Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

15. fejezet

A hétfő gyorsan eljött, és pénteken itt a bál is. A lányok már most izgatottan csicseregtek róla. A fiúk kétségbeesetten próbáltak párt találni még az utolsó pillanatban is.

Sarah unottan hallgatta két hetedéves fecsegését. Éppen reggelizni akart, de annyira irritálóak voltak, hogy szinte undorodva nyelte le a szájában lévő falatot is. Idegesítették. Szinte nem is hallott mást, csak az ő hangjukat. Nem értette, miért kell ennyit fecsegni egy nyamvadt estéről. Persze, ő megértette, hogy mennyire fontos egy lánynak egy bál. De ő sosem beszélt ilyen átéléssel egy ruháról, vagy frizuráról sem, pedig ő is nőből volt. Őt sosem érdekelték különösebben az ilyen csajos dolgok. Előbb sorolta fel az összes létező bájital hozzávalót, mint a legújabb divatban lévő ruhákat.

− És akkor majd Jamessel végre kettesben maradhatunk – csipogta az egyik lány, mire a másik a szája elé kapta a kezét és viháncolni kezdett. Sarah csak még dühösebben összepréselte az ajkát. Megpróbálta kizárni az elméjéből őket, de képtelen volt rá. Talán okklumenciát is tanulnia kellene. Neki mégis mikor járt azon az esze, hogy lefekszik valamelyik fiúval? A lány gúnyosan felhorkantott. Egyik sem olyan érett, hogy lehessen is velük valami több pár csóknál.

Ellökte magától a reggelijét és feszülten elhagyta a Nagytermet. Inkább elmegy a könyvtárba, mintsem tovább hallgassa őket. A könyvtárban még senki sem volt ilyen korán. Gondolta szerez valami olvasmányt, mielőtt elindul átváltoztatástanra. Kutakodva haladt a polcok között, mikor kiszúrt egy érdekesnek tűnő könyvet. Mindent a mérgekről és azok ellenszereiről, állt a borítón. Érdeklődve beleolvasott, de már rögtön az első mondat után megragadta a figyelmét. Annyira mélyen belemerült az olvasásba, hogy még csak le sem ült. Mire feleszmélt, addigra majdnem lekéste az óráját. Rohanva hagyta el a termet, hogy még időben McGalagony előtt érjen be az órára.

Szuszogva huppant le a helyére.

− Hol a fenében voltál? – hajolt felé Hermione.

− Könyvtárban – felelte lihegve a lány. Hermione mindent értve bólintott, és elfordult, hogy minden figyelmét az órának szentelhesse.

A délelőtt hamar elszaladt és végre elérkezett a bájital is. Sarah reménykedett benne, hogy talán mérget kell majd keverniük, de erre kicsi volt az esély. Nem tudta, miért érdeklik most ennyire a mérgek, de a könyv nagyon megragadta, és már most egy tucatnyi ötlete volt mérgek ellenszereinek feljavítására vagy megalkotására.

Ahogy besorjáztak a laborba, nem bírta ki, hogy ne vessen izgatott pillantást Piton felé. A férfi viszont csak hideg arccal meredt vissza rá. Mikor végre mindenki megtalálta a helyét, a férfi felvarázsolta a receptet a táblára és morogva adott egy-két instrukciót. Szerelmi bájital volt. Sarah, ahogy a receptet olvasta, elgondolkodott, hogy vajon mi is javíthatná fel a bájitalt. Gondolatban végig vette az összes lehetséges hozzávalót, majd mikor végzett vele, felállt és a fejében összeállított listával a hozzávalós szekrényhez lépett. Mire mindent sikerült beszereznie, addigra a többiek már rég nekiálltak a bajitalnak.

− Húzzon bele, Selleck – szólt rá mogorván Piton. – Ha óra végéig nem sikerül egy elfogadhatót kicsikarni magából, akkor mehet büntetőmunkára a bál helyett.

Habár Sarah-nak lett címezve a mondat mégis a többiek álltak neki sietni. Elvégre kinek lett volna kedve az év egyetlen buliján büntetőmunkára menni? A többiekkel ellentétben Sarah csak komótosan leült a helyére és precízen nekiállt a főzetnek.

Az óra felét már jócskán elhagyták, mikor a lány ereje bizseregni kezdett. A griffendéles nem értette, mi történik, de remélte, hogy nem most szeretne ismét kitörni. Lopva körbepillantott, hátha megtalálja az okát. Ám, ahogy körbenézett még a vér is megfagyott benne.