketten maradtunk, méterekre egymástól. Csak bámultuk egymást. Aztán mikor láttam, hogy szólásra nyitja a száját, berezeltem. Lábaim szinte maguktól indultak meg, és a többiek után siettem, felzárkózva Nat és Steve mellé.

- Meg foglak ölni! - suttogtam oda a Kapitánynak, aki csak apró mosolyra húzta a száját.