Az égből pottyant idegen {Befejezett}

1. rész: A felvételi

/Viola/

Már kiskorom óta lovagolok. Van egy éjfekete színű kancám, akit Hajnalnak neveztem el. A 20. szülinapomra kaptam őt a szüleimtől és a bátyámtól, Tonytól. Most 23 éves vagyok. Itt New York városában nagyban megy az élet,.....de számomra ez a kis farmocska és Hajnal jelenti az igazi életet. Mert itt szabadnak és függetlennek érzem magam. A szüleim bent élnek a városban, és élvezik az életüket. Tony két évvel idősebb nálam, így már egy jó ideje egyedül él a Stark toronyban, amit ő építtetett fel. A családom néha meglátogat, amikor ráérnek, de Tony általában inkább csak az ünnepekkor jön haza. Ha megszorulok valamiben, ő mindig segít. Nagyon szeretem a bátyámat, de néha el tudnám küldeni a pokolba a nagy egójával együtt!...

Reggel nagyon szép időnk volt: Az ablakon besütött a nap melengető, fényes sugara és csicseregtek a madarak. Nem vagyok egy korán kelős típus, ezért szinte minden nap legalább 10-ig alszok, de a mai nap kivétel lesz!: Ma megyek felvételizni egy lovas suliba, ahol rajzot is tanulni fogunk. Imádok rajzolni. Apám szerint kiskorom óta arra születtem, hogy lovagoljak és rajzoljak. Anyának még mindig megvannak a tőlem kapott rajzai!..... Na de elég is volt a nosztalgiából! Ideje felkelni, hisz már csörög az óra!:

-Ahh.....mennyi az idő?!?.....MICSODA?!?!?: Fél 9?!? A francba, el fogok késni, hisz a felvételi 9-kor kezdődik!!! -villámgyorsan kikászálódtam az ágyamból, felöltöztem,, majd bekaptam egy-két falatot és elindultam:

-Hajnal! Gyere, indulnunk kell!!!-futottam oda az udvaron legelésző lovamhoz, majd felnyergeltem és gyorsan elvágtattam vele, a tőlem 5 km-re lévő iskolához.

Kb. fél órába telt, mire odaértünk. Már nagyon sokan vártak az iroda előtt. Letettem a lovam, majd beálltam a  sorba. Húh....majdnem elkéstem!... Másfél óra múlva sorra is kerültem:

-Viola Stark! -jött ki egy nő az ajtón egy listával kezében.

-Itt vagyok! -kaptam fel a fejemet a bámészkodásból, majd bementem a nővel az irodába.

-Szóval....Maga a Stark család sarja!.... Mondja, miért akar itt tanulni?-ültünk le egymással szemben, a titkárnővel.

-Hát azért, mert nagyon szeretek lovagolni és rajzolni is! Minden álmom, hogy itt tanulgassak!-válaszoltam határozottan.

-Rendben, értem. A lovát hogy hívják?-kérdezte, még mindig szigorú arccal.

-Hajnal....és ő egy kanca.

-Meséljen róla!-tette ölbe a két kezét és figyelt.

-Hajnal egy nagyon gyors és intelligens ló! Már voltam vele egyszer versenyen is....-válaszoltam, mire a nő meglepetésemre elmosolyodott:

-Szóval tehetséges! ....Jólvan! Fel van véve! Minden nap 8-ra legyen itt, de ne késsen, mert azt nem nagyon díjjazzuk!-mondta, mire én ki tudtam volna ugrani a bőrömből, annyira örültem.

-Köszönöm szépen, ígérem pontos leszek!-ráztam vele kezet, majd ő kikísért, én pedig hazavágtattam a lovammal.

Otthon örömömben elkezdtem ugrándozni és futottam egy kicsit Hajnallal... Miközben Hajnal hátán ültem a pajkos, őszi szél belekapott hosszú, derékig érő, sötétbarna hajamba, ami úgy lobogott, akár egy zászló....