Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

26. fejezet

Tom fütyörészve lépett be Perselus irodájába. Későre járt már, de eddig Hermionéval volt. Még sosem találkozott ilyen csodálatos fiatal hölggyel. A lány egész lénye megfogta, és ahogy beszéltek, rá kellett jönnie, hogy micsoda kincs is valójában. Újra akart találkozni vele és úgy tűnt, Hermionénak sincs ellenére a dolog.

Mikor belépett a szobába Piton felnézett rá, de a tekintete szinte villámokat szórt rá. Thomas értetlenül állt meg az íróasztal előtt.

− Kiszórakoztad magad?

A férfi megejtett egy széles vigyort a másik felé. Ha a barátja tudná, mennyire. Fogta és egészen közel húzta az egyik széket az asztalhoz és lehuppant rá. Rákönyökölt az asztalra és elégedetten felsóhajtott.

− Képzeld találkoztam ma egy lánnyal – mondta, és álmodozva a falra meredt, mintha ott látná az említett lányt.

− Valóban? – vonta fel a szemöldökét Piton. – Egy diákkal?

− Igen – bólintott Denman. – Miközben Sarah-t kísértem fel – folytatta volna, de ekkor, mintha villám csapott volna belé, felpattant. – Merlinre is, Sarah! – kiáltotta, mire Perselus is érdeklődően felnézett a másikra.

− Mi van vele?

− Nem tudom, hova tűnt – felelte idegesen Tom. – Hermionéval beszéltem, aztán ő már sehol sem volt.

− Hogy érted, hogy sehol sem volt? – ráncolta össze a homlokát Piton.

− Hát, úgy, hogy eltűnt. Egyszer ott volt, aztán már nem. Mintha hopponált volna.

− Mikor volt ez? – Most már Perselus is idegesen felállt. Sietve megindult az ajtó felé, aztán meghallotta Tom válaszát.

− Hát...úgy két órája.

Piton erre lefékezett. Egy pillanatig nem mozdult. Tom látta, ahogy a férfi egész teste merevvé válik. Tudta, hogy bajban van. Perselus lassan megfordult és Thomashoz lépett. A férfi félve nézett bele a másik szemében. Ott mérhetetlen dühöt látott, de nyoma sem volt aggodalomnak, ami összezavarta Tomot.

− Te marha – sziszegte Perselus, és tarkón csapta barátját. Thomas védekezően összehúzta magát. – Sarah bizonyára már rég a toronyban van, ameddig te Grangerrel enyelegtél.

− Várj – egyenesedett fel döbbenten Tom. – Mi van? Mióta hívod te Sarah-nak? És honnan ismered Hermionét?

Ezúttal Perseluson volt a sor, hogy ledöbbenjen. Na, basszus. Csakúgy kicsúszott a száján, és most már nem menekülhet. Tudta, hogy Thomasnak úgy sem hazudhat, úgy is észreveszi rajta, így sóhajtva megszólalt.

− Igen, ismerem Miss. Grangert, tanítom – morogta a férfi. – Nem éppen a kedvencem.

− Neked senki sem a kedvenced – felelte Tom, és visszatért az arcára a vigyor. – De ezzel nem tereled el a témát, Perselus. Ki vele! Mit érzel Sarah iránt?

Piton összepréselte az ajkát és fagyos pillantást vetett a másikra. Most legszívesebben kiátkozná Tomot az irodájából.

− Miss. Selleck a diákom – mondta végül kitérően.

− Na, na – emelte fel tiltakozás képen az egyik ujját Denman. – Az előbb még Sarah volt, és ez nem kifogás arra, hogy kedveled.

− Nem kedvelem – vágta rá morogva Perselus, és állta a másik kétkedő pillantását.

− Ezt annak meséld be, aki vak is, meg hülye is.

Piton fújtatva az asztalához lépett és nekitámaszkodott.

− Talán elviselem – ismerte be végül kelletlenül, mire Denman felhorkantott.

− Na, ne, ezt valahogy nem vettem észre – felelte szarkasztikusan.

