Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

2. fejezet

Nem értette Piton professzort. Idehozta, bájitalokat főzött neki és szó nélkül belement a javaslatába, amit az ő mardekárosai ellent tett. Máskor kézzel-lábbal küzdött, hogy védje őket, de most egy griffendéles pártjára állt. És az a tekintett, ahogy hallgatta az ő mondanivalóját. Volt valami érthetetlen benne, mintha nem tudná, hogy mit is mondjon.

A férfi összezavarta és kíváncsivá tette. Kíváncsi lett, hogy mit rejteget tanára az álarca alatt.

Délután Harry és Ron is befutott, mögöttük Hermionéval. A két fiú olyan volt a lánynak, mint egy-egy testvér, ellenben Hermionéval csak azért barátkoztak, mert mindkettejüknek fontosan voltak a fiúk. Nem is volt ez barátság, sokkal inkább kölcsönös megtűrés. A lány részéről nem is lett volna semmi baj a barátsággal, hiszen szerinte Hermione igazán okos lány volt, de valamiért az mindig ellenszenvvel bánt vele, és egyedül azért nem adott ennek még hangot, mert úgy gondolta, a másik lány felett állt. Pedig mindketten prefektusok voltak és mindketten az éltanulók közé tartoztak, mégha a lány nem is gubbasztott egésznap a könyvtárban. Talán ez volt Hermione baja. Fele annyit sem kellett készülnie, mint neki, és csak egy hangyányit volt jobb nála.

− Hogy vagy, Sarah? – kérdezte halvány mosollyal az arcán Harry. Kócos haja szerteszét állt, de a lány imádta ezt benne.

− Egész jól, hála Madam Pomfrey-nak és a bájitaloknak – felelte Sarah, bölcsen kihagyva Pitont. Tudta, hogy a két fiú gyűlöli őt.

− Dumbledore ma ebédnél kijelentette, hogy a két szemetet felfüggesztik – mondta Ron, de kezében már ott volt egy csomag mindenízű drazsé. – Képzeld, még a Qviddich-től is eltiltották őket – folytatta vigyorogva a vörös hajú, és a szájába dobott egy marék édességet.

− Meg is érdemelték – szólalt meg karba tett kézzel Hermione. – Nem értem Dumbledore, miért nem rúgta ki őket. Ha Harry tett volna ilyet valamelyik mardekárossal, akkor Piton már rég kirúgatta volna – mondta panaszosan a göndör hajú boszorka.

− Voldemort hatalma nő – felelte Sarah, mire Ron és Hermione összerezzent. – Ha az igazgató kirúgatja őket, akkor a szüleik rögtön halálfalónak küldik őket. Így legalább szem előtt maradnak.

− Ez akkor sem fer – vágta rá Ron. – Mi garantálja, hogy máskor nem tesznek ilyet?

− Piton professzor figyel rájuk.

− Piton lesz az első, aki engedélyt ad majd rá, hogy újra megtegyék – felelte idegesen Harry. – Ő is halálfaló.

− Ezt nem tudhatod, Harry – vetett ellen lágyan Sarah.

− De azt sem, hogy nem az – állt barátja pártjára Ron.

− Témánál vagyunk – sóhajtotta Hermione.

− Fogadni merek, hogy ő is és Malfoy is halálfaló – lovalta bele magát a Kistúlélő. Mióta két héttel ezelőtt rajtakapták Malfoyt a Zsebpiszokközben, azóta szentül hiszi mind a két fiú, hogy a mardekáros halálfaló lett.

− Kérlek, Harry ne itt és ne most beszéljük ezt meg.

A fiú mintha észbekapott volna, ellágyult tekintettel nézett le barátjára.

−Igazad van – ült le az ágy szélére. – Hoztunk neked leckét.

−Ti jegyzeteltek órán? – mosolyodott el a lány, és átvette a felé nyújtott pergameneket.

− Muszáj, mivel nem vagy ott – nevetett fel Harry.

− Lehet, többször kellene hiányoznom.