Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)

32. fejezet

A zaj újra felerősödött. Perselus ezúttal hagyta, hogy egy picivel tovább hangoskodjanak, de aztán intően felemelte a kezét.

− Válasszanak párt – intett. – Egy percet kapnak.

A diákok azonnal felpattantak és társ után kezdtek kutatni. Az egy perc leteltével már mindenki Pitonra figyelt.

− Kezdjük – biccentette oldalra enyhén a fejét a férfi. Tekintete sokadszorra söpört végig a gyerekeken. – Longbottom, maga és a párja kezdhetnek.

Neville és Dean nagyot nyelve lépett a tanár elé. A többiek lélegzet visszafojtva várták, hogy valaki kezdjen. Mire a két fiú rászánta magát a kezdeményezésre, addigra már esélyük sem volt. Piton egyetlen mozdulattal fegyverezte le mindkettejüket. Többet hitetlenkedve felhördültek.

Sarah tekintete összeakadt Dracoéval és egy ördögi terv kezdett kirajzolódni a fejében. Mire odajutottak, hogy ő kerül sorra, addigra a legtöbben már kiterültek, míg Piton csak a talárját vette le.

− Bocs, Harry, de ezt a szünet miatt kapod – suttogta vigyorogva Sarah és meglökte barátját. Harry tántorogva egyenesedett ki a küzdőtér közepén. Piton felvont szemöldökkel meredt rá.

− Mr. Potter, ügye nem gondolta, hogy egyedül fog küzdeni?

− Nincs egyedül, professzor – szólt közbe Draco és Pansy felé biccentett, aki úgy állt a kör szélén, mintha citromba harapott volna. Piton először Harryre aztán Pansyra nézett, majd elegánsan megvonta a vállát.

− Ki vagyok én, hogy a szerelem útjába álljak.

A diákokból kirobbant a nevetés, míg Harry teljesen elvörösödve pillantott Sarah-ra, aki vigyorogva kacsintott rá.

A nevetésnek Pansy támadása vetett véget. Perselus könnyűszerrel hárította az átkát és vissza is támadt. Az biztos, hogy tovább tartott, mint a többiek harca, de még így is csúfos vereséget szenvedtek. Pansy és Harry egyedül magukra figyeltek és egymást akadályozták ahelyett, hogy összedolgoztak volna.

− Úgy néz ki, itt szakítás lesz! – kiáltotta jókedvűen Draco.

− Ne csak a szád járjon Malfoy – vágott vissza Harry és gonosz pillantást vetett barátjára. – Mutasd meg, hogy mit tudsz. Sarah biztosan segít.

Harry értetlenül figyelte, ahogy Malfoy és Sarah egyetlen szó nélkül hagyják a visszavágását, és engedelmesen megállnak egymás mellett. És Harrynek ekkor esett le, hogy átverték. Végig erre játszottak és ő szépen bele is ment. Fújtatva állt vissza a helyére, miközben képtelen volt fejben nem elismerni barátja agyafúrtságát.

− Aztán nehogy útban legyél Selleck – mondta vigyorogva Draco, miközben felemelte a pálcáját.

− Vicces, - mosolyodott el a lány. – pont én is ezt akartam mondani.

Perselus kutakodva mérte végig a párost. Tudta, hogy ez most más lesz. Számítása igaznak is bizonyult, mikor a két diák egyszerre támadt rá. Olyan erő volt a mágiájukban, hogy a pajzsa megremegett. Piton összeszűkült szemmel vette tudomásul, hogy ők nem játszani akarnak.

Tudta, hogy erős, de most egy tisztalelkűvel kellett megküzdenie, és Sarah nem fogja magát könnyen megadni. Ezt be is bizonyította a következő átkával, ami kis híján áttörte a védelmét. Perselus többet nem játszva vett fel egy olyan fonalat, amit a legtöbben megértek követni. Draco is csak azért maradt játékba, mert Selleck védte.

Piton tudta, hogy a csapatnak előnye és hátránya is van. Előny, ha a társak ismerik egymás képességeit és mozdulatait, valamint közel azonos szinten voltak. De hátrány, ha ezek közül egyik sem teljesül. Ezért nem tudott a többi diák eredményt elérni. Nem dolgoztak soha párban, így könnyű volt áttörni a védelmükön. De egy tisztalelkű feladata, hogy védje a többieket, és ez a boszorkának és a társának, legyen az ismerős vagy ismeretlen, hatalmas előnyt adott. A lány mágiája mindig ott lesz, hogy óvja a másikat, így annak csak a támadásra kell figyelnie. És Draco ezt tudta is. Igaz, hogy lassabb volt, mint ők ketten, de szinte áttörhetetlen védelem alatt állt, így ő volt a csapat ütőkártyája, míg Sarah a bástya. Perselus tudta, hogyha nyerni akar, akkor a boszorkával kell előbb végeznie.