− Ha gúnyolódsz, akkor semmit sem mondok – vetett szúrós pillantást Perselus Tomra. Kényelmetlen volt neki ez az egész, de kénytelen volt beismerni, hogy Tomnak sokkal több tapasztalata volt az emberi kapcsolatokban.

− Befogtam. – Tom összecipzárazta a száját és várakozó tekintettel meredt barátjára, aki nagyot sóhajtva végül belekezdett.

− Kedvelem – mondta lassan, megfontoltan a férfi, mintha még ő is ízlelgetné a szót és annak jelentését. – Az egész azzal kezdődött, hogy Crak és Monstro brutális módon megverte őt. Én találtam meg – vetett fanyar mosolyt a ledöbbent Thomasra. – Sarah úgy feküdt ott, mintha halott lett volna, de magánál volt, mikor felvettem. Aznap úgy éreztem, hogy a Roxfort sem jobb a halálfaló gyűléseknél. Egy mugli születésű diákot kínoztak meg és még élvezték is mellette. Azonnal el akartam tanácsoltatni a két idiótát, de a lány nem engedte. Azt mondta, ameddig itt vannak, addig nem válhatnak olyan romlottá, mint a többi halálfaló – idézte fel az emléket a férfi. – Már akkor mindenkiben képes volt a jót látni. Azután néhány véletlen vagy kevésbé véletlen folytán – fujtatott Piton. – egymás mellett kötöttünk ki az éjszakai járőrözések alkalmával. És beszéltünk – sóhajtott fel. – Értette, mit mondok neki és értelmesen tudott válaszolni. El tudod te ezt képzelni, hogy milyen felemelő érzés végre egy intelligens emberrel kommunikálni? – tárta szét a karját a férfi, de választ nem várt a kérdésre. – Kezdtem ráébredni, hogy Sarah egyáltalán nem olyan, mint a többiek. Jóval érettebb és okosabb volt a többieknél. Ravasz és bátor, de mindenekelőtt jószívű. Még az olyan csődtömegekkel is képes kedvesen viselkedni, mint amilyen én vagyok. Aztán Bellatrix eltalálta a gyilkos átokkal és én akkor azt hittem, hogy elveszítem, azt az embert, akivel végre sikerült egy minimális kontaktust kiépítenem. Magamat hibáztattam, meg kellett volna védenem, de elcsesztem azt is. Mikor kiderült, hogy Tisztalelkű, egy pillanatra úgy éreztem, hogy én is újjászülettem. Most ott tartunk, hogy képes vagyok őt barátomnak nevezni, mert tudom, hogy sosem árulna el. El fogjuk játszani a ránk osztott szerepet, de tudni fogjuk, hogy a másik ott van, és ha kell, akkor segít – fejezte be halkan Perselus. Nem mert ránézni a másikra, mert félt, hogy mit fog látni a szemében. Ehelyett a gondolataiba mélyedve, lehajtotta a fejét.

De Thomas jelenleg nem akart megszólalni. Érezte, látta, hogy barátja sokkal többet érez, mint amit most neki elmondott. Perselus megtiltotta neki, hogy az érzelmeit vizsgálja, de ezt most megszegte. Képtelen volt visszafogni magát, hiszen azt akarta, hogy a férfi boldog legyen. És most már biztos volt benne, hogy ehhez Sarah lesz a kulcs. Az arany fonalak, amikről a griffendéles beszélt, pulzáltak. Erősen és fényesen, elnyomva az őket körülvevő sötétséget. Thomas tudta, hogy a lány kezdi rendbe hozni Perselust, és talán ő még nem ismeri el, de Sarah sokkal fontosabb volt a számára, mint azt most állítja.

Sóhajtva felállt és a férfihez lépett, kezét annak vállára tette.

− Köszönöm, hogy elmondtat – mondta halkan Tom. Piton felemelte a fejét, szemében még ott csillogtak az érzelmek, amiket a mesélés váltott ki. – Tudnod kell, hogy én is itt vagyok és támogatni foglak mindenben.

Perselus egyetértően bólintott.

−Köszönöm.