Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

3. fejezet

Felhős éjjel volt. Sarah éppen a második emeleten járt. Elméletileg ketten kellett volna lenniük, de Hermione úgy gondolta előbb végeznek, ha különválnak. Mintha így nem hajnali félegyig kellene kint lenniük. Sarah szerint csak nem akart vele lenni. Az ő baja, gondolta magában és tovább folytatta az útját. A gondolataiba merülve sétált, észre sem véve, hogy valaki minden lépését követi.

− Lám, lám, csak nem egy eltévedt griffendéles – szólalt meg bársonyos hangon Perselus Piton. Sarah ijedten összerezzent és a pálcája után kapott.

− Professzor, kérem, meg tudom magyarázni... - kezdte a lány. Piton oda sem figyelve rá mondta tovább az ajkán egy apró gonosz mosollyal.

− 50 pont a griffendéltől és két hét büntetőmunka.

− Prefektus vagyok – fejezte be Sarah halkan. A szavakra Piton arcáról leolvadt a mosoly és mintha szégyen költözött volna a szemébe. – Ma én vagyok soros a járőrözésben.

− Hát, elég rosszul végzi a munkáját – mondta végül savanyúan a férfi.

− Már két gerlepárt és három egyedüli diákot küldtem vissza – felelte a lány mosolyogva.

− Engem még sem vett észre – Piton elindult, de nem a híres talársuhogtató tempójában, hanem lassan. A griffendéles ebből tudta, hogy nincs lezárva a beszélgetés. Sietve utána iramodott.

− Öhm, elnézést? – pillantott fel tanácstalanul tanárára a lány. Az csak bosszúsan megrázta a fejét.

− Még is mit kezdett volna, ha a halálfalók megtámadják?

Sarah elgondolkodva enyhén oldalra döntötte a fejét.

−Sikítok.

− Nem lett volna rá ideje. Figyeljen máskor jobban! – A férfi lezártnak tekintve a beszélgetést felvette a híres tempóját és elviharzott a folyosón. Sarah értetlenül meredt utána, és csak percek múlva esett le neki, hogy Piton nem adta vissza az 50 pontot és a büntetőmunkáját sem törölte el.

*********

Nem tudott aludni, pedig már hajnali félkettő is elmúlt. Agya egyfolytában csak Sellecken kattogott. Nem tudta, miért nem képes kiverni a fejéből a lányt. Összevert teste annyira beleégett a retinájába, hogy ahányszor ránézett, úgy érezte meg kell védenie. Fura, sosem fordult ilyen elő vele még.

Miután otthagyta a folyosón, némító bűbájt szórt magára és követte a lányt egészen a járőrözés végéig. Selleck tényleg jól végezte a munkáját. Még a legjobban meglapuló diákokat is visszaküldte a hálókörletükbe. Perselust is érezte. Feszült válla elárulta. Érdekes volt látni, ahogy kezét a talárja ujjába rejti, minden pillanatban készen, hogy előrántsa a pálcáját. A férfi nem értette, hogy kaphatták el Monstroék, ha most ilyen éber. Jó, ő is elkapta, de akkor látszott a lányon, hogy el van merülve.

Nem adta vissza az ötven pontot és a büntetőmunkát sem törölte el. Idiótának érezte magát, mikor Selleck ijedten kinyögte, hogy prefektus, hiszen neki tudnia kellett volna. Valahogy ez az információ mégis kimaradt nála. Majd valamikor visszaadja azt a pontot, a büntetőmunkáról meg majd ír neki egy levelet, hogy semmisé vált. Igen, ezt fogja tenni.

Három is elmúlt, mire végre elaludt. Másnap meg úgy ébredt, mint akin egy csorda Hipogriff rohant át. Morcosan felment a Nagyterembe. Alig voltak még, hiszen szombat révén még a korán kelők is megengedtek maguknak egy kis pihenőt. Ennek ellenére Miss Selleck ugyanúgy ott ült a griffendél asztalánál, mint hétköznap. Mellette a Weasley lány és Lovegood beszélgetett valamiről, de a lány nem szólt bele. Csendben kortyolgatta a kezében lévő csészéből valamit, arcán egy halvány mosollyal. Az aranyfogatnak se híre, se hamva nem volt. Nem hitte volna, hogy Selleck a tegnapi őrjáratozás után ilyen korán fent lesz.

