Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

8. fejezet

Várta Pitont, de az nem bukkant fel. Már végig járta a folyosókat, de a professzor nem csatlakozott hozzá. Csalódott volt. Megszokta, hogy az mindig ott van vele. Nem is érti, hogy egyáltalán mit várt, hiszen a férfinek nem kötelező ott lennie vele. Biztos más elfoglaltsága akadt. De azért reménykedve folytatta a járőrözést hátha Piton felbukkan.

Már éjfél is elmúlt, de a tanár nem jött. Sarah beletörődötten indult meg a kijárat felé, hogy a parkot is leellenőrizze. Odakint felhős, ködös éjszaka volt. A lánynak ki kellett szórnia egy melegítő bűbájt, hogy ne fázzon. Fáradtan járta végig a szokott utat, de olyan érzése volt, mintha figyelték volna. Próbálta lerázni magáról a fáradtságot és fürkészve körbe pillantani, de ekkor a semmiből egy átok repült felé. Félre ugorva kikerülte és pálcát ragadott. Most már teljesen éberen nézett körbe. Hamar meglelte az átok forrását.

− Ki van ott? – kérdezte ellenmondást nem tűrően. Válaszul valaki felnevetett. Sarah hallotta már ezt a kacajt. Összevont szemöldökkel emelte feljebb a pálcáját. Az árnyékok közül négy halálfaló lépett ki.

− Hello, kicsi lány – mosolygott Bellatrix, és újabb átkot küldött a griffendéles felé. Sarah átkok hadát kerülte ki, miközben még visszatámadni is volt ideje. Nem fogja hagyni, hogy betörjenek az iskolába és mészárlást rendezzenek.

Az egyik átka sikeresen eltalálta az egyik halálfalót, aki tompa puffanással zuhant a földre. Percekig küzdöttek, mire sikerült még egyet kiütnie, de fáradt, míg Bellatrix és a másik halálfaló kacagva támadta újra és újra. Nem egy halálos átkot kellett kikerülnie és nem egy csak egy hajszálon múlt. Egy óvatlan pillanatban a másik halálfaló, akit a lány férfinek vélt, mögé került és lefegyverezte. Ott állt fegyvertelenül, bekerítve. Sarah összeszorított ajkakkal nézett farkas szemet Bellatrixszal.

− Eljátszadoznék még veled, de már így is túl sok kárt okoztál – csücsörített a szájával a boszorkány. – Viszlát, kis sárvérű. Avade Kadavra!

Az átok vészesen közelített a griffendéles felé. Sarah az utolsó pillanatban félrefordult. Az átok elsüvített mellette és egyenesen eltalálta a mögötte álló férfit. Annak szemei fennakadtak, arca hitetlenkedést tükrözött, ahogy összerogyott.

− Nem! – sikított fel Bellatrix. Sarah nem értette a nő heves kitörését, de nem is volt rá ideje, mert az újra rászegezte a pálcáját. – Crucio – sziszegte.

A lányt átjárta a fájdalom és a földre rogyott.

− Te mocskos ribanc, megölted – rikácsolta a halálfaló vérben forgó szemekkel. – Ezért még megfizetsz! Azt fogod kívánni, bárcsak te haltál volna meg!

Újabb átok, amitől a bőre több helyen is felszakadt. Képtelen volt felállni. Bellatrix sorban szórta rá az újabb és újabb kínzó átkokat, de Sarah egyetlenegy hangot sem adott ki.

− Kelj fel! – parancsolta. – Kelj fel, te kurva!

Sarah nyögve teljesítette a parancsot. Szilárdan megállt a lábán és egy apró mosollyal a száján nézett a nőre.

− Min vigyorogsz?

A boszorka nem válaszolt, csak tovább mosolygott, ami még jobban felingerelte Bellát. A nő vicsorogva ejtette ki a gyilkos átkot.

− Ne!

Ismerős hang szállt feléjük, de addigra már késő volt. A lány érezte, ahogy az átok eltalálja a mellkasánál, ő pedig a levegőbe repül. Egyszerre érezte magát súlytalannak és nehéznek. Nem tudta milyen a halál, de érezte, ahogy a földre esik. Érezte a fájdalmat. Valami nem volt rendben vele. Hányinger kerítette hatalmába és fények cikáztak a szeme előtt. Az érzékszervei egyszerre voltak élesek és tompák. Ott ahol az átok eltalálta égető érzés terült szét a testén, és ő felsikított. Hallotta válaszul Bellatrix kacagását, majd egy hoppanálást, aztán nem maradt más csak csend és sötét.

