Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

12. fejezet

Piton fáradtan rogyott le az egyik fotelbe. Éppen akkor tért vissza a folyosókról. Miss Sellecket már egy ideje felkísérte a hálókörletébe, de utána még órákig a folyosókat rótta. Képtelen volt kiverni a lány szavait. Aggódott érte, arra kérte, épen térjen vissza. Hány éve nem érdekelt senkit sem, hogy milyen állapotban jön vissza? Albus számára csak egy báb volt a sok közül. Ameddig hasznos volt, addig számított. Sellecknél ez más volt. A lányt mintha tényleg érdekelte volna az ő egészsége, sőt minden, ami ő maga. És ez arra sarkalta, hogy ő is megpróbáljon adni valamit a lánynak.

Igen, kezdett benne megbízni. Kezdte elhinni, hogy talán Selleck nem akarja kihasználni. Az a kék tekintet, ahogy elkerekedik, mikor rácsodálkozik valamire. Olyan ártatlan volt, mégis erősebb, mint azt bárki is gondolná. Be kellett vallania, hogy tetszett neki, ahogy kitágul az írisze. Tetszett neki, ahogy a kék szín szinte teljesen elnyeli a pupilláját.

Fáradtan megdörzsölte a halántékát, miközben bosszúsan felsóhajtott. Mégis mikre gondol? Egy diákjáról fantáziál éppen. Ideje, hogy lefeküdjön.

Ámbár hiába hajtotta álomra a fejét, egy bizonyos griffendéles még ott sem hagyott nyugtot neki. És, ami a legjobban bosszantotta a férfit, az nem az volt, hogy a lányról álmodik, hanem hogy ez egyáltalán nem zavarja annyira, mint kellene.

Másnap reggel morcosan ült le a tanári asztalhoz a Nagyteremben. Péntek volt. Holnap pedig roxmortsi hétvége volt, ami azt jelenti, hogy még szombaton is a sok idiótát kergetheti. És este még jelente volt Tudjukkinél. Ez a hét rosszabbul nem is záródhatna.

Szeme fürkészve felmérte a termet, miközben töltött egy pohár kávét magának. A korán kellők már mind ott voltak, kivéve Sellecket, ami meglepte a férfit. A griffendéles mindig az elsők között volt jelen. Most még sincs ott. Értetlenül hordozta körbe a pillantását, hátha csak elkerülte valami a figyelmét, de a lányt nem találta. Nem akarta, mégis rossz előérzete támadt. Felpattant a helyéről, otthagyva a reggelijét és sietve elindult megkeresni a lányt. Talán újra lebénult. Vagy megint bajba került. A lényeg, hogy nem akarta, hogy bármi baja essen.

********

− Már hajnal óta itt vagyunk, Sarah – nyögött fel álmosan Draco. Fáradtan megdörzsölte a szemét, miközben egy ásítást nyomott el. Haja ziláltan állt a szélrózsa minden irányába.

A Szűkség szobájában álltak egy elromlott volt-nincs szekrény előtt. Bármivel is próbálkoztak a szekrény nem akart működni, pedig fontos lett volna, hogy jó legyen.

Sarah sóhajtva rogyott le egy rozoga székre. Nem sokat aludt, de ahogy Dracora nézett, rá kellett jönnie, hogy a fiúhoz képest üdének néz ki.

− És úgy is hamarosan kezdődik az óra – értett egyet a mardekárossal a lány.

− És reggeliznünk is kellene – tódította Malfoy. A griffendéles elfojtott egy mosolyt, amit a fiú mondata váltott ki. Ha másra nem, legalább arra rá tudta venni Dracot, hogy egyen rendesen. Így legalább csak fáradtnak néz ki, nem pedig anorexiásnak.

− Induljunk.

Sarah felkelt, hogy elinduljon, és csak ekkor vette észre, hogy a bal keze nem mozdul. Fújtatva meredt az említett testrészre. Most majd bűvölheti a pennát, hogy írjon helyette. Beletörődötten indult kifelé. Alig hagyták maguk mögött a termet, mikor egy igencsak dühös Pitonnal futottak össze. A férfi szikrázó tekintettel tornyosult föléjük. A két fiatal értetlenül pillantott egymásra, mintha a másiktól várnák a választ.

− Maguk mégis hol voltak? – sziszegte a tanár feléjük. Sarah enyhén összerezzent a rég hallott hangra. Szinte teljesen megszokta, hogy Piton vele szemben elhagyta az ijesztő hangtónust.