Perselus még az éjjel utánanézett, hogy mikor van beosztva a griffendéles, és meglepődve látta, hogy minden hétvégén valamint kedden ő és Granger volt beosztva. Selleck mintha megérezte volna, hogy figyelik, mert felemelte a fejét és egyenesen ránézett. A férfi legnagyobb meglepetésére a lány elmosolyodott és odabiccentett neki. Piton összehúzta a szemét, de visszaköszönt. A lány visszafordult a reggelijéhez, és Perselus csak ekkor jött rá, hogy ő még neki sem állt. Helyette inkább úgy ült ott, mint egy idióta és bámulta a lányt. Nagyon hamar ki kell vernie a fejéből. Morogva nekiállt az előtte lévő rántottának, miközben egy csésze kávét töltött magának.

Ma újra Selleckék fognak járőrözni, ami azt jelenti, hogy ő még csak a folyosóra sem fog menni. Persze, ez azonnal megdőlt, mikor Dumbledore leült mellé.

− Nyúzottnak tűnik, Perselus – jegyezte meg Albus. A férfi vetett rá a szeme sarkából egy pillantást és odavetett egy morgást. – Tudom, hogy ma nem maga az ügyeletes este, de Flitwick professzorra szükségem lenne – folytatta halkabban az igazgató.

Perselus bosszúsan felsóhajtott.

− Miért nem Minervát kéred meg?

− Minerva felderítő munkát végez nekem – felelte bizalmasan az idős mágus.

− Pompás – felelte cinikusan Piton. Már nem is volt éhes. Felemelkedett az asztaltól és elindult kifelé. Talárja lobogott utána, ahogy végigvonult a termen. Körülötte a diákok ijedten elugrottak. Elkapta Selleck érdeklődő pillantását is, de csak vetett rá egy gyilkos pillantást és továbbhaladt.

Éjszaka gondosan figyelt, hogy még véletlenül se keresztezze a lány útját. Persze, fogalma sem volt, hogy az mikor merre jár. Úgy gondolta, hogy mindenki ellene van, mert ismét összefutott vele. Selleck meglepődöttnek látszott, mégis mintha valami más is megcsillant volna a szemében, de a sötét miatt lehet, csak képzelte. A lány némán mellé szegődött, és Perselus nem értette, miért nem képes lerázni, mikor bárkit bármikor le tud koptatni.

− Azt hittem ma Flitwick professzor az ügyeletes – jegyezte meg halkan egy idő után.

− Más elfoglaltsága akadt – morogta vissza kénytelenül a férfi. – Miért nem Gangerrel együtt járőrözik? – fordított a beszélgetés fonalán.

− Nem igazán rajong értem – húzta el a száját Sarah.

− Micsoda meglepetés – sóhajtott fel színpadiasan Piton, mire halk kuncogást csalt elő a lányból. A tanár meglepetten rákapta a tekintetét. Az ő megszólalásain nem nevetni, hanem sírni szoktak. – Miss Gangert sem szeretik túlzottan – jegyezte meg végül halkan.

− Ellenben vele engem nem érdekel, hogy ki szeret és ki nem – vont vállat a griffendéles.

− Talán, Miss Gangernek az nem tetszik, hogy maga népszerűbb és a tanulmányi átlaga is elfogadható.

Sarah meglepetten meredt Pitonra, majd szélesen elmosolyodott.

− Ez egy dicséret volt, uram?

− Fogalmam sincs, miről beszél – rázta meg a fejét bosszúsan a férfi. A lány fel akart nevetni, de ekkor hirtelen elhalt a hangja, mintha elvágták volna. Piton érdeklődve fordult felé, de a boszorka kitartóan nézett egy pontot a fal mellett. Perselus is arra fókuszált, és hamarosan halovány fodrozódást vett észre. Egyetlenegy intésére megszűnt a diákot fedő bűbáj. Még pálca sem kellett hozzá.

A hollóhátas fiú nagyot nyelve hátrált a fal felé. Piton ragadozó léptekkel közeledett felé, arcán egy gúnyos fél mosollyal. Elé érve keresztbefonta a karját a mellkasa előtt és a diák fölé magasodott. A fiú csak még jobban összehúzta magát.

− Én...én csak – nyögte remegve.

− Igen? – kérdezte selymes hangon a férfi. – Mesélje el nekem Mr. Robertson, mit csinált takarodó után a folyosón! – A fiú mélyen hallgatott. – Nem? Semmi? Ez esetben kénytelen vagyok levonni ötven pontot a Hollóháttól és holnap este jelentkezhet Mr. Fricsnél. Most pedig tűnjön a szemem elől!

A fiú iszkolva elszaladt, ő pedig elégedett megfordult, ott viszont szembe találta magát egy csillogó tekintetű griffendélessel.

− Ezt nekem is meg kell tanítania – jelentette ki a lány.