Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

28. fejezet

Perselus morogva haladt el néhány diák mellett, akik összehúzták magukat, nehogy valami oka legyen megállni. Máskor elégtételt érzett volna emiatt, de most csak bosszúsan tovább masírozott.

Draco jól haladt a szekrénnyel hála Sellecknek, de őt még sem engedi magához közel. Az a kis hólyag magába zárkózott és csak a griffendéles boszorkát képes elfogadni. Perselus nem értette, hogy tud a lány így hozzáférkőzni a legelzárkózottabb emberek szívéhez is, de úgy tűnt remek érzéke volt hozzá.

És ezzel már megint ott lyukadt ki, mint mindig, Sarah Sellecknél. Mióta beismerte Thomasnak, hogy kedveli a lányt, valahogy nyíltabb volt önmagával is. Már nem titkolta, hogy érez valamit a griffendéles iránt. Meg akarta védeni. Ha rossz napja volt, akkor meg akarta hallgatni és ott akart mellette állni, ha szűksége volt rá. És ez bosszantotta, de nagyon. Egyes egyedül Lily mellett állt ki, de akkor még gyerek volt. Akkor még hitt az emberekben. Mára ez már eltűnt, most mégis ott akart lenni Selleck mellett.

Bosszúsan kilépett a kastély területéről és a Grimmauld térre hoppanált. Ma estére gyűlést hívtak össze, és neki a legkevésbé volt most kedve a sok idiótához. Örvénylő köpennyel lépett be a védett házba, ahol már többen ott voltak. Néhány biccentés után elfoglalta a helyét az egyik sarokban, majd várt.

Az óra elütötte a hatot, mikor az igazgató mosolyogva belépett. A rendtagoknak egyöntetűen elállt a lélegzete, mikor meglátták a négy gyereket Dumbledore mögött álldogálni.

− Hát, ti meg mit kerestek itt? – förmedt azonnal Mrs. Weasley rájuk.

− Nyugalom, Molly, én hoztam őket ide – emelte fel békítőleg a kezét Albus. – Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a beavatásuknak.

− A beavatásuknak?! – kiáltott fel Molly. – Hiszen még gyerekek!

Piton szeme összeszűkült, ahogy a háttérben álldogáló Selleckre tévedt a tekintete. A lány mintha számított volna arra, hogy itt fognak állni. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. Sarah szeme arról árulkodott, hogy igazán jól mulat a többiek mérgelődésén. Perselus halkan felhorkantott, mire a mellette ülő Thomas vetett rá egy pillantást. Barátja eddig végig Grangerrel szemezett, de most felé hajolt és halkan megszólalt.

− Miért érzem úgy, hogy Sarah-nak több köze van ahhoz, hogy most itt állnak, mint látszik?

Piton elnyomott egy mosolyt, mielőtt válaszolt volna.

− Az, hogy ennyire mulat, biztosít róla, hogy minden szál az ő kezében fut össze.

− Nem engedem, hogy a gyerekek tagok legyenek! – Molly hangja most már orkánként söpört végig a házon. Ilyenkor, ha Perselus nem lenne túl büszke, akkor még ő is megfutamodna az asszony elől, de úgy tűnt Albus már hozzá volt edződve az ilyen kirohanásoknak, mert továbbra is nyugodtan álldogált a helyén.

− Anya, nem vagyunk már gyerekek – szólalt meg morcosan Ron, aki igencsak nehezményezte, hogy gyereknek nézik. Ám ezzel a megszólalással elérte, hogy az anyja haragja rájuk vetődjön.

− Még hogy nem! – kiabálta nő fúriaként. – Még a Roxfortot sem végeztétek el. Nem tudtok magatokra vigyázni rendesen és még túl fiatalok vagytok ehhez.

