- Mindened megvan?- kérdezi apám aggodalmasan a vonal másik végén.
- Igen, megvan.
- Biztos ne menjek ki eléd a reptérre?
- Igen apa biztos. Nagylány vagyok megoldom.
- Jól van nem tehetek róla. A lányom vagy és nem láttalak egy éve.- sóhajtott mire én csak megingattam a fejem. Amikor apával mentem az Egyesült Államokba a két hetes konferencia után ragaszkodtam hozzá, hogy ott maradhassak. Egyrészt igen hamar beleszerettem az ottani életbe másrészt annál távolabb nem is lehettem volna koreától.
Hamar találtak nekem egy házat és elintézték az egyetemen a papírmunkát. Hivatalosan cserediák áll az iratokon hiszen mégsem mondhatom hogy kurvára tönkrement az életem ezért most itt hagyom az országot ugyebár.
Ez alatt az idő alatt közelebb kerültem apámhoz de még mindig nem mondható el rólunk a felhőtlen apa-lánya kapcsolat. Kint felvettem a marketing managementet és folytattam a tanulmányaim ahol abbahagytam korábban. A konferencia után apám rámbízta a New York-i rezidenciát és kinevezett igazgatónak ahol egyre inkább beletanultam a szakmába, és egyre szélesebbé terjesztettem a kinti területeink.
Tudom hogy büszke rám hiszen ő is felépített egy céget ami nemzetközivé nőtte ki magát és többször említette hogy egyetlen lányaként én fogom örökölni mindezt.
Büszke is lehet hiszen pontosan olyanná formált amilyenné akart engem és nem ellenkeztem. Néha úgy érzem inkább vagyok egy parancsokat teljesítő gép mint önálló személy. Még ezzel együtt is habár szívesebben maradtam volna New Yorkban valami hiányzott az életemből. Hiába voltam mérföldekre mégse érzem azt hogy 100%osan tiszta lappal kezdtem volna mindent.
Idén kezdem a végzős évem így kénytelen vagyok vissza menni a South Pearl Collegra, plussz apám is hónapok óta rágja a fülem, hogy menjek haza. Mint kiderült újranősült anyám után és az ,,új családom,, arra vár hogy megismerjen. Érdekes mód én egyáltalán nem osztom ezt a hozzáállást de nincs mit tenni.
A gépem úgy dél fele landolt Seoulban ahonnan fogtam egy taxit és rögtön az egyetemre mentem papírokat intézni. Mikor mindent aláírtam úgy döntöttem egy hotelban töltöm az éjszakát mivel így is rohadt fáradt voltam az időeltolódás és az út miatt ahhoz pedig végképp semmi energiám és kedvem nem maradt hogy családot egyesítsünk.
Fáradtan dőltem az ágyba mikor megkaptam a lakosztály kulcsait és végre már a saját szobámban voltam. New Yorkban volt egy fontos tárgyalásom így pár nappal később értem vissza mint ahogy terveztem.
Elmentem fürdeni majd az óriási üveg falhoz ültem és csak merengtem Seoul kivilágított utcáit figyelve. Több mint egy éve nem jártam itthon. Senkivel nem beszéltem még a telefonom is lecseréltem hogy senki ne tudjon elérni. Dr.Kanggal se beszéltem azóta még úgy is hogy valahonnan megszerezte az új számom és vagy milliószor keresett de én nem vettem fel.
A pánikrohamok még mindig nem múltak el ennyi idő elteltével se. Nem hiszem hogy valaha is eltűnnének az életemből de már kezdek hozzászokni már ha ez egyáltalán lehetséges.
Elővettem egy üvegpoharat majd halászva egy wiskeyt az üvegvitrinből töltöttem magamnak és lehúztam. Régóta nem alszom át az éjszakákat így már-már szokásommá vált az esti iszogatás annak ellenére, hogy soha nem gondoltam hogy valaha is akár csak megkóstolok bármit is. Azt hiszem sokat változtam és kijelenthetem, hogy sikerült kiölni magamból az összes érzelmet ami korábban megfojtott. Szinte teljesen érzéketlenné sikerült válnom, azóta nem hullajtottam egy könycseppet se mióta hátrahagytam Jungkookot.
New Yorkban sokat gondoltam rá és arra vajon mit csinálhat éppen az adott pillanatban de mindig az lett a vége hogy elgyengültem így próbáltam elfelejteni több kevesebb sikerrel. Felesleges ezen agyalnom hiszen még ha vissza is jöttem már nem kell napi szinten találkoznom vele. Felettem járt szóval ő már lediplomázott a másik hattal együtt.
***
Telefonom csörgésére ébredek mire morogva kinyomom az ébresztőm. Úgy tűnik elaludtam a nagy agyalásban az éjszakai várost figyelve.
