Az égből pottyant idegen {Befejezett}

29. rész: Váratlan érzelmek

/Viola/

A nagy készülődés után egy órával, végre visszamentünk Asgardba, ahol Frigga nagy örömmel fogadott minket:

-Kedveseim! Hát végre itthon vagytok! Viola! Úgy örülök, hogy visszajöttél!-ölelt át a királyné, majd kissé meghökkent a bátyám láttán, de ennek ellenére is a szokásos, anyai kedvességével szólt hozzá:

-Ó, biztos maga Viola gondoskodó bátyja! Üdvözlöm Asgardban! Minek köszönhetjük látogatását?-Tony nem nagyon figyelt Friggára, mivel teljesen elkápráztatta e csodálatos világ látványa. A sok bámészkodás után mellém lépett, majd ezt kérdezte:

-Ez itt a valóság, hugi? Mert totál nem úgy tűnik!

-Igen, Tony! Ez itt a kristálytiszta valóság! Látom, tetszik!....Amúgy illene köszönnöd a királynének!

-Óh,....hogyne persze!....Elnézést! Öhmm, üdv felség! A nevem Anthony Edward Stark! Hívjon csak nyugodtan Tonynak!-nyújtotta kézfogásra kezét, mire a két herceg szórakozottan felnevetett, ahogy Frigga is:

-Ó, hogy maga milyen mókás ember! El se hinné, mennyire örülök, hogy itt van!.... A nevem Frigga, én vagyok itt a királyné! Jöjjön, had mutassam be a férjemnek is! Ne féljen, biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogja önt, Tony!

-Re-rendben!-felelte kicsit félénken Vasember, mire a két röhögőgép már a hasát fogta a nevetéstől, ami édesanyjuknak is feltűnt:

-Fiúk! Több tiszteletet, vendégünk van! Elég legyen a hahotázásból, vagy ti takarítjátok ki az egész istállót!-erre a két jómadár rögtön megnémult, majd bólintva követtek minket, a Bifröszt fényes hídján át....

/Tony/

Egyszerűen alig tudom elhinni, hogy egy teljesen más világban vagyok! Mondjuk az tény, hogy láttam már földönkívülieket, de ez a nő nem is olyan ijesztő, mint amire számítottam!... És ahogy megregulázta  azt a két balfácánt.... Azt hittem, ott helyben kitör belőlem a nevetés, az arcukat látva!...

Egy jó fél óra séta után végre megérkeztünk az aranyozott, felhőkarcoló méretű palotába. Az őrök szinte ijsztően mozdulatlanok voltak. Te jó ég!: Ez a hely kiköpött London!...
Ahogy beértünk a trónteremnek nevezett helyiségbe, szembe találtam magam egy félszemű, arany ruhás mikulással, aki pont ugyanolyan komoly volt, akár az ajtónál álló katonák...

-Odin, Odin! Nézd, a fiúk hoztak nekünk egy kedves vendéget, Midgardról!-kiáltotta boldogan a királyné, mire az aggastyán felállt trónjáról és kissé rosszallóan méregetett:

-Tessék? Már megint?

-Apám! Ő itt Tony Stark! Viola bátyja!-mondta Tarzan, mosolygósan kacsintva rám.

-Értem.... Nos, nagyon örvendek! Gondolom tudja ki vagyok, úgyhogy nem fogok külön bemutatkozni!.... És meddig óhajt itt maradni?-kérdezte nagyot sóhajtva, egyetlen szemét megforgatva. Ó, nagyon úgy fest, nemigen csíp engem az öreg...

-Csak pár napig, ne aggódjon! Látogatásom célja, hogy megcsodálhassam ezt a világot! Tényleg csak 2-3 napról van szó, hisz nem szeretnék a terhükre lenni!

-Rendben van! Érezze magát otthon, Tony Stark!

-Köszönöm, felség! Örültem a találkozásnak, további szép napot!-próbáltam szimpatizálni az illedelmességgel, de a télapó még mindig unottan nézett rám...