Egy héttel később tartották a temetést. Az utolsó sorban ültek. Képtelenek voltak előrébb menni. Fawkes felettük fájdalmasan gyönyörű dalt énekelt, mire még azok is sírni kezdtek, akik eddig tartották magukat.
Hermione és Harry egymás vállán sírt, míg Sarah csak némán könnyezve meredt előre. Lélekben egészen máshol járt.
A temetés után a pincébe ment. Senki sem állította meg. Mindenki a saját gyászával volt elfoglalva. Megállt a sima falfelület előtt és szomorú tekintettel meredt rá. Kezét lágyan ráfektette.
Az aurorok egész héten próbáltak ide bejutni, de sosem jártak sikerrel. A lány arcán egy halvány mosoly jelent meg, ahogy eszébe jutott Mordor arca, amint hoppon maradt.
Persze, hogy Piton kiáltották ki bűnösnek. Senki sem védte és ő sem tehette. Őt is kiközösítették a legtöbben, mint aki Pitonnal szimpatizált. De ő nem bánta. Megvoltak a saját tervei a jövőre nézve.
A kő hirtelen félrehúzódott az útjából, és ő meghökkenten állt Perselus lakosztályának ajtajában. Odabent semmi sem változott látszólag, Sarah mégis úgy lépett be, mintha most járna ott először.
Szomorúan körbefordult. Tekintete megakadt az egyik festményen, ami enyhén ferdén állt. Legutoljára, mikor itt járt, az még teljesen egyenes volt. Perselusra nem volt jellemző a hanyagság.
Gyanakodva a képhez lépett. Alig érintette meg, mikor az ereje izgatottan fellángolt. Sarah óvatosan levette a képet a helyéről. Egy apró tükördarab kacsintott vissza rá. A lány tanácstalanul a kezébe vette, és csak ekkor vette észre, hogy nem látja magát a tükörben. Harry zöld szeme pillantott rá vissza. Sarah ijedten hátrált egy lépést, mire rájött, hogy a fiú nem látja, csak ő.
A lány el sem tudta képzelni, hogy ez honnan van Pitonnak, de nem hiába hagyta, hogy ő megtalálja. Talán tudta, hogy ide fog jönni. Minden esetre egy hálás mosoly tűnt fel az arcán. A férfi túl jól ismeri.
Zsebre tette a tükröt és még egyszer körbe nézett. Hosszú ideig nem fognak beszélni. A lány próbált erőt meríteni a helyből és mikor úgy érezte, hogy készen áll, maga mögött hagyta a helyet. Egyenes háttal, felemelt állal lépett ki az ajtón. A fal mögötte összezárult és ezzel egy fejezetet is lezárt a lányban.
**********
− Büszke vagyok rád, Perselus. – Voldemort hosszú ujjaival végigsimított a férfi haján.
Perselus az úrra előtt térdelt. Csak ketten tartózkodtak a teremben. A férfi látszólag érzelemmentesen térdelt, de belül marcangolták az érzelmek. Az utóbbi egy hétben nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna Dumbledore-ra vagy Selleckre. Nem tudta, hogy mi lehet a lánnyal. Biztos volt benne, hogy jól van, mégis aggódott érte.
− Örömömre szolgál, hogy szolgálhatlak, Nagyuram – mormogta a férfi.
− Szeretnélek megjutalmazni – mondta a Nagyúr, és intett a férfinek, hogy álljon fel. – Kérj bármit, fiam, és megkapod.
Perselus elgondolkodva bámult egy pontot a mágus talárján. Merje azt kérni? Kockázatos, de egy próbát megérhet. Ha nem sikerül, akkor csak nagyobb veszélybe sodorja Sarah-t.
− Volna valami, uram – kezdte halkan.
−Ki vele, Perselus – tapsolt izgatottan a sötét mágus.
− Még régebben megkértél, uram, hogy figyeljek az egyik diákra. – Voldemort szeme összeszűkült, de érdeklődés csillant benne. – Megtettem, amit kértél, és igazán érdekesnek találtam a lányt. – Perselus finoman ejtette ki a szavakat, de az arcán egy gúnyos mosoly tűnt fel. Most kellett jól alakítania. – Szeretném a lányt.
Perselus életében sok mindent látott, de még sosem tapasztalta, hogy Tudjukkinek eláll a szava. Aztán a férfi felnevetett. Kacagása betöltötte a termet és Perselus hátán felállt a szőr ettől.
−Csak nem megkóstolnád az ifjú hölgyet? – kérdezte Voldemort, és vörös tekintetét a másikra függesztette.
Perselus nem törődően vállat vont, miközben tekintetével kivételesen állta a mesteréét.
− Ha az áldásodat adod rá, Nagyuram. – Piton fejet hajtott Tudjukki előtt. Voldemort ismételten felkacagott.
− Hogy is tagadhatnék meg tőled ilyet, drága fiam?
The End
Folytatás következik...
Hát, ez lenne az utolsó rész. Köszönöm szépen azoknak, akik elolvasták és bíztattak. Igazán hálás vagyok értük!
Már dolgozom a második részen. Ha van kedvetek olvassatok majd bele. ;)
Még egyszer köszönöm!
ESTÁS LEYENDO
Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)
Fanfic,, − Tisztalelkűnek lenni annyit tesz, hogy a halál felett áll - mondta, és érezte, hogy a hangja is lágyabb a kelleténél. - Önnek soha többet nem árthat a gyilkos átok. Mint tudja a tisztalelkűek a lelkűk erejéből képesek pajzsot vonni a testűk és...
