Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

23. fejezet

Selleck fájdalmasan felsikított. Még időben kapta a kezét az arca elé, így a bájital nagy része arra esett. Perselus rögtön pálcát ragadott és a lányhoz lépett, akinek addigra a kezét és a ruháját marni kezdte a tönkrement bájital.

Potter ijedten, majd bűntudatosan meredt a lányra, miközben képtelen volt megmozdulni. Piton szinte arrébb lökte a fiút.

− Miss Selleck, nyújtsa ki a karját – szólt erőteljesen a lányra. Ha nem látja el minél előbb a sérülést, akkor akár maradandó kárt is szenvedhet. Görcsbe rándult a gyomra, ha csak arra gondolt, hogy azt a hófehér bőrt bármi is tönkre teheti.

A lány remegve nyújtotta felé lassan a karját, miközben a szeméből könnyek potyogtak.

Perselus elborzadva látta, hogy már most a húsát marta a bájital. Orrába hamar bekúszott az égett hús illata és képtelen volt palástolni az arcára kiülő dühöt. Ha ez a lány arcát éri, akkor talán már hallott lenne.

Sietve bűbájokat kezdett mormolni, miközben magához intett néhány bájitalt is. Rögtön Selleck ajkához tartott egy fájdalomcsillapító bájitalt, és mikor a griffendéles kinyitotta a száját, megitatta. Végig a kék szempárba nézett, amiben már most hála égett.

Mikor úgy ítélte meg, hogy minden bájitalt eltűntetett róla és már nem marja tovább, akkor lassan felemelkedett mellőle és Potter felé fordult. A fiú semmi jót nem olvashatott le az arcáról, mert az őt  jellemző állandó konokság is eltűnt az arcáról, helyette szinte félve nézett rá.

− Van fogalma arról, hogy mi történhetett volna, ha Selleck nem védi meg magát és nem ilyen gyors? – sziszegte a fiú fülébe. Harry ijedten lépett hátra, mintha most közölték volna vele, hogy meg fogják ölni. – Maga, Potter veszélybe sodorta az egész osztályt. Takarodjon a szemem elől és többet be se merje tenni a lábát az osztályba! – Mikor a fiú még mindig nem mozdult, Piton szinte ráordított. – Tűnés! – Hangjára kivágódott a terem ajtaja, és Harry szinte menekülve lépett ki rajta. Utána a férfi mérgesen kifújta a levegőt és az osztály többi részére meredt. – Ahogy látom a legtöbben képtelenek harmadikos tananyagnál nagyobb szintű bájitalt elkészíteni. Ennek legnagyobb örömére péntektől kezdve minden órát értékelni fogok, és mindannyian írnak egy kétpergamenes házi dolgozatot arról, hogyan kell biztonságosan elkészíteni egy bájitalt. Most pedig hagyják el a termet!

A diákok sietve, egy pisszenés nélkül léptek ki a teremből. Hermione Sarah mellé lépett, hogy segítsen neki összeszedni a cuccát, de Piton melléjük állt.

− Miss Granger, beszédem van Miss Selleckkel, szóval, ha megtenné, hogy magunkra hagy, akkor igazán hálás lennék. – Egy egészen kis gúnyt vitt a hangjába, hogy miss tudálékosnak ne tűnjön fel, hogy még mindig mennyire aggódik a lányért.

Ellenben Granger csak ránézett és bólintva elhagyta a termet. Mikor az ajtó becsukódott mögötte, Piton végre Sarah-ra nézett. A lány szeme ki volt vörösödve, de az ajkán már egy kezdetleges mosoly ült, hiába voltak még mindig fájdalmai.

−Miért nem magát védte?

− Nem tudom, hogy mit csináltam, uram – rázta a fejét a lány. – Én csak azt akartam, hogy Harrynek és a főzetemnek ne legyen semmi baja.

− Potter felőlem meg is halhat, ha ilyen idióta – felelte a kelleténél indulatosabban a férfi. – Nézzen magára! Alig tudja használni a karját.

− Tudhatná, professzor, hogy vonzom a bajt – húzta el a száját Sarah.

− Magára nyomkövető, meg folyamatos pajzs kellene – morogta Piton, de kezdte érezni, ahogy a vállából elszáll a feszültség. Aggódott a boszorkáért, de a világért sem akarta bevallani.

Sarah egy pillanatra halkan felkuncogott a férfi szavaira, majd elkomolyodva megszólalt.

