New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

28. fejezet: A segítség

Úgy siettem, pontosabban inkább menekültem Bucky elől, hogy a lábaim alig érték a földet.

- Chris! - kiáltott utánam, és nem hagyta annyiban - Várj már!

- Nem! Nem fogok várni rád. - vágtam neki vissza - Vártam rád eleget! Évekig! - ordítottam az arcába, hiszen bármennyire is siettem, utolért.

- Csak vissza akartam adni a kulcsokat. - húzta elő zsebéből a csomót.

- Ó! - húzam fel a szemöldököm - Hát persze, hogy csak ezt akartad... - dünnyögtem az orrom alatt. Miért ie gondoltam, hogy bocsánatot akart kérni?

- Valójában... - kezdte zavartan, és nem nézett a szemembe - Tudni akartam, hogy jól vagytok-e?

- Jól.

- És hol laktatok a napokban?

- Nem mintha rád tartozna, de egy barátnál. De várj csak... - gondolkodtam el - Honnan tudtad, hogy nem voltunk otthon?

- Vissza akartam vinni a kulcsot, és láttam, hogy a postaládád tele van levelekkel. Gondoltam, azért nem ürítetted, mert nem voltál otthon.

- Aha. Szóval annyi nem volt benned, hogy személyesen add vissza a kulcsokat, inkább a postaládába akartad dobni. - mondtam gyülölködő hangon. Persze nem gyűlöltem a szívem legmélyén. Csak könnyebb volt ellenséges viselkedést mutatni felé, mint játtszani azt, hogy nem érdekel. Pedig azt kellett volna. Figyelembe sem venni, levegőnek nézni.

- Chris! - kezdte volna a védekezést, de beleszóltam.

- Kösz a kulcsot. - kaptam ki a kezéből a csomót - A kocsi kulcsa?

- Visszavittem Pepper-nek. Azt hittem, hogy ott lesztek. - ismerte be.

- Hát nem. - mosolyogtam rá gúnyosan, majd újra magára akartam hagyni. De persze tovább követett.

- James hogy van?

- Jól.

- Esetleg ha... ha lehet, akkor láthatnám néha?

- Tessék? - nem akartam hinni a fülemnek.

- Szeretném...

- Jól hallottam, hogy mit szeretnél. - kiáltottam fel - Szóval látni akarod James-et, de nem akarsz velünk lenni. Vagy mondjam úgy, hogy engem nem akarsz? Mert ebből csak erre tudok következtetni. - böktem meg erősen a mellkasát. Persze mit sem ért az én vékony kis ujjam az ő izmai ellen.

- Félre érted. Igazad van, jobb, ha őt se látom. - hajtotta le a fejét.

- Ne aggódj! James nem fog belehalni a hiányodba, ugyanis látni sem akar. - mondtam ki azt, amivel a szívébe szúrtam a kést. Legalábbis a reakciójából ezt szűrtem le.

- Nem?

- Nem. És szokj hozzá, hogy velem bizony találkozni fogsz, ugyanis mától itt dolgozom. - mutattam körbe a félig felhúzott épületben - Ha pedig te is itt leszel, akkor bizony meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy látjuk egymást.

- Nem kellene ebbe még jobban belemenned, Chris. - lépett hozzám közelebb, amitől máskor elvesztettem volna a fejemet. Na jó, most is elég nehéz volt nem a szemét és a száját bámulnom. - Nem eshet bajod.

- Meg kell találnom Zemo-t. Az a férfi megölte a nagyapámat, és majdnem a fiamat is.

- A fiunkat. Éppen ezért, majd én megkeresem. Megkeresem és megölöm. - tette a kezeit a vállamra.

- Nem. - ráztam le magamról - Nem akarom, hogy gyilkolj. Azt meg főleg nem, hogy miattunk.

- Mindent megtennék értetek. - mondta halkan.

- Aha. - válaszoltam bunkón - Akkor nem hagytál volna el. Maradj ki ebből. James az én fiam, majd én lerendezem ezt.

- Az én fiam is. - erősködött tovább.

