Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

18. fejezet

− Vacsora! – kiáltott fel Mrs. Weasley. A gyűlés nem olyan rég ért véget, de a legtöbben még ott maradtak, elvégre ki utasítaná vissza Molly Weasley főztjét.

A kiáltásra hangos lábdobogás volt a válasz, majd hamarosan befutott a legifjabb Weasley fiú és Potter.

− Hermione és Sarah merre van? – kérdezte tőlük Mrs. Weasley. A fiúk duzzogva vállat vontak és helyet foglaltak. Molly felvont szemöldökkel követte őket. – Nos, mindenesetre valaki szóljon nekik, hogy vacsora van!

Alig mondta ki az asszony a szavakat, Hermione és Sarah is megjelent. Perselus szeme összeszűkült, ahogy a fény Selleckre esett. Annak arcán egy pillanatra, mintha fodrozódás haladt volna végig. A lány halvány mosolyt küldött felé és leült mellé meg Granger mellé. A férfi magában megkönnyebbülten felsóhajtott, talán még sem üldözte el teljesen. Az előbbi gyanakvása már tova is rebbent.

Hamarosan az asztalra került a vacsora is, Ronald legnagyobb örömére. Egészen fesztelen csevegés alakult ki az asztalnál ülök között. Piton hallgatta, ahogy Lupin megpróbálja Sellecket kifaggatni a szünetéről, de az csak mosolyogva hárít. Végül a vérfarkas az iskolára terelte a szót, amibe már Granger is beleszólt, így Selleck szépen lassan visszavonult és inkább csendben evett tovább.

−Jól érzi magát? – hajolt enyhén közel a lányhoz Perselus. A lány felnézett rá és elmosolyodott. A férfi mintha enyhe riadalmat látott volna megcsillanni a kék tekintetben.

− Persze – felelte végül szokatlanul érzelemmentesen. Piton visszavonulót fújva folytatta a vacsoráját. Kezdte magát megint úgy érezni, mint mikor nem is ismerte a lányt. Egyre jobban belelovalta magát az önsajnálatba, mikor Selleck ajkát halk, fájdalmas szisszenés hagyta el. A férfi értetlenül felé kapta a fejét. A boszorka egy távolabbi tálat próbált elérni, de az túl messze volt neki. Mikor rájött, hogy Piton észrevette, visszahuppant a helyére.

− Maga nincs jól – jelentette ki a férfi halkan, de erélyesen.

− Teljesen jól vagyok – mondta Selleck, de kerülte a másik tekintetét.

− Miss Selleck – emelte fel a hangját Perselus, és szúrós szemmel meredt a mellette ülőre. Sarah állta a tekintetét, sőt, ugyanolyan dühösen pillantott vissza. Hirtelen a hangos csevej megszűnt, mire mindketten oldalra pillantottak. Az egész asztal őket figyelte.

− Minden rendben, Perselus? – kérdezte Minerva, de szigorú pillantást küldött felé, mintha azt mondaná, hogy ne bántsa az ő griffendéleseit.

− Természetesen, Minerva – emelkedett fel a férfi az asztaltól. – Éppen indulni készültem, csupán csak elköszöntem a kisasszonytól – mondta bársonyos hangon.

Piton tovább szóra sem méltatva a társaságot hagyta el az ebédlőt. Úgy tervezte, hogy vacsora után visszatér a Prince kúriába, de most meggondolta magát. Selleckkel ismét történt valami, és a lány vagy azért nem meri elmondani, mert haragszik, vagy mert nem bízik benne.

Órákat várt mire mindenki elment és csak a Weasleyk, Granger, Potter meg Selleck maradt a házban. A legtöbben már rég lefeküdtek, de ő még mindig abban bízott, hogy képes lesz elkapni a lányt. Úgy tűnt Merlin ezúttal mellé állt, mert nem sokkal tizenegy után Selleck lépett be a nappaliba egyedül. Mikor észrevette a férfit, megtorpant. Azonnal sarkon is fordult volna, de Perselus egy gyors bűbájjal nem engedte, hogy elhagyja a szobát. A griffendéles villámló szemmel perdült vissza felé.

− Engedjen ki – sziszegte a lány, és tett felé egy lépést.

−Miután beszélgettünk – felelte nyugodtan a férfi, és kezével a fotelek felé intett. Sarah összepréselte az ajkát és továbbra is maradt a helyén. Piton felvont szemöldökkel figyelte, ahogy egy apró remegés fut végig a lány testén. Egy pillanatra, mintha megint megváltozott volna. Perselus feléledő gyanúval szegezte a boszorkára a pálcáját. Még mielőtt bármit is tehetett volna, Sarah is pálcát rántott.