− Harrynek szűksége van erre az órára.

− Potternek semmi keresnivalója nincs itt, ha egy nyamvadt második osztályos főzetet nem tud elkészíteni – felelte emelt hangon Piton.

− Tudom, hogy mérges rá – kezdte halkan lány.

− Valóban, Miss Selleck, az lennék? – vonta fel kérdőn a szemöldökét a férfi. – Potter nem jöhet vissza addig, amíg nem bizonyít.

− Mit kell tennie? – harapott azonnal rá a griffendéles, és Perselus tudta, hogy elveszett. Ez a lány képes lesz korrepetálni Pottert, ha kell még éjszaka is. És ha valaki tudásában, hát akkor a lányéban biztos volt.

Lemondóan lehunyta a szemét, miközben kifújta a benntartott levegőt.

− Egy hónapot kap, utána este szépen levonul ide és megfőz egy bájitalt, amit én választok ki neki. Ha képes lesz elfogadhatóra megcsinálni, akkor visszajöhet, ha nem, akkor többet még csak a pince közelében sem akarom látni.

Sarah beleegyezően biccentett, majd szélesen elmosolyodott.

− Köszönöm szépen, hogy megmentett, professzor.

− Elvégre, ki más lenne, aki zaklatna, ha maga meghalna – forgatta meg a szemét a férfi, de azért boldog volt, hogy Selleck viszonylag épen megúszta.

− Higgye el, uram, hogy visszajárnék kísérteni – nevetett fel a lány.

− Micsoda öröm – vágta rá szarkasztikusan Perselus, de az ő szája szélén is feltűnt egy mosoly kezdemény. – Vacsora után jöjjön vissza, hogy megnézhessem a karját!

A lány aprót biccentve lépett az ajtóhoz.

− Viszlát később, Piton professzor.

********

Sarah elgondolkodva lépett be a Griffendéle toronyba. Piton professzoron és az érzelmein gondolkodott. Túlságosan is élvezett minden egyes pillanatot, amit tanárával tölthetett. Boldog volt, mikor a férfi nevetett, mikor vele foglalkozott. Már képtelen volt elhatárolni Perselus Pitont és azt a Pitont, akit eddig ismert. Számára ez a két személy egy lett. Egy olyan személy, akit kedvelt, talán túlságosan is.

Még mielőtt jobban elgondolkodhatott volna az érzésein, Harryék aggódó tekintetével találta szemben magát.

−Jól vagy?

− Sarah, én annyira sajnálom, ami történt.

− Nem bántott az a vén denevér?

Mindenki egyszerre próbált beszélni. A lánynak még csak esélye sem volt felfogni, hogy ki mit mond. Felemelte a kezét és emelt hangon megszólalt.

− Ha mindenki egyszerre beszél, akkor nem fogtok megtudni semmit. – Megvárta, amíg mindenki elhallgat és csak utána szólalt meg ismét. – Jól vagyok, Piton professzor ellátott. És semmi baj, Harry, mással is előfordulhat – mosolygott a lány.

− De én akkor is rosszul érzem magamat – hajtotta le bánatosan a fejét a Kistúlélő. – Amíg te engem védtél, te akár meg is halhattál volna. Pitonnak igaza van, idióta vagyok.

− Ne mondj ilyet, Harry – fogta meg a fiú kezét, habár fájt neki. – Piton professzor talán néha nyers, de attól még jó ember. Beszéltem vele és megengedte, hogy visszagyere.

− Tényleg? – kapta fel a fejét a fiú.

− Igen, ha képes leszel elkészíteni egy bájitalt, amit ő választ ki neked – mosolygott úgy Sarah, mintha ez lenne a világ legkönnyebb feladata. Harry lelkesedése azonnal eltűnt és helyét ismét átvette a beletörődés. Ezt látva a lány összehúzta a szemét és hangosan felcsattant. – Harry Potter – A fiú összerezzenve lesett fel a másikra. –, most azonnal abbahagyod a sajnálatot és arra koncentrálsz, amire kell! Piton egy hónapot adott, hogy felkészülj, ami azt jelenti, hogy neked és nekem lesz egy csomó álmatlan éjszakánk.

− Hát, segítesz? – csillant fel a griffendéles szeme.

− Még szép, hogy segítek, te tökfilkó – ölelte magához a fiút Sarah.