Az égből pottyant idegen {Befejezett}

2. rész: Az idegen

‌Pár hónappal később....

/Viola/
‌
‌Április elseje van. A tavasz végre teljes egészében beköszöntött, a nap melegebben sütött, mint ezidáig. (Idén márciusban nagyon hideg volt.) Suli után, amikor hazamentem, még csak délután 2 óra volt, így gondoltam kikapcsolódok egy kicsit!: Feltettem a fejemre a fejhallgatót, majd elindítottam a telefonomon az egyik kedvenc számomat. Általában, amikor pihenni szeretnék lovagolok, rajzolok vagy csak zenét hallgatok. Nem szoktam se discoba, se semmilyen szórakozóhelyekre menni, mint a kortársaim, így néhányan a suliban "magányos lovasnak" szoktak hívni a hátam mögött. Ebből látszik, hogy nem nagyon kedvelnek engem.... Nem csoda, hisz az osztálytársaim mind a városban élnek. Nincsenek barátaim, csak Hajnal. Mindenki különcnek tart, mint valami másvilág belit.... Na de mindegy is, kit érdekel mit gondolnak rólam?!.....-amikor meguntam a zenehallgatást, elmentem a konyhába főzőcskézni. Gondoltam megfőzöm a holnapi ebédemet.

‌Miután kész lettem a főzéssel, kimentem, és Hajnal hátán lovagoltam egy kicsit:

‌-Juhú! Ez az kislány!-emeltem fel az égbe mindkét kezemet.

‌Éppen a füves pusztánál vágtattunk, amikor hirtelen beborult az ég és ahelyett, hogy elkezdett volna esni az eső, hatalmas mennydörgés közepette pont az orrunk elé lecsapott egy színes fénycsóva!... Hajnal annyira megijedt, hogy felágaskodott, ledobva engem a hátáról. Sikítottam egyet, mert engem is megrémített a dolog.

‌-Hajnal, gyere vissza! Semmi baj, nyugalom! Hó hó!-nyugtatgattam Hajnalt, aki nemsokára, nagy nehezen meg is nyugodott.
‌Egy kis idő múlva észrevettem, hogy egy férfi fekszik a fűben:

‌-Te jó ég!....Uram, jól van?-kérdeztem lassan közelítve, majd az idegen pár perccel később megszólalt:

‌-Áhhh, jajj ne! Asszem eltört a karom! Hol vagyok, melyik világ ez?-kérdezte erőtlenül.

‌-Huh, hála az égnek! Életben van! Hogy hol van?: Hát a Földön, New Yorkban!-válaszoltam megkönnyebbülten, majd segítettem neki felülni.

‌-Oké....Nem láttál véletlenül egy pörölyt?

‌-Öhmm, nem!....Amúgy ki maga és honnan került ide?-méregettem a férfit.

‌Furcsa ruhát viselt. Rövid, barna haja volt és kék szemei. Látszott rajta, hogy ért a harchoz, hisz eléggé ki volt gyúrva...

‌-Az én nevem Thor és Asgardból jöttem! Ja, és kérlek inkább tegezz, oké?-mosolygott rám.

‌-Oké,.....de miért jöttél ide?

‌-Az öcsém, Loki megátkozta a pörölyömet és elrejtette itt, Midgardon! A Mjölnir nélkül nem tudok hazamenni Asgardba!-állt volna fel, de helyette csak felkiáltott:

‌-Áhh, Odin szakállára! Tényleg eltört a karom..... Segítenél felállni,....kérlek?-kérdezte reménykedő szemekkel.

‌-Várj! Honnan tudjam, hogy nem egy szélhámos vagy, aki tini lányokra vadászik?-léptem hátrébb.

‌-Egy mi?.... Nyugalom, a szavamat adom, hogy nem foglak bántani!....Akkor segítesz?-nagynehezen rávettem magam, hogy segítsek neki felállni.

‌-Látod? Nem vadásztalak le!-mondta nevetve, majd megkérdezte:

‌-Amúgy téged hogy hívnak?

‌-Viola Stark.-válaszoltam, majd magamhoz hívtam Hajnalt.

‌-Szép paripa! A tiéd?-paskolta meg az állat hátát.