Az égből pottyant idegen {Befejezett}

6.rész: Ez a szerelem?

/Thor/

-Thor? Kérdezhetek valamit?-fordult felém Viola.

-Hát persze!

-Miért mentettél meg?-kérdezte összeráncolt homlokkal.

-Azért....mert...mert úgy éreztem, muszáj megtennem! Fogalmam sincs, hogy miért!-nevettem el magam, majd amikor Viola kifáradt, felült a lovára, én pedig csak őt néztem:

A Hold fényében pont lehetett látni az arcát, a gyönyörű haját. Elbűvölően szép ez a lány...
Nem sokkal később észrevette, hogy őt nézem, ezért gyorsan más felé fordítottam a fejem. Na ez kínos volt!....

/Viola/

Olyan fura ez a Thor! Az előbb folyamatosan engem bámult, aztán elfordult....Mit jelenthet ez? Mivan?: Miért pirultam el? Még jó, hogy túl sötét van ahhoz, hogy bárki is meglássa! Biztos van valami oka annak, hogy megmentett!....Talán az, hogy fontos vagyok neki? Vagy érez valamit irántam?...Mi?!? Az lehetetlen, hisz alig egy hónapja ismerjük egymást!....Valahogy mégis olyan furcsa érzés van a szívemben..... Talán ez a szerelem? Még sose éreztem ilyet!...

Már hajnalodott, amikor megérkeztünk Chicagoba. Egy óriási farmon szálltunk meg, ahol 2-3 személyes szobák voltak. Én és Thor egy két személyes szobában voltunk. Mindenki elment aludni, mert senki nem tudott pihenni a vonaton. Tusolás után lefeküdtem az ágyamba. Mivel nyár volt, nagyon meleg volt, ezért én csak egy trikót és egy rövidnadrágot viseltem. Nem kellett sok idő, és elnyomott az álom...

/Thor/

Mire én is letusoltam, a lány már elaludt. Hosszú, barna haja fel volt kötve a feje tetejére. A lány ki volt takarózva a forróság miatt, melege volt. Feltűnt, hogy a szokásosnál rövidebb nadrágot viselt, ami egy kicsit zavarba hozott, mert a nadrág szára még a combja közepéig se ért.....Trikója fel volt gyűrődve a hasa közepéig... Meg kell mondjam, megvannak a nőies adottságai, így igen csábító.... De miket beszélek?!? Teljesen ki lenne akadva, ha megtudná, hogy láttam őt így!...

Inkább lefeküdtem az ágyamba és elfordultam a fal felé. Pár perc múlva el is aludtam...

Délután lehetett, amikor a tanárnő bekopogott, hogy ideje felébredni. Viola még az igazak álmát aludta, de kénytelen voltam felkelteni:

-Viola....Viola ébresztő! A tanárnő azt mondta, muszáj felkelnünk!-lökdöstem meg finoman a vállát, mire ő kinyitotta a szemét:

-Thor? Mennyi az idő?-nézett rám barna szemeivel, majd felült az ágyon.

-Délután 2 óra van! Nemsokára ebéd!-válaszoltam, majd a lány bement a fürdőbe átöltözni....

/Viola/

Miközben öltözködtem, ez járt a fejemben: Thor olyan fura szemekkel nézett rám és úgy beszélt, mint aki el van varázsolva.....Annyira fura,....mégis csípem a búráját!...

Pár perc múlva kész is lettem, majd lementünk a földszintre ebédelni. Ebéd után szabad foglalkozás volt, mert a tanárnő csak most tervezte meg az új  útvonalat Új-Mexikóig. Thorral kimentünk a mezőre lovagolni egy kicsit.

-Ezt figyeld!-álltam fel Hajnal hátára, majd úgy ügettem vele.

-Ügyes vagy, de a végén le ne ess!-a férfi tisztára úgy beszélt, mint anya, amikor először lóra ültem...

-Most te jössz! Mutass valamit!-szálltam le a lóról, majd átadtam neki a kantárt.

-Oké.... Figyelj!-ült fel Hajnalra, majd ő is felállt, de pár perc múlva egy hátraszaltóval leugrott a lóról és talpra érkezett.

-Hűha!!! Ezt még hogy csináltad?-ámultam el, tátott szájjal.

-Hát....igazából nem nehéz, csak egy kis gyakorlás kell hozzá.-válaszolta mosolyogva, majd még egy kicsit trükközgettünk.
Utána mind a ketten kimerülten heveredtünk le, a puha fűbe.

-Húh, ez jó volt! Ki nem néztem volna belőled, hogy te is megcsinálod a hátraszaltót,....de sikerült! Elismerésem, tehetséges vagy!-nézett rám égszínkék szemeivel, amelyekben teljesen elvesztem.

Egy idő után elég kínosnak éreztem a helyzetet, ezért inkább felültem és a lovamat simogattam. Gyönyörű, fekete szőre fénylett a nap fényében és a sörényét lágyan fújta a nyári szellő. Nagyon szerettem nézni ahogy Hajnal vágtázik és közben játékosan fel-felnyerít. Most is ezt tette. Imádom a lovakat, annyira elegánsak és intelligensek! A legszebb lények a Földön!....