Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

34. fejezet

Sarah dühösen vágta le magát az ágyára. Nem hiszi el. Ami odalent történt közte és Piton professzor között az valami hihetetlen. A szíve még mindig hevesen vert, ahogy arra gondolt, hogy a férfi majdnem megcsókolta. És ő hagyta volna, sőt, egyenesen várt rá. De ehelyett elküldte. A lány nem értette, miért. Látta a vágyat a férfi szemében.

Szusszanva fordult a másik oldalára. Ő akarta azt a csókot. És ekkor döbbenten, kitágult szemmel ült fel az ágyában. Kezét a szája elé kapta. Neki nem lenne szabad ilyenekre gondolnia. Piton a tanára. Még hogy megcsókolja.

Fogalma sem volt, hogy jutottak el idáig. Egyszerű barátságnak indult, erre beleszeret. A griffendélesnek még jobban kitágult a szeme, ha lehet, mikor erre ráébredt. Ő tényleg szereti Perselus Pitont. Sikítani támadt kedve. Hogy lehet ekkora szerencsétlen, hogy pont a tanárába lesz szerelmes, ráadásul egy olyan férfibe, aki már majdnem húsz esztendővel többet élt, mint ő. Egy ilyen férfi biztos nem egy olyan tapasztalatlan fruskával szeretne kikezdeni, mint amilyen ő is.

Sóhajtva visszadőlt a párnára. Csakis ő lehet ilyen béna. Ezek után, hogyan nézzen Piton szemébe? Félt, hogy elárulja magát, és akkor a férfi nem fog többet kérni belőle. Pedig ő nem akarta elveszíteni. Fontos volt neki, és ha ehhez az kell, hogy lemondjon a szerelemről, akkor megteszik. Úgy fog tenni, mintha a mai nap meg sem történt volna. Így talán mindkettejüknek könnyebb lesz.

Másnap reggel Sarah morcosan kelt. Barátai értetlenül nézték, ahogy szinte arrébb taszítja az útjában lévőket. A Nagyteremben is végig komor csendbe burkolózott. A többiek meg sem merték szólítani, hátha pont náluk fog robbanni. Az órákon is csak félig vett részt, amit még a tanárok is megjegyeztek, de a lányt nem hatotta meg.

Az éjjel alig aludt, agya folyton folyvást visszajátszotta a majdnemcsókot Pitonnal. Álmában meg remekül befejezte. Nem akart egy szerelmespárra sem nézni, mert rögtön elkapta az undor. Ez teljesen reménytelen feladatnak bizonyult, mivel Ron és Lavender a közvetlen közelében nyalta-falta egymást. Még az órákon is a lány epekedő képét kellett bámulnia. Nem értette, hogy lehet valaki ennyire idióta a szerelemtől. Nagyon remélte, hogy ő nem így néz ki, mert akkor rögtön lebukna, ahogy Pitonra néz.

Ahogy belépett az SVK terembe, nem várt beszélgetés ütötte meg a fülét.

− Nézd a savanyú ábrázatát – nevetett fel Parkinson. – Biztosan kikosarazták.

− Ugyan, nincs az a fiú, aki elviselné – kacagott fel egy másik mardekáros lány. – Nézd csak meg. Ronda, mint a bűn. A bálra is egyedül jött. Nem is értem, Piton hogy bírt vele táncolni.

Sarah keze ökölbe szorult, ahogy a két lányt hallgatta. Bántották a szavak, legszívesebben sírt volna, de az nem ő lenne. Minek sírjon idióták miatt, akik nem is ismerik?

− Biztos egyetlen csókja sem volt még – folytatta gonoszul Pansy, miközben vetett felé egy csúfondáros pillantást.

− Sosem lesz barátja – sóhajtott fel lesajnálóan a mási lány. – Szűzen fog meghalni.

A griffendélesnek itt telt be a pohár. Hangosan kitolta a széket maga alól és érzelemmentes arccal elhagyta a termet. De még előtte nem felejtett el egy kedves kis átkot bocsájtani a két ribancra. Hallotta, ahogy felsikítanak, de ez őt a legkevésbé sem hatotta meg.

Kilépett a kastélyból és futni kezdett. Csak futott és futott. Nem tudta, hány kört futott a tó körül, de már nem érezte a lábát. A tüdeje minden egyes lélegzetvételnél tiltakozóan sípolt, és mikor már végkép nem bírta, a földre rogyott. Kapkodva szedte a levegőt. Ott ült a földön, de mellkasát szorító fájdalom nem akart szűnni. Nem értette, miért fáj ennyire, amit a két lány mondott. Nem ismerték, nem tudták, milyen is ő valójában. És akkor mi van, ha még nem csókolózott?