Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

36. fejezet

Sarah komoran lépett be a Griffendél klubhelyiségbe. Harry, Hermione és Ron azonnal hozzáugrott, ahogy meglátták.

− Sarah – kezdte azonnal Harry, de a lány durván félbeszakította.

− Jelenleg Harry legszívesebben én is megátkoználak – sziszegte a fiú felé. – Sötét mágiát használni? Mégis, hogyan jutott eszedbe?

A fiú bűnbánóan lehajtotta a fejét. Sarah bosszúsan megrázta a fejét és ellépett három barátjától. Becaplatott a szobájába és lerogyott az ágyára. Arcát a kezébe temette. Még mindig a szeme előtt lebegett Draco hamuszürke arca. Kezéről már rég lemosta a vért, de még mindig látta rajta.

Halk kopogás zökkentette ki. Hermione dugta be aggódva a fejét.

− Bejöhetek? – kérdezte. Sarah csak fáradtan bólintott. Hermione aggódóan fürkészte barátja meggyötört arcát. Leült mellé az ágyra és biztatóan megérintette a kezét. – Minden rendben?

− Harry megkergült – felelte tompán a lány.

− Tudom, mindent elmondott – biccentett aprót a göndör hajú boszorka. – Szerintem ő is rájött, hogy hibázott.

− Majdnem megölte Dracot, Hermione. – Sarah kétségbeesetten pillantott barátnője szemébe. – A kezeim között haldoklott, ha Piton professzor nem ért volna oda, akkor... - akadt el. Le kellett hunynia a szemét, különben újból sírni kezdett volna. Harmione vigasztalóan magához ölelte.

− De ott volt. És ez a legfontosabb. Draco jól van – suttogta a másik fülébe Hermione.

− Hogy védjem meg az embereket, ha még őt sem tudtam?

− Nem védhetsz meg mindenkit, Sarah. – Hermione óvatosan eltolta magától a lányt és mélyen a szemébe nézett. – Te vagy a legerősebb boszorka, akit ismerek. Jövőre te leszel az egyetlen bástya a Roxfort és Voldemort között. Muszáj lesz áldozatokat hozni, még ha ez fáj is. Ma megvédted Harryt attól, hogy Piton professzor megátkozza és kirúgassa az iskolából. Szerintem ez másnak nem sikerült volna.

− Szeretem őt, Hermione – mondta halkan a lány, és nem mert a másikra nézni. Tudta, azzal, hogy kimondta visszavonhatatlanná vált.

Mikor végre lett elég bátorsága, hogy felnézzen barátjára, ott nem látott elítélést. Hermione meg volt döbbenve, de inkább tűnt boldognak, mintsem elszörnyedtnek.

− Úgy tudtam – sikoltott fel végül boldogan Hermione és Sarah nyakába vetette magát. Akkora lendülettel volt, hogy lezakóztak az ágyról és hangos puffanással landoltak a földön. – Mindent tudni akarok! Hogy jutottál el idáig? Ő is szeret téged? Csókolóztatok már?

A kérdések csak úgy ömlöttek a lány szájából, de Sarah csak szomorúan elmosolyodott, mire Hermione kedve is lelohadt.

− Piton professzor a tanárom, Hermione. Szerinted mennyi az esélye, hogy legyen valami közöttünk pont egy háború küszöbén?

− Tudom, hogy nehéz, de neked is kijárna egy kis boldogság – szorította meg bíztatóan a lány karját Hermione. – És ami azt illeti neki is.

− Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy választhassunk – rázta meg a fejét lemondóan Sarah.

− A háború után minden más lesz.

A lány ezzel teljes mértékben egyetértett, csak éppen azt nem tudta, hogy kinek fog kedvezni az majd.

*********

Másnap kialvatlanul ébredt. Átváltoztatástanon sikeresen vaddisznóvá változtatta a poharat sündisznó helyett. Mcgalagony nem igazán örült neki, hogy a disznó visítva körberohanja a termet.