Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

9. fejezet

− Én egyedül azt gondolom, hogy Miss Sellecknek most nem itt kellene feküdnie! – kiáltott fel mérgesen a férfi. 

A másik három szomorú csendbe burkolózott. Perselus újra lehajtotta a fejét és nézte a lányt. A griffendéles egyik tincse a szájához lógott. A férfi már éppen el akarta tűrni, mikor az meglibbent. Szíve kihagyott egy ütemet, mikor ez megismétlődött. Azonnal a lány órához hajolt és várt. Egy pillanatig semmit sem érzett, de aztán egy leheletnyi fuvallat a bőrén, és neki ennyi elég volt. Lefektette a boszorkát, felpattant a földről és megragadta a pálcáját. Varázslatok temérdekét kezdte el kiszórni, miközben a szíve és az elméje őrülten robogott.

− Perselus, hagyd abba, Miss Selleck elment – mondta Minerva, de az ő hangja is megremegett.

− Él – vágta rá ellentmondás nem tűrően. Dumbledore és Mcgalagony újra egymásra pillantott, mintha azt próbálnák megtudni egymástól, hogy kollégájuk mennyire őrült meg. De ekkor Hermione is felkiáltott.

− Él!

A két tanár a lányra kapta a tekintetét, akinek most már szemmel láthatóan emelkedett a mellkasa. Azonnal a lányhoz siettek, de fogalmuk sem volt, hogy mit tegyenek. Piton miután végzett a varázslatokkal, ismét Selleck mellé térdelt.

− Gyerünk kislány, fel ne adja – morogta. Vártak, de a lány nem tért magához. Perselus összeszorított fogakkal figyelte Selleck minden mozdulatát. – Ha nem tér magához, levonom az összes pontot a Griffendéltől és életük végéig kísérteni fogom Potteréket.

Válaszul Sarah szemhéja megrezzent és halk nyögés hagyta el az ajkát. Mind a négyen fölé hajoltak. A lány ajka elnyílt, majd becsukódott. Mondani akart valamit, de szemmel láthatóan még ez is nehezére esett. Végül rekedten és alig érthetően préselte ki magából a szavakat.

−Megnézném, melyiküknek hullik ki előbb a haja.

A tanárok és Hermione megkönnyebbülten dőltek hátra.

− Maga átkozott csitri – morogta Piton. Az ölébe vette a griffendélest és elindult a gyengélkedő felé. Sarah ajkán halvány mosoly jelent meg és lassan felnyitotta a szemét. Egy pillanatig csak meredt a férfire, mielőtt tényleg fókuszált is volna.

− Most haltam meg és így beszél velem? – vonta fel a szemöldökét.

− Megérdemli, amiért a szívbajt hozta rám. – A férfi nem tehetett róla, örült, hogy visszakapta a lányt.

− Örülök, hogy itt van velem – sóhajtotta halkan Sarah, és lehunyta a szemét. Perselus lepillantott rá, de a lány elájult. Megszaporázta a lépteit. Nem kockáztatja meg, hogy tényleg elveszítse, most hogy élt.

Belökte a gyengélkedő ajtaját és Poppyért kiáltott. A javasasszony ijedten rohant ki egy szál hálóingben. Amint meglátta az ájult griffendélest munkához látott.

− Eltalálta a gyilkos átok – mondta halkan. Poppy ijedten felé kapta a fejét.

− De hisz akkor...

− Igen – bólintott a férfi.

− Hol? – kérdezte sürgetően Madam Pomfrey.

− A mellkasát.

A gyógyító azonnal szétvágta a lány ruháját. Perselus még épp látta, amint kollégája felfedi Selleck bőrét, de aztán észbekapott és elfordult. Csakhogy Poppy elakadó lélegzetére képtelen volt nem odanézni. Selleck szegycsontján egy hegnek tűnő jel éktelenkedett. Frissnek tűnt, mert körülötte még vörös volt a bőr. Pitonnak csakúgy, mint kollégájának elakadt a lélegzete. Hogy pont ő! Úgy érezte valami fel akar törni belőle. Akármennyire is próbálta visszafogni magát a nevetés kitört belőle. Poppy megütköző pillantást vetett rá.