Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

19. fejezet

Hajnalban, mikor visszatért a Prince kúriába, nem bírta ki, hogy ne töltsön magának egy pohár Lángnyelv whisky-t. A Nap első sugarai egy fotelben talált rá, miközben a férfi úgy mered maga elé, mintha nem is lenne fejben jelen. Gondolatai hol Selleck, hol az ő elátkozott gyerekkora körül járt. Először mérhetetlen dühöt érzett, aztán ez átváltott sajnálatba, együttérzésbe. Ő tudta talán a legjobban, hogy min is megy keresztül a lány. Tisztelte, amiért képes újra és újra visszatérni oda, ahonnan nem kap mást csak fájdalmat, de féltette, nem akarta újra úgy látni, mint mikor Crak és Monstro verte meg.

− Perselus.

Anyja ijedt hangjára felkapta a fejét. Eileen még hálóingben és egy vékony köpenyben állt nem sokkal messzebb tőle és aggódva figyelte.

− Jól vagy, fiam? – lépett közelebb az asszony. Perselus egy pillanatig csak elrévedve nézte az anyját. Mennyi mindent kiállt az ő édesanyja. Ő is erős, pont, mint ahogy Sarah is. Lassan megrázta a fejét, majd rekedten megszólalt.

− Meg akarom őt védeni, anyám.

Eileen értetlenül nézett rá. Fogalma sem volt, kiről beszél a fia. Közelebb lépett hozzá és kezét lágyan az arcára tette.

− Kit? – Hangja szinte cirógatta Piton arcát. A férfi lemondóan felsóhajtott, mint aki tudja, hogy már nem menekülhet, mindent el kell mondania.

− Van egy lány – kezdte halkan, aztán egy fintorral hozzátette. -, girffendéles. Éveken keresztül azt hittem, hogy ő is csak egy a sok közül, de aztán történtek dolgok, amik megváltoztatták róla a véleményemet. Ő – jelent meg egy halvány mosoly az ajkán. – egy olyan lány, aki képes a legváratlanabb helyzetekben bemutatni mindenkinek, sőt még a halált is képes volt kijátszani.

Az asszony eddig figyelemmel követte fia minden szavát, de itt értetlenül összevonta a szemöldökét. Piton ezt látva hamar megmagyarázta.

−Tisztalelkű – mondta, mire Eileen szeme elkerekedett. – Bellatrix eltalálta a gyilkos átokkal. Akkor azt hittem, elveszítem. Négy halálfaló ellen az ember azt hinné, hogy nem fogja élve megúszni, de ő hármat közülük elintézett, Bellatrixet pedig elüldözte, megvédte a kastélyt. Ekkor derült ki, hogy Tisztalelkű. Azóta, nem, még előtte is – rázta meg gyorsan a fejét Piton. – Beszélünk. Elfogad, sőt mintha élvezné a velem való társalgást – mondta, mint aki tényleg nem érti, hogyan is lehet. Azonban az anyja arcán már egy kis mindent sejtő mosoly bukkant fel, amit Piton nem vett észre. – Évek óta ő az első, akinek semmi hátsószándéka sincs velem szemben. Én...megkedveltem – ejtette ki nehezen a szavakat a férfi. – És ma – mély sóhaj hagyta el az ajkát. – rájöttem, hogy bántják.

Eilenn a szája elé kapta a kezét és megpróbálta elfojtani a feltörő iszonyatát, de még így is kiszökött egy halk nyögés az ajkai között.

− Az apja veri – Perselus keze ismét ökölbe szorult. –, és én nem lehetek ott, hogy megvédjem, anya. – A végén a férfi tehetetlenül pillantott fel az anyjára. – Meg akarom őt védeni, de nem tudom – rázta kétségbeesetten a fejét.

Eileen csitítóan magához vonta a fiát és gyengéden simogatta a haját. Ez a lány sokat jelentett a fiának. Lily óta ő volt az egyetlen nő, aki ekkora figyelmet kiváltott Perselusból, és talán még a fia nem tudta, de ő már most sejtette, hogy ez nem egyszerű barátság lesz.

− Hogy hívják? – kérdezte halkan.

− Sarah – felelte a férfi. – Sarah Selleck.

Az asszony jól megjegyezte ezt a nevet. Imádkozni fog a létező összes istenhez, hogy ez a lány ne olyan legyen, mint Lily Evans volt. Imádkozni fog, hogy ő végre felismerje, mekkora szíve is van valójában az ő fiának.

******** 

Sarah enyhén sántítva sétált a kastély egyik folyosóján. Ma tértek vissza a szünetről és ő alig bírta ki a felvezető utat a kastélyig. Akkorra volt a tolongás, hogy elkerülhetetlen volt, hogy neki ne jöjjenek. A vacsorát is kihagyta. Képtelen lett volna elviselni az újabb lökdösődést. Törött bordákkal és kiment bokával sántikált felfelé a Griffendél torony felé. Minél előbb fel akart érni, hogy végre elvégezhessen néhány gyógyító bűbájt.