− Mrs. Weasley – szólalt meg halk, de szilárd hangon Sarah. Lehetett valami a hangjában, mert mindenki felé fordult és elnémult. – Ez a háború a mienk is akár tetszik a jelenlévőknek, akár nem. Ott fogunk harcolni és ott majd nem fog számítani, hogy ki mennyire gyerek, vagy mennyire erős. Harrynek egyenesen Voldemorttal – itt többen felszisszentek, de a lány tudomást sem véve róluk mondta tovább. – kell majd megküzdenie. És ha rajtam múlik, akkor mire odajut, addigra már egy halálfaló sem fog az útjában állni.

Harry hálásan megszorította a lány kezét, mire Piton tekintete összeszűkült. Thomas jót derült ezen, de nem adott hangot a jókedvének.

− Mégis hogyan tudná egy olyan kislány, mint te, legyőzni a halálfalókat? – szólalt meg gúnyosan Mordor. Perselus keze ökölbe szorult. A vén kujon csak ne gúnyolódjon Selleckkel!

Ellenben vele Sarah csak hidegen végigmérte az ex-aurort.

− Négy halálfalóval küzdöttem egyszerre és lám, még itt vagyok – felelte a lány, és csodálkozva felvitte a hangját, mintha ő benne is éppen most tudatosult volna az egész.

− Szerencse – horkant fel Mordor.

− Tán Bellatrix és Rodolphus Lestrange szerencse lenne? – szólalt meg bársonyos hangon Perselus. Mindenki felé kapta a fejét. Nem hitték volna, hogy a férfi meg fog szólalni, ráadásul egy griffendéles védelmében.

− Na, és hogy jutottak be a birtokra? – kérdezte Mordor és a varázsszeme őrült módjára járt körbe. – Talán valaki beengedte őket? – állapodott meg a szem Pitonon. Perselus hideg tekintettel végig mérte a férfit, majd gúnyosan elhúzta a száját.

− Nos, bizonyára én voltam – vont vállat elegánsan a férfi, mire Sarah nem éppen nőiesen felhorkantott és Pitonnak ismét el kellett nyomnia egy mosolyt. Ez a lány tiszta színt visz az unalmas gyűlésekbe.

Mordor szeme ezúttal a lányra tévedt vissza.

− A kislány valószínűleg összejátszik Pitonnal – vagdalkozott a férfi. – Nézzenek rá, mennyire természetesen reagál annak az árulónak minden szavára.

− Attól még, hogy maga megrögzülten hajtogatja a saját igazát, attól az még nem biztos, hogy úgy is van – csiripelte vigyorogva a griffendéles. – Tudja, az igazság ott van az orra előtt, de magának hiába van varázsszeme, akkor sem lát el addig.

Többen levegő után kaptak a szobában. Senki sem volt hozzászokva, hogy a mindig megfontolt boszorka így beszéljen valakivel is. Ám, akik közelebbről ismerték, azok vagy elmosolyodtak, mint ahogy Potter és Granger tette vagy a szemükkel jelezték elégedettségüket, mint ahogy Minerva is.

Egy pillanatra semmi sem történt, aztán Mordor villámgyorsan pálcát rántott. Perselus tudta, hogy a férfi mire készül, így már az ő kezében is ott volt a pálcája, de semmi szűksége nem volt rá.

Alastor Mordor pálcája már azelőtt ott volt Sarah kezében, hogy a férfinek akár esélye lett volna használni azt. Mordor döbbenten meredt az üres kezére, aztán a lányra pillantott, aki felemelve a kezét, megmutatta neki a pálcát.

− Átkozott csitri – ordította a férfi, és megindult a griffendéles felé. További szitokáradatot akart zúdítani a boszorkára, mire az összeráncolta a homlokát, és Mordor hangja varázsütésre elhalt. Sarah ajkán újra megjelent egy mosoly.

− Most, hogy végre csend lett, csak azt szeretném elmondani, hogy senkit ne tévesszen meg a korunk. Sokkal több van bennünk, mint képzelnék.

Dumbledore ajkán halvány mosoly jelent meg, míg Perselus is hagyta, hogy szétáradjon benne a büszkeség. Ez az ő Selleckje.