New Life [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

34. fejezet: Bűntudat

Másnap reggel elég későn tértem magamhoz, ugyanis egész éjjel azon járt az eszem, ami aznap történt. Bucky-val, aztán Thor-ral. Utóbbival mondjuk pont, hogy nem történt semmi, amitől még jobban kivoltam. Mégis mi ez az egész? Miért akart megcsókolni? Mindenki szerint érez irántam valamit, de hát alig ismer. Oké, mikor a fejem búbjáig belehabarodtam Bucky-ba, csupán annyit tudtam róla, hogy egy bérgyilkos... Miért ne kedvelhetett volna meg Thor ilyen rövid idő alatt?
Ahogy próbáltam magam győzködni a pro és kontra érvekkel, felöltöztem, és kisétáltam a szobából. Thor átadta James-nek, a Nagyinak és nekem a szobáját, még valahonnan plusz ágyat is szerzett.
A konyhába kiérve meglepve láttam, hogy a Nagyi és Korg együtt sütögetnek valamit. El sem akartam hinni, hogy az én nagymamám, aki két lábbal a földön járt mindig, most egy földönkívülivel társalog a konyhapult mögött.

- Jó reggelt! - köszöntem rájuk.

- Á! Christine! - kiáltott fel Korg, monoton, vékony hangján - Készen van a reggeli. - lelkesen nyújtott felém egy tányért, amin mindenféle finomság volt profi módon elrendezve.

- Köszönöm. - feleltem, miközben összefutott a nyál a számban. Visszagondolva, meg sem tudtam volna mondani, hogy mikor ettem utoljára. - James?

- Odakint. - mutatott a Nagyi sejtelmes mosollyal az udvar felé. Követtem útbaigazítását, és az ajtó felé vettem az irányt. Ahogy közeledtem arra, hangok ütötték meg a fülemet.

- Megtanítasz majd úgy harcolni, ahogy te is tudsz? - hallottam James kérlelő hangját.

- Miért akarsz harcolni? - kérdezett vissza Thor. Kikukucskálva az ajtón láttam, hogy mind a ketten a lépcsőn ülnek. Nem akartam hallgatózni, de James szavai után ledermedtem.

- Meg akarom védeni anyát. Nem akarom, hogy valaki bántsa őt. - hangja dühösnek hatott.

- Ki bántaná?

- Az apukám. - mondta mérgesen.

- Az apukád? - kérdezett vissza döbbenten Thor - Az apukád nem hinném, hogy bántaná őt.

- Miből gondolod? Hiszen téged is bántott.

- De engem nem szeret. Az anyukádat meg igen. És valószínű, hogy pont ezért kaptam tőle én is.

- Mert te is szereted az anyukámat? - hangzott el a kérdés, amitől szerintem Thor is ugyan úgy meglepődött, mint én.

- Miért kérdezed ezt? - tért ki ügyesen az istenség a kérdés elől.

- Nem lenne baj. - rántotta meg a vállát a kisfiam.

- Nem? - mosolygott Thor.

- Nem. Csak miattad ne sírjon annyit, mint az apukám miatt.

- Jól van, kisember. - kócolta össze James haját, de ő tovább folytatta.

- Anyuci nagyon szép, és okos is. Megértem, ha tetszik neked. - mondta nagy komolysággal a kisfiam.

- És nagyon kíváncsi is. - fordult hátra hirtelen Thor, és felhúzott szemöldökkel nézett a szemembe.

- Mi folyik itt? - léptem ki az ajtón, és leültem James másik oldalára, kezemben a tányérral. Persze igyekeztem úgy tenni, mintha semmit sem hallottam volna.

- Semmi különös. - válaszolt rögtön Thor, de James ugyan abban a pillanatban az ellenkezőjéről nyilatkozott.

- Rólad beszélgettünk.

- Tényleg? - néztem kérdőn Thor-ra, aki lehajtott fejjel pislogott rám.

- Igen. - folytatta beszámolóját James - Thor megtanít majd harcolni. Úgy, ahogy ő tud.