Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

7. fejezet

Perselus unottan ült a tanáriban. Minden hónapban végig kellett szenvednie egy tanári értekezletet. Ő volt az első, aki megérkezett a tanárok közül. Egyedül az igazgató ült az asztalnál, de a köszönésen kívül nem úgy tűnt, hogy most beszélni akart volna. Mindenesetre Piton ennek csak örült és helyet foglalt a sarokban, ahol mindenkit tisztán láthat, de ő elégé takarásban volt.

Figyelte, ahogy lassacskán megérkeznek a többiek is. Először Minerva és Poppy érkezett meg. Mindketten odaköszöntek neki, amit ő egy biccentéssel viszonzott. A két nő azon kevesek egyike volt, akiket megtűrt maga mellett. Igaz, hogy Minervával sokat civakodtak, de erre mindkettejüknek szűkségük volt. Poppy meg az évek alatt elégszer kaparta már össze ahhoz, hogy bízzon benne. A nővel néha elbeszélgettek egy-egy bájitalról, de ez az utóbbi időben háttérbe szorult.

Minerva és Poppy után Hagrid jött meg. Őt Fillius és Bimba követte. Szép lassan megtelt a szoba, és mikor végre Hooch is helyet foglalt, végre megkezdhették az értekezletet. Hosszú, unalmas órák elé nézett. Alig várta, hogy végre elszabaduljon innen és visszamenekülhessen a lakosztályába.

− Akkor hát, ha nincs senkinek semmi hozzáfűzni valója – mondta Dumbledore, és Perselus félig már fel is emelkedett a székéből, hogy elmehessen, de tekintete megakadt Filliuson, aki zavartan mocorgott a helyén. Lemondóan visszahuppant, és tudta, legalább még egy órát itt kell majd szenvednie.

− Lenne még valami, Albus – szólalt meg bátortalanul Flitwick.

− Igen? – hunyorgott rá mosolyogva az igazgató. Flilius felbátorodva szólalt meg újra.

− Nem biztos, hogy annyira fontos, csak valami nem hagy nyugodtan.

−Ki vele, kolléga – mordult fel Perselus, mire a pöttöm tanár ijedtében összerezzent. Sosem kedvelte különösebben bűbájtan kollégáját, mert véleménye szerint hiába volt intelligens a vérében egy csepp bátorság sem keringet.

− Ne legyél ennyire mogorva, Perselus – szólt rá Minerva, mire kapott egy fintort a férfitől. – Mi a baj Fillius?

− A legkevésbé sincs baj, éppen ellenkezőleg – rázta a fejét Flitwick. – Miss Selleckről van szó.

A többi tanár értetlenül meredt a tanárra, még Perselus is felkapta a fejét a szavakra. Ez már őt is érdekelte.

− Mi van Miss Selleckkel? – vonta össze a szemöldökét Minerva. A Griffendél házvezetőjeként az ő felelősége volt a lány.

− A jegyei.

− A fenébe is, bökje már ki, mi van a lánnyal, ne úgy kelljen mindent kihúzni magából! – Perselus hangja fagyosabban csengett, mint gondolta. Flitwick majdnem szívrohamot kapott a széken. Minerva küldött felé még egy feddő pillantást, de nem szólt. Őt is jobban érdekelte, hogy mit akar mondani a másik.

− A jegyei jobbak Miss Grangernél – nyögte ki végül a tanár.

− Akkor talán inkább Miss Grangerről kellene beszélni – forgatta meg a szemét Piton. Ennyi? Azt hitte valami komolyabb, de úgy tűnt Selleck csak megfogadta a tanácsát és hazai pályán körözi le Grangert.

− Nem – rázta a fejét Fillius. – Miss Granger jegyei nem romlottak, Miss Sellecké javult.

− Azt akarod mondani, kedves Fillius, hogy Miss Selleck esetleg csal? – kérdezte Albus. Perselus még a feltételezésre is felhorkant, mire az egész tanári kar felé fordult. – Talán van valami hozzáfűznivalód, Perselus?

− Miss Sellecknek eddig is jó jegyei voltak és megjegyzem, nem sűrűn látjuk könyv közelben. Ha olvas, akkor is olyat, ami jóval a tananyag fölött van már. Nem meglepő, hogy Grangernél jobb. Az a lány csak magol.