Rohadtul megérte fizetnem a szobát egy éjszakára úgy, hogy még csak nem is használtam ki ezt az óriási francia ágyat de már tök mindegy.
Gyorsan elmentem tusolni majd a bőröndökből előkészítettem a mai ruháim. Egy elegáns fekete szoknyára és fehér blúzra esett a választásom, sötét tincseim szabadon omlottak vállamra de úgy döntöttem jó lesz ez így most. Az utóbbi időben szerettem kiengedve hordani a hajam bár eléggé megnőtt már lassan a derekamig ér és néha eléggé idegesít szóval nem ártana már egy vágás.
Mikor elkészültem leadtam a kulcsokat a recepción és megadtam a címet hova küldjék a csomagjaim. A kapuban már egy fekete autó várt rám ami elvitt az egyetemre. Gondolhattam volna hogy apám nem hagyja ki az alkalmat hogy ismét megpróbáljon a szeretetéről biztosítani valamilyen módon.
***
A hatalmas fekete kocsi egyenest a kapuban tett le. Megköszönve kiszálltam és elindultam a régi szekrényem felé. Furcsa érzés volt itt lenni újra mégsem váltott ki belőlem különösebb érzelmet a réglátott épület.
Még ennyi idő után se változott a hely semmit. Ugyanolyan hatalmas és tiszteletet parancsoló volt mint annak idején.
A szekrényemhez lépve beütöttem a kódot majd bepakoltam az új könyveket.
- Hé az ott nem?....
- De ő az! Lee Naeun...
- A Lee Productions alapítójának a lánya?
- Igen. Úgy hallottam egy évet New Yorkban töltött és az ottani irodát irányította.
- Ki gondolta volna hogy valaha visszajön...
- Tényleg semmi se változott. - sóhajtottam becsukva szekrényem ajtaját majd az előadó terembe indultam az első órámra.
Mikor beléptem a terembe az összes szem rám szegeződött és az egész osztály halk morajlásba kezdett. Nem törődve vele leültem az első padba mire vagy öt lány sietett hozzám majd fellökve egymást.
- Szia bocsi ideülhetek?- kérdezi vigyorogva az egyik olyan magas hangon hogy attól szinte kiszakad a dobhártyám.
- De Yiren ezt én akartam kérdezni tőle. Amúgy is én értem ide előbb.- szól rá a másik.
- Gyertek.- mondtam nyugodtan majd amint leültek én felálltam és az ablak melletti utolsó padba ültem.
Vicc hogy ők még ezután is csillogó szemekkel pásztáztak amikor tisztán emlékszem hogy az első napomon mint ösztöndíjas szándékosan fellöktek. Undorító hogy egy kis pénz és hatalom mennyire megváltoztat mások szemében. Hirtelen mindenki tisztel és a barátom akar lenni. Szánalmas.
Unottan néztem ki az ablakon egészen a professzor érkezéséig és az óra végéig. Azt hittem legalább egy ismerős arccal össze fogok futni a nap folyamán de senki.
Néhány idegesítő csajon kívül akik egész nap utánam loholtak senkivel nem találkoztam.
Unottan indulok a taxihoz amit korábban hívtam majd egyenesen az irodába indulok. Vár rám egy kis papírmunka New Yorkból amit lekell rendeznem.
Jungkook POV.
Idegesen sóhajtva dőlök hátra székemben meglazítva nyakkendőm. A közeledő tárgyalások miatt már hetek óta ki sem látszom a papírok és szerződések közül. Apám üzleti úton van az év nagy részében, így mióta lediplomáztam gyakorlatilag én vezetem a céget.
Én vagyok az új vezető és ez nagyon megtisztelő meg minden egyéb jelző de ez azt is jelenti hogy minden munka és szervezés rám marad. Egy ideje az éjszakákat is itt töltöm mert megőrülök abban a házban egyedül. Minek siessek haza hiszen úgy se vár már rám senki.
Gondolatmenetem telefonom csörgése szakítja félbe mire a a zöld ikonra nyomok és sóhajtva a kihangosítom a hívást.
- Ajánlom hogy fontos legyen Yuna mert most nem nagyon érek rá. Tudod hogy tárgyalásaim lesznek el vagyok havazva-
- Naeun visszajött.
By;KimChae_Young
YOU ARE READING
Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT
Fanfiction[ PERFECTLY WRONG FOLYTATÁSA] Naeun több mint egy év után visszatér Koreába de korántsem ugyanakként aki korábban volt. Apja tökéletes vezetővé formálta őt ez idő alatt és sikerült teljesen kiölnie magából érzelmeit. Jungkook a sokkoló viszontlátás...
