New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

53. fejezet: Nyomkövető

*Christine szemszöge*

A ruha, amit Gilbert hozott nekem, gyönyörű volt, de számomra kicsit túl merész. Vörös bársony, a köldökéig érő nyakkivágással, hasonlóan a hátához. Túlságosan sokat mutatott meg a testemből. A szoknya része a földig leért, de mindkét oldalt fel volt hasítva, és ahogy léptem, a lábaim egész felvillant. Szép volt, de nem az én ízlésem. Egy olcsó nőszemélynek éreztem magam benne.
Talán ez a szemétláda pont ezt akarta elérni vele. Legalábbis ezt gondoltam addig, amíg meg nem látott a ruhában. A nyála szinte csorgott, és nem egyszer próbálta megfogdosni csupasz bőrömet, melyet szabadon hagyott az estélyi.

- Mondtam már, kedvesem, hogy gyönyörű vagy? - hajolt hozzám közelebb Gilbert, mikor egy emberekkel megtömött temerben álltunk. Kezembe pezsgőt nyomott, és kezét folyamatosan a derekamon pihentette. - El sem tudod képzelni, hogy miket tudnék veled művelni. - nyalta meg a száját, miközben szemei a ruhám kivágásán pihentek.

- Ha még egyszer hozzámérsz, eltöröm az orrod. - szűrtem a fogaim között, de persze közben mosolyogtam rá. Hiszen idefelé, a limuzinban nem egyszer elmondta, hogy miként kell viselkednem. Szépen mosolyogni, ha mások is a közelben vannak, akkor pedig eljátszani a jókislányt, és természetesen úgy kellett viselkednem, mintha ő lenne életem szerelme.

- Ugyan, drágám. - ujjaival kisimított egy hullámos tincset a melleim közül, majd még közelebb hajolt a nyakamhoz - Hamarosan nem fogsz nekem ellentmondani. - suttogta, és nyelvét kidugva, végignyalt a nyakamon. Libabőrös lettem tőle, de nem azért, mert olyan jó volt. A hányimgee kerülgetett. - És ha nem viselkedsz, akkor már ma megmutatom, hogy milyen egy igazi férfi, és hogy mi az igazi szenvedély. Tudod, hogy egyet csettintek, és halott vagy. - végigsimított az oldalamon, majd tenyere a fenekemen állt meg - Nagyon jól áll ez a ruha.

- Ez a ruha olyan, ami inkább az utcasarkon álló nőkre való. Választhattál volna valami visszafogottabbat is.

- Ugyan. - intett - Amid van, azt meg kell mutatni. Olyan szexi vagy. Lehet meggondolom magam, és ma mindenképp az enyém leszel.

- Inkább a halál. - mondtam idegesen az arcába - Inkább ölj meg, minthogy egy ujjal is hozzám érj, te szemétláda.

- Dr. Blake! - kiáltott fel hirtelen Gilbert, ahogy elnézett mellettem - Örülök, hogy újra találkozhatunk.

A korosodó, kopasz, szemüveges férfi kezet rázott Gilbert-tel, de perverz tekintetét le sem vette rólam. Pontosabban bizonyos részeimről.

- Én is örülök, Gilbert! - motyogta a pasas, majd felém fordult - És a kisasszony?

- Christine Gordon. - mutatott be Gilbert, és megint közelebb húzott magához.

- Nocsak! - lepődött meg az öreg - Csak nem a kis felesége?

Gilbert rám nézett, tőlem várta a választ mindkét férfi. A mellettem álló ezt azzal is tuomásomra adta, hogy óriási erővel megszorította a csuklómat. Az éles fájdalom azonnal észhez térített.

- Igen. - mosolyogtam az öregre, és felé nyújtottam szabad kezem.

- Igazán csinos, nem értem, hogy Gilbert eddig miért rejtegette. - fordult el tőlem - Mit gondol, Gilbert? El tudna szabadulni pár percre a kedves feleségétől? Beszélhetnénk egy kicsit az üzletről?

- Persze. - bólintott Gilbert, és rámnézett - Menj, drágám! Addig igazítsd meg a rúzsodat! - majd közelebb hajolt, hogy csak én halljam - És viselkedj! Öt perc múlva itt legyél!

Csak bólintottam, majd egy színlelt mosolyt magamra öltve, elindultam a mosdó felé.
Ahogy szlalomoztam az emberek között, többször is megfordult a fejemben, hogy segítséget kérjek valakitől. De kitől? Nem tudhatom, hogy kiben bízhatok. Gilbert itt a legtöbb embert ismeri. Vagy meg kellene szöknöm? Nem. Abban a pillanatban, ahogy rájönne, halott lennék.