Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

17. fejezet

Másnap délután Perselus az állomásról figyelte, ahogy az utolsó diák is felszáll a vonatra és az elindul. A fagyos szél a talárját cibálta, de ő egészen addig nem mozdult meg, amíg teljesen el nem tűnt. Utána ráérősen visszaindult a kastélyba, de előtte még tett egy kört a Fekete-tó körül. Elmélázva taposta a havat, miközben szinte látni vélte, ahogy Selleck a köröket futja a tó körül. Ajkán újra feltűnt a tegnapi mosoly, amit képtelen volt eltitkolni, mikor a lányra gondolt. A könyvre gondolt, amit a boszorka ebéd után hozott neki. Különleges bájitalok voltak benne, amiket a középkorban a muglik megkaparintottak és átírták őket, hogy ők is el tudják készíteni. Egy kisebb vagyont ért az a könyv, és a férfi elképzelni sem tudta, honnan szerezte meg a kis fruska, de ennél különlegesebb ajándékot senkitől sem kapott még.

És ő nem tudott cserébe adni semmit sem. Egész éjszaka azon agyalt, hogy mit adhatna a lánynak, de semmi nem jutott az eszébe. Végül lemondott az ajándékról, pedig meg akarta köszönni.

Sóhajtva lépett be a kastélyba és indult el a lakosztálya felé. A meleg azonnal átjárta. Ideje volt, hogy ő is elinduljon. Szinte egy diák sem maradt az iskolában, így ő is nyugodtan elmehetett, aminek örült. Jó érzés lesz végre kiszabadulni innen és hazatérni. Az édesanyja is örülni fog neki, hiszen utoljára talán egy éve, ha látta. De ez most más lesz. Tegnap azt mondta Sellecknek, hogy megváltozott, és egy picit úgy is érezte. És ezt a változást nem akarja elvesztegetni, mert kivételesen a jó irányba változott.

Megfogta a kevés holmiját, amit vinni akart, lekicsinyítette és máris haladt a kapu felé. Várakozó mosoly tűnt fel az ajkán, mikor átlépte a határt, aztán máris hoppanált.

********

Újabb pofon csattant az arcán, ő pedig a hideg padlóra esett. Egy rúgás az oldalába, majd egy reccsenés és a bordája eltörött. Nem kiáltott, nem sírt, azzal csak rosszabb lenne minden. Az anyja és az öccse az egyik szobában várta, hogy vége legyen az egésznek, de a férfi csak most kezdett belejönni.

Megragadta a lány haját és felrángatta a földről. Sarah összeszorított állkapoccsal tűrte, ahogy hátrafeszítik a fejét. Újabb ütés az arcán, egy a gyomrába és egy a bordája közé, de ő csak tűrt. A pálcája nélkül képtelen volt bármit is tenni, de azt már tegnap este elvették tőle. Életében egyszer próbált meg visszaütni, akkor mindkét kezét eltörték. Azóta megtanult csendben tűrni. A következő ütéstől eltörött az orra és vér borította be az arcát. Ekkor a férfi undorodva a földre taszította, de még utoljára rátaposott a lány kezére. Sarah erősen az ajkába harapott, nehogy felkiáltson a fájdalomtól és könnyektől homályos szemmel nézte, ahogy a részeg apja elhagyja a szobát.

**********

Perselus Piton elégedetten kortyolgatta a reggeli kávéját, miközben egy bájitalszaklapot olvasott. A téli szünetből három nap telt el, és ő azóta is a Prince kúriában volt. Élvezte a nyugalmat és édesanyja társaságát, aki jelenleg vele szemben ült és elmélyülten reggelizett. A férfi ajkán halvány mosoly tűnt fel, miközben visszafordult az újság felé.

− Megváltoztál, Perselus – szólalt meg az anyja. Piton felvont szemöldökkel pillantott át a kezében tartott lapon.

− Valóban?

− Igen – bólintott Eileen, és bekapott egy falat tojást. – Egészen kiegyensúlyozott lettél és nem morogsz egész nap. Sőt, ahányszor azt a bájitalos könyvet olvasod, mosolyogsz.

− Fogalmam sincs, miről beszélsz – rázta meg a fejét elutasítóan a férfi. Nem is vette észre, hogy mosolyogna, miközben a könyvet olvassa. Tény, hogy mindig Selleck jut eszébe róla, de hogy ilyen nyíltan mosolyogjon, na, azt soha.