New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

54. fejezet: Az őrző

*Bucky szemszöge*

Hiába hallgattam végig Thor és Shuri szóváltását, még most sem sikerült teljesen magamhoz térnem. Christine hiánya már lassan felemésztett. Mikor végre ott állt előttem, nem engem választott. Thor-t választotta. Az ő karjaiba vetette magát, nála érezte magát biztonságban.

- Minden oké? - kérdezte Shuri, mikor már a bázison voltunk.

- Persze. - bólintottam azonnal, talán túl meggyőzően is.

- Ugye tudod, hogy össze volt zavarodva, mikor bejöttetek. Érdeklődött rólad, és mikor elmondtam neki, hogy jól vagy, és hogy James veled van, láttam rajta, hogy örült, és megkönnyebbült.

- Mégsem az én nyakamban kötött ki, hanem Thor-éban.

- Biztos vagyok benne, hogy nehéz volt a választás neki. Talán ha nem úgy váltok el egymástól, ahogy... - húzta el a száját Shuri.

- Tudom. Tudom, hogy megőrülök, érted? Hiszen te is láttad, hogy milyen állapotban volt. Az a seggfej kezet emelt rá. És az egész az én hibám. Meg kellett volna inkább halnom. Megérdemeltem volna. Ő viszont nem érdelmi ezt.

- Ezt már párszor megbeszéltük, ugye? - emelte fel a hangját a lány, és szigorúan nézett rám - Beáldozta magát, ez igaz. De még mindig jobb helyzetben vagyunk, mintha halott lennél. Christine összeomlott volna, ha megint látott volna meghalni.

- Talán akkor is jobb lenne neki nélkülem. - morogtam az orrom alatt - De hagyjuk is ezt. Működik a nyomkövető? Látjuk hol van?

- Nézzük meg. - karolt belém a lány, és a labor felé húzott.

*Christine szemszöge*

Mikor visszamentem Gilbert-hez, már valaki mással beszélgetett. Egy csinos, színesbőrű nő állt vele szemben. Hosszú, ezüstfehéren csillogó ruhában volt. Igazán jól nézett ki.

Amint odaértem hozzájuk, Gilbert azonnal magához húzott, hogy be tudjon mutatni a nőnek. Műmosolyomat magamra öltöttem, viszont mikor szembe kerültem az ismeretlennel, az arcomra fagyott. Én tudtam, hogy ki ő.

- Azt hittem, megszöktél, drágám. - mélyesztette bele az oldalamba ujjait Gilbert - Hadd mutassam be a hölgyet. Ő itt Valeria Ortega, egy jövendőbeli ügyfelem. Ha minden jól megy. - kacsintott a nőre - Ő pedig a gyönyörű feleségem, Christine Gordon.

- Nagyon örülök, hogy találkozhatunk, Christine. - szorította meg a kelleténél kicsit erősebben a kezemet. 

- Én is. - mondtam megkönnyebbülve, amit persze titkoltam Gilbert előtt. 

- Megbocsátanak nekem a hölgyek? - mondta Gilbert, és csörgő telefonja után nyúlt, de előtte még odasúgott nekem, hogy csak én halljam - El ne szúrd nekem az üzletet!

Miután az a szemétláda eltűnt a hallótávolságunkból, egyből a nő felé fordultam.

- Hú! Ez pont kapóra jött. - célzott a telefonra.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem izgatottan Valkűrt, ugyanis ő volt az, aki teljes valójában állt előttem.

- Szerinted? - mosolygott rám - Thor riadót fújt, amint eltűntél. Természetes volt, hogy segítek.

- De ugye tudod, hogy nem mehetek el veletek? Már Shuri-nak is mondtam az előbb.

- Tudom. Éppen ezért épülök be. Engem nem ismer. A többiek nem jöhettek, elvégre elég lenne egy pillantást vetni rájuk, és bukna a terv. Shuri akarta bevállalni, de ő meg a wakandai király testvére. Valaki felismerheti. Így is nagyot kockáztatott, hogy bejött ide.