- Meddig volt a te fiad? Két napig? Lemondtál róla, mikor otthagytál, szóval erről ennyit. - mikor újra ott akartam hagyni, erősen karon ragadott, ám ekkor a nagy dörgés és villámlás megakadályozta további mondandójában. Majd megjelent Thor.

- Ó! - mondta a mennydörgés istene - Megzavartam valamit?

- Igen. - mondta Bucky, és láttam rajta, mennyivel idegesebb lett, mikor meglátta az érkezőt.

- Épp ellenkezőleg. - léptem el Bucky-tól és Thor felé indultam - A legjobbkor étkeztél. De mit csinálsz itt? Nem Mordállyal, meg a többi fura figurával mentél el?

- Hulk hívta a Nyuszit, hogy szükséged van rá.

- Bruce. Oké? Jobban szereti, ha Bruce-nak hívjuk. És hol van Mordály?

- Hát... Elég messze jártunk már, a galaxis másik felén, mikor megkaptuk az üzenetet. A Nyuszi egyből jönni akart, de a Zűrlord a zöld csajt keresi. Meg persze nekem pár másodperc volt idejönni, a hajóval meg pár napba telt volna.

- És miért nem hoztad magaddal Mordályt? Nem akart jönni?

- Akart ő. De nem engedtem. A Fasrác is jönni akart vele, én meg nem vagyok bébicsősz, hogy vigyázgassak egy tinire. És ha tudnád, hogy milyen mocskos a szája. - mondta nagy komolysággal, én pedig hangosan felkacagtam. Ekkor hallottam meg, hogy Bucky léptei távolodni kezdtek. Egy pár percig el is felejtettem, hogy itt volt velünk. - Mi történt a bérgyilkos szeretőddel? - nézett a férfi után.

- Thoooor! - ütöttem meg gyengéden a hasát, és meglepődtem, ugyanis a sörhasa mintha eltűnt volna - Fogyózol? - nevettem fel.

- Ez egy istennek gyorsabban megy, mint a halandóknak. - mutatott végig magán - Seperc alatt visszajönnek az izmaim. Majd ha már visszatértek, megnézheted. - bökött oldalba.

- Jaj, fogd be. Ne legyél nagyképű.

- Ezt most komolyan mondtam. - állította nagy komolysággal. Ránéztem, és még jobban nevetnem kellett. Jó pár napja nem éreztem ilyet. Jó pár napja még csak mosolyogni sem tudtam.

- Nem is rossz ez a józan Thor. - jegyeztem meg, mire kedves mosolyra húzódott a szája. Talán még zavarba is jött?

- Miben segíthetek? - tért a tárgyra, de lehet, hogy csak el akarta terelni a témát.

- Tényleg itt akarsz maradni? Segíteni nekem? - csodálkoztam el.

- Persze. Talán baj?

- Nem azért mondom. Örülök neki, csak neked nincs jobb dolgod, mint az én dolgaim megoldása? Te egy isten vagy.

- Ó! Imádom, mikor így hívnak. - mondta vicceskedve.

- De most komolyan, Thor.

- És azt is imádom, ahogy a nevemet mondod. - kacsintott rám, mire én megrovón néztem rá - Komolyra fordítva, nagyon szívesen maradok, és segítek.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.

- Mondj el mindent.

- Valaki meg akarta ölni a családomat. Pontosabban bombát robbantott, és a nagyapám belehalt a sérüléseibe. A nagymamám és a kisfiam megúszta sérülée nélkül, szerencsére.

- Sajnálom a nagyapádat. - tette kezét a vállamra.

- Köszi.

- Tudni, hogy ki volt a támadó?

- Helmut Zemo. A családja meghalt a sokoviai csatában.

- Ó! Szóval miattunk. - mondta, én pedig csak bólintottam.

- Ő fordította egymás ellen annak idején Tony-t és Steve-et is.

- Megtaláljuk. Ha élne a jó barátom, Heimdall, akkor könnyen menne, de meglesz így is. Talán Hulk... vagyis Bruce talál valamit azokon a számítógépes kütyükön, amiket Tony is mindig nyonkodott.

- Azokhoz én is értek.

- Az meg még jobb. - kacsintott rám újra, majd a labor felé vettük az irányt... vagyis ahol majd egyszer lesz a labor...