Éppen a sarkon fordult volna be, mikor nekiment valakinek. Fájdalom hasított a bordájába és a sérült bokája képtelen volt megtartani. Fájdalmas nyögés hagyta el az ajkát, miközben már felkészült az esésre. Még mielőtt elérhette volna a földet, két erős kar megragadta a derekát és megtartotta. Sarah újra felnyögött, ahogy az ismeretlen keze az egyik zúzódásához ért. Azonnal gyengült a szorítás a derekán. A lány pihegve pillantott fel megmentőjére. Megkönnyebbült mosolyra húzta a száját, ahogy belenézett a fekete szempárba. Homlokát megtámasztotta a férfi mellkasán és néhány pillanatig élvezte, hogy a másik megtartja és nem kell a sérült lábát terhelnie.

Piton egy röpke percre megmerevedett a boszorka közelségétől. Nem volt hozzászokva, hogy valaki ilyen közel legyen hozzá. Jó, a barátoknál mindennaposak az érintések, de ő nem igazán volt az az ölelkezős fajta. Aztán szépen lassan felengedett és aggódni kezdett a lányért. Selleck nem volt a vacsorán és most is úgy néz ki, mintha fájdalmai lennének. Ujjai megrezzentek a lány derekán és lassan az ingje szegélyéhez nyúlt. Sarah azonnal odakapta a saját kezét.

− Ne – mondta ijedten, és esdeklően felpillantott a tanárra.

− Miss. Selleck – kezdte halkan Piton. –, nem fogom bántani.

− Nem akarom, hogy így kelljen látnia – felelte lehajtott fejjel a lány. A férfi némán meredt le rá. Úgy tűnt Selleck tényleg szégyelli magát, de fogalma sem volt, hogy mi okból. Sóhajtva emelte fel a fejét, miközben megforgatta a szemét. Neki ehhez nem volt türelme.

− Játszhatunk szépen vagy piszkosan, kisasszony – mondta, mire Sarah értetlenül összevonta a szemöldökét. – Én a maga helyében nem akarnám, hogy elő kelljen vennem a mardekáros énemet.

− Miért eddig nem azt láttam? – vonta fel a szemöldökét a lány, de közben incselkedő pillantást küldött a másik felé. Perselus hirtelen egészen közel hajolt a boszorkához. Orra a griffendéles füle alatti részt súrolta, míg lélegzete a lány tincsivel játszott.

− Higgye el, még sok mindent nem látott – suttogta bársonyosan, amitől a boszorkán apró remegés futott végig. Miért érezte úgy, hogy a férfi kekeckedik vele? Elpirultan pillantott fel a tanárára. Képtelen volt egy értelmes mondatot kinyögni. Piton egy darabig várt, de aztán elégedetten összefonta a karját a mellkasa előtt.

− Mit akar, mit tegyek? – sóhajtott fel megadóan a lány.

− Egyszerű, hagyja, hogy segítsek – felelte a férfi erélyesen, és még biccentett is egyet nyomatékosítás képen. Sarah ezt látva majdnem elnevette magát. Perselus Piton, a Roxfort legrémesebb tanára most komolyan azért teper, hogy segíthessen neki?

− Bármit is tervez, professzor – kezdte a lány, megpróbálva elnyomni a mosolyát. -, figyelmeztetnem kell, hogy esélytelen, hogy eljussak a pincéig, és a gyengélkedőre sem fogok elmenni.

− Gondoltam.

Mint aki mindennel számolt, egy gyors mozdulattal felkapta a lányt és elindult vele. A boszorka ajkát halk sikkantás hagyta el, ahogy ijedten átkarolta tanára nyakát.

− Miért kezdem azt hinni, hogy magának tetszik, hogy állandóan cipelhet? – kérdezte csak félig viccelve Sarah. Piton vetett rá egy gyors pillantást, ajkán egy halvány mosoly bukkant fel.

− Talán elfelejtettem mondani, hogy igazából, azért akarom annyira a pincébe vinni, hogy a vérét vehessem.

A griffendéles halkan felnevetett.

− Attól tartok, uram, hogy nem félek a vámpíroktól – rázta fejét a lány.

− Na, és tőlem? – villant meg a szeme a férfinek.

− Ha félnék öntől, akkor már az egész iskola hallaná a sikoltozásomat – biztosította mosolyogva Sarah Pitont.

−Abban biztos lehetsz, Perselus – szólalt meg egy váratlan hang mögülük. Piton megtorpant és hátrapillantott, míg a lány a férfi válla fölött lesett át.Mögöttük egy elégedetten vigyorgó Draco Malfoy állt karba tett kézzel.