Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

13. fejezet

− Sarah – szólt a lány után Hermione. Sarah értetlenül fordult vissza. Nem értette, mit akar a göndör hajú boszorkány, mikor sosem beszélnek. Bizalmatlanul lépett elé.

Az első, ami feltűnt neki, hogy Hermione sírt. Szeme duzzadtan vöröslött.

− Minden rendben? – kérdezte a lány óvatosan. Nem tudta, hogy fog reagálni a másik és nem akart egy újabb csatát.

− Szeretnék bocsánatot kérni – kezdte halkan Hermione. – Rémesen viselkedtem, pedig te nem érdemelted meg. A kicsinyességem miatt majdnem meghaltál.

Újabb könnyek kezdtek potyogni a szeméből, mire Sarah sietve megszólalt.

− Hermione, nem vagy hibás – mondta lágyan. – Nem lehetek mindenkinek a kedvence. Szíved joga, ha nem kedvelsz.

− Ez nem igaz – szipogta a lány, mire a másik meglepetten felvonta a szemöldökét. – Féltékeny voltam rád, amiért olyan könnyen, olyan jó jegyeket szerzel. Mindenki szeret, engem meg csak megtűrnek. – Hermione könnyei megállíthatatlanul folytak.

Sarah megsajnálta a lányt.

− Ne híd, hogy engem mindenki szeret – suttogta, és megfogta a másik kezét. – Crak és Monstro év elején kegyetlenül megvert, Bellatrix kis híján megölt és még nincs vége az évnek. Még haza is kell mennem, ahol az apám fog várni, hogy pokollá tegye az életemet. Szerinted engem mindenki szeret?

Hermione elkerekedett tekintettel meredt az előtte álló lányra.

−Én ezt nem tudtam – emelte szabad kezét a szája elé a lány.

− Nem, hát persze, hogy nem – felelte elnéző mosollyal Sarah. – Utálom a konfliktusokat, Hermione – lépett közelebb a másikhoz, és mélyen a szemébe nézett. – Nem lehetne, hogy kibékülünk?

Hermione pár pillanatig némán cikázó szemmel meredt rá, aztán boldogan a nyakába vetette magát.

− Köszönöm – sírt fel ezúttal boldogan a lány. Sarah ajkán is megjelent egy boldog mosoly.

− Gyere – bontakozott ki az ölelésből a szőke hajú lány. –, meséld el nekem, miért sírtál igazából. Ügye nem megint Ron és Lavender miatt?

Hermione arcán halvány mosoly tűnt fel, miközben letörölte a könnyeit.

− Csak ha te is elmeséled, mi van közted és Piton között.

Sarah meglepetten pillantott a lányra.

−Mégis mi lenne? Piton a tanárom.

− Én láttam, hogy ölelt magához, mikor azt hittük meghaltál. Egy diákhoz sem ragaszkodott volna úgy.

− Mindent elmesélek – mosolygott a lány. -, de szerintem valamit félreértettél.

********

Éjfél is elmúlt mire visszatért az iskolába. Fáradt volt és meggyötört, de végre fellélegezhetett. Már csak azt kell megnéznie, hogy Selleck rendben van, és már mehet is aludni. Sóhajtva indult meg a Fekete-tó felé. Ilyenkor a lány ott szokott lenni, hacsak nem indult vissza máris.

Körbejárta az udvart, de sehol sem lelte a griffendélest. Kezdett nagyon elege lenni, hogy soha nem találja ott a lányt, ahol kellene. De ami a legjobban idegesítette, hogy minden ilyen alkalomkor görcsbe rándult a gyomra. Ismerte már annyira Sellecket, hogy tudja, vonzza a bajt. Komolyan, ha így folytatja, akkor nyomkövető bűbájt tesz rá.

Körbejárta az egész kastélyt, de sehol sem lelte a lányt. Fújtatva ment le a pincébe, hogy kitaláljon valamit. Nem figyelve semmire lépett volna be a lakrészébe, mikor egy árny lépett elé hirtelen. Reflexszerűen rántott pálcát és szegezte az ismeretlenre.