**********

Nem, nem! Ez lehetetlen. A lány nem lehet halott. Pedig az. Perselus kétségbeesetten rogyott le mellé. Látta, amint Bellatrix kimondja rá a gyilkos átkot és az eltalálja. Még sem akarta elhinni, hogy Selleck ennyivel megadná magát. Nem, a lány ennél okosabb. Biztos kitalált valamit, nem halhat meg. Remegő kézzel átöleli a törékeny testet és az ölébe húzza. Utoljára Lilyvel csinált ilyet, mégis most olyan természetesen jött a mozdulat, mintha mindennap ezt csinálná. Itt kellett volna lennie vele. Meg kellett volna védenie, de elcseszte ezt is, ahogy minden más kapcsolatát is. Legszívesebben sírt volna, de évek óta egyetlen könnyet sem ejtett. Már nem is tudja, hogyan kell sírni. Lenézett a törékeny testre. Tele volt sebekkel, de még akkor is mosolygott, mikor az átok eltalálta. Sarah Selleck büszkén halt meg, de nem így kellett volna történnie. Annyi minden lehetett volna! Ezzel az ésszel a legmagasabb körökbe juthatott volna be, és ő segített volna neki. Mindent megtenne, hogy visszakaphassa. Most, hogy elment már nem tudja tovább titkolni, hogy megkedvelte a boszorkát. Merlinre, hiszen senkivel sem tudott úgy beszélgetni, mint vele. Senki sem mosolyogtatta meg évek óta, senki miatt nem akart sírni. Ez a lány már majdnem olyan volt neki, mint egy barát, de vége lett azelőtt, hogy elkezdődhetett volna. Mert ő mindenkire csak a bajt hozta. Mindenkit, akit ismer, meghal.

− Sajnálom – suttogta Sarah hajába. – Úgy sajnálom. Meg kellett volna, védjem.

Egyetlenegy könnycsepp gördült le az arcán, ahogy felidézte azt a rövid időt, amit a boszorkánnyal tölthetett. A csepp végiggördült az arcán és ráesett a halott arcára. Mintha megrezzent volna a lány arca. Perselus elakadó lélegzettel várt, de semmi sem történt. Egy pillanatra már azt hitte, hogy... De nem, Selleck halott.

A kastélyban fény gyulladt, és Perselus látta, amint Dumbledore és Mcgalagony siet feléjük Grangerrel együtt. Mikor meglátták őket, mindannyian ledermednek. Granger a szája elé kapta a kezét és remegő térdekkel próbálta magát megtartani.

− Az nem lehet – nyögte elakadóan. Perselus legszívesebben ráordított volna a lányra, hogy fogja be. Neki is itt kellett volna lenni, hiszen a járőrözést párosával kellett volna végezniük. Granger önfejűsége és kicsinyessége miatt halt meg Selleck.

− Perselus – szólította meg gyengéden az igazgató, és a vállára tette az ép kezét. –, enged el!

Hangjában temérdek szomorúság csengett. Piton csak a fejét rázta és még szorosabban fogta a lány testét.

−Perselus, Miss Selleck... - kezdte volna Minerva, de a férfi durván félbeszakította.

− Nem – kiáltotta. –, hagyjanak!

Dumbledore és Mcgalagony egymásra pillantottak, de mindkettejük szemében tanácstalanság ült. Hermione volt, aki megtörte a csendet.

− Őket... – kezdte elakadóan. – Őket Sarah állította meg?

Piton fel sem emelve a fejét válaszolt.

− Négy az egy ellen – felelte keserűen. – Jó felállás, nem, igazgató? Bellatrix elmenekült – mondta undorral a hangjában. – A lány megmentette az iskolát, de persze őt nem lehetett megmenteni, mint Pottert.

− Perselus, te sem gondolhatod... – kezdte az igazgató.

− Én egyedül azt gondolom, hogy Miss Sellecknek most nem itt kellene feküdnie! –kiáltott fel mérgesen a férfi.