Az égből pottyant idegen {Befejezett}

30.rész: A megbocsátás...

/Thor/

-Miért? -mondtam, magam elé meredve, amit valószínűleg ők is hallottak, mert mindketten felém fordították tekintetüket. A lány szája elé kapva kezét elrohant, az öcsém pedig csak rezzenéstelen arccal felállt, majd elment....

/Viola/

Thor most biztos azt hiszi, hazudtam neki! Hogy ezidáig csak színleltem iránta kimutatott érzelmeimet... Pedig ez mind téves!: Thort sokkal jobban szeretem, mint az öccsét!
Mikor elvesztettem a fejem, szükségem volt valakire, aki megvígasztal... és mint mindig, Loki ott volt nekem, megnyugtatta szomorú lelkem. Ezért érzem úgy, hogy ő is több számomra, mint egy átlagos barát... Azt hiszem, két embert szeretek egyszerre, egyikőjüket sem tudnám elküldeni!...

Amikor felálltam a padról, a hollóhajú herceg először meghökkent, majd bátyját meglátva ő is inkább odébb állt.
Egyetlen szót se szólt, nem jött utánam. Azt nem láttam, Thor hová ment, de azt tudtam, most bizonyára összetörhettem a szívét.
Ismét csak futottam és futottam, ahogy csak a lábam bírta, egészen az istállóig, ahol egy lélek se volt, a lovakon kívül. Bementem Hajnalhoz és leülve egy kis sámlira, kisírtam magam. A lovam kezem alá dörgölte orrát és nyalogatta a tenyerem. Én átöleltem, és szüntelenül simogattam őt.

-