5. fejezet

1.8K 82 8
                                    

Piton az utóbbi időben figyelte Sellecket az óráin. A lány bájitalai elfogadhatóak voltak, de az egyikben a férfi oda nem illő hozzávalót talált és ez felkeltette az érdeklődését. A boszorka bájitala még úgy is jó lett, hogy más anyagot rakott bele. Perselus sem most jött le a falról. Bájitalmester lévén tudta nagyon jól, melyik hozzávaló mivel reagál előnyösen, és Selleck főzete nem lehetett volna jó, ha nem tudja ezeket. Talán véletlen volt? Hát, elkezdte figyelni a lányt főzés közben, és rájött, hogy a boszorka minden órán precízen elkészíti a bájitalt, aztán nekiállt kísérletezni, majd a végén elfedi annak nyomait és lerontja a főzetet. Elsőnek ideges volt rá, nagyon. Óvatlanul beletenni mindenfélét az üstbe életveszélyes volt. De a lány magabiztos volt, és mikor valamire rájött, akkor lejegyezte, és Perselus rájött, hogy ez a lány sokkal intelligensebb, mint azt bárki is gondolta volna. Kíváncsi volt, hogy a mai órán mit fog csinálni. Az élő halál esszenciát még a bájitalmesterek közül is csak kevesen tudják elkészíteni rendesen.

Látta, ahogy a lány szeme felcsillan, mikor meglátta a táblán a receptet, és Piton tudta Selleck szereti, amit csinál, és tényleg érdeklődik a bájitalok iránt. Nem értette, hogy nem vette eddig még észre ezeket a jeleket. Ahogy fogja a keverőpálcát, ahogy előkészíti a hozzávalókat, mind arra úttal, hogy odafigyel arra, amit készít, és még élvezi is. A férfit teljesen letaglózta, mikor rájött erre. Ez a boszorka annyival más volt a többinél.

Egész órán figyelte. A recept nem tűnt ismeretlennek Selleck számára, mégis mire elkészítette, addigra szinte vége volt az órának. Perselus látta, ahogy a lány csalódottan lebiggyeszti az ajkát, mire majdnem elmosolyodott. Még időben észbe kapott és a kezdetleges mosolyt vicsorba torzította. Merlinre, hiszen majdnem mosolygott. Ő, Perselus Piton, a pince réme. Ráadásul egy osztály előtt.

A fele osztálynak értékelhetetlen lett a próbálkozása. Draconak és Grangernek elfogadható lett, de egyedül Selleckké lett tökéletes, és ezt Granger is látta. A lány féltékenyen elpakolta a dolgait és sietve távozott. Potter és Weasley értetlenül néztek utána, de aztán végül megrázták a fejüket, majd Sellecket bevárva ők is eltűntek. Mikor az utolsó diák is elhagyta a termet, Perselus elgondolkodva a kezébe vette a lány bájitalát. A griffendéles mindent tökéletesen csinált. Még a Sopophorus Babnak is kinyomta a levét ahelyett, hogy egyszerűen felvágta volna őket. Ez a lány tudta, mit csinált, és a férfi elhatározta, péntek este alaposan kifaggatja majd.

Az utolsó órája után lement a saját laborjába és ő is nekiállt főzni. A gyengélkedőre új bájitalokra volt szűkség, és Dumbledore kezére is kell találnia valami megoldást. Fogalma sem volt, hogy mit művelt az a bolond, de az egész jobb keze elhalt. És ez a valami terjedt. Ha nem tudja visszaszorítani, akkor hamarosan búcsút mondhatnak az igazgatónak. Erre pedig nincs szűkségük. Jelenleg Albus volt az egyetlen, aki távol tartotta Tudjukkit az Roxforttól. A halálfalók így is rendíthetetlenül próbáltak belopózni a kastély területére. Perselus előre félt, mikor jutnak be és támadják meg valamelyik diákot.

A bájital készítés két óráját vette igénybe, de nem bánta. Ilyenkor a legtöbb gondolatot képes volt kizárni. Utána úgy döntött sétál egyet a parkban. Talán Sellecket is látja. A lány általában ilyenkor szokott futni. A férfi nem tudta pontosan, minek fut a boszorka ennyit, de azt el kellett ismernie, hogy a mozgás kiegyensúlyozottá és erőssé tette. A lány nem volt benne a griffendél csapatában, de Piton egyszer látta repülni. Hát, mit ne mondjon, örült, hogy nem kviddicsezik. Selleck olyan gyorsan repült, hogy alig látta. Biztos volt benne, hogy még Pottert is lekörözné. Ha meg hajtó lenne, akkor senki sem tudná megállítani. Mire észbe kapnának addigra a lány már pontot is szerzett volna. Piton nem tudta, milyen a lány párbajozásban, de kíváncsi lett volna, hogy ott is ilyen gyors-e.

Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)Where stories live. Discover now