Másnap Sarah arra ébredt, hogy nem kap levegőt. Megpróbált felkelni, de a gerince nem mozdult. Bepánikolva tapogatózott a kezével, hátha elér valamit, miközben kapkodóvá vált a légzése. Szívverése felgyorsult és a fülében dobogott. Keze valami szilárdba ütközött, amit levert az éjjeliszekrényről. Az a valami hangos csattanással tört szét a padlón, mire a szomszédos szobából Madam Promfrey és Piton professzor rohant ki. Amint felmérték a lány állapotát, a javasasszony pálcát ragadott lélegeztetni kezdte a beteget. Az oxigén beáramlott Sarah tüdejébe, és az izmai végre felengedtek. A tüdejében lévő nyomás megszűnt, ő pedig lehunyta a szemét.
− Jól van? – kérdezte Piton.
A lány csak lehunyt szemmel bólintott.
− Köszönöm – nyögte ki krákogva.
− Riasztóbűbájt teszek önre, Miss Selleck – szólalt meg Madam Promfrey. – Ha ez máskor is előfordul, akkor minden másodperc számít.
A boszorka csak megadóan bólintott, majd Pitonra tekintett. A férfi nem úgy nézett ki, mint aki sokat aludt volna. Sarah biztosra vette, hogy egész éjszaka az ő ágya mellett virrasztott.
− Hozom a gyógyszereit – mondta végül a gyógyító. – Perselus átvennéd addig?
A varázsló bólintott, mire Promfrey abbahagyta a lélegeztetést. A girffendéles tüdejéből ismét kiszaladta a levegőt. Csak egy pillanatig tartott, és Piton máris átvette a bűbájt, de az a pillanat is elég volt, hogy a pánik megjelenjen a lány arcán.
Promfrey hamar visszatért a bájitalokkal, és felemelve a lány fejét, megitatta. Sarah az utolsó bájitalnál elfordította a fejét.
− Nincs szűkségem álomtalan álomra.
A gyógyító meglepetten Pitonra nézett, aki zárkózottan bámult vissza rá. Aztán lustán megvonta a vállát, mintha az mondaná, mit lehet tenni.
− Miss Selleck ez fájdalomcsillapító.
− Álomtalan álommal keverve – fordította vissza a fejét a lány. Szeme megvillant, ahogy a javasasszonyra nézett.
A nő tanácstalanul pillantott körbe, mintha ott keresné a választ, aztán enyhén dühös pillantással kollégájára meredt.
− A fene essen beléd, Perselus Piton, hogy ilyen jól kitanítottad ezt a lányt – förmedt a férfira Madam Promfrey, mire az elhúzta a száját.
− Nem én tehetek arról, hogy végre valaki odafigyel arra, amit mondok – mormogta Piton.
Promfrey morogva visszafordult a griffendéleshez, mire az elutasítóan összepréselte a száját. Az asszony sóhajtva eltette a bájitalt és otthagyta a lányt meg Pitont, miközben az orra alatt valami Merlin verte betegekről mormogott. Sarah kuncogni kezdett és még Piton arcán is feltűnt egy halvány mosoly.
A férfi fáradtan helyet foglalt a tegnapi helyén és fürkésző pillantást vetett a boszorkára.
− Maga mintha egy picit túlságosan is szemfüles lenne – jelentette ki.
A lány ártatlan szemeket meresztett rá, mire Piton megrázta a fejét.
A nap hátra lévő részében Piton el sem mozdult mellőle, még akkor is maradt, mikor Harry, Ron, és Hermione érkezett hozzá látogatóba. Persze a jelenléte rányomta a bélyeget a hangulatra, hiába magyarázta el a lány, hogy Piton professzor, azért van ott, hogy vigyázzon rá. Kivételesen Hermione is az ő pártjára állt, habár néha furcsa pillantásokat vetett a tanárra, aki róluk tudomást sem véve olvasott egy könyvet. Vagyis ezt a látszatott kelltette, mert Sarah biztos volt benne, hogy minden egyes szavukra odafigyelt.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Tisztalelkű sorozat - Lelkek találkozása (Harry Potter fanfiction) (Befejezett)
Hayran Kurgu,, − Tisztalelkűnek lenni annyit tesz, hogy a halál felett áll - mondta, és érezte, hogy a hangja is lágyabb a kelleténél. - Önnek soha többet nem árthat a gyilkos átok. Mint tudja a tisztalelkűek a lelkűk erejéből képesek pajzsot vonni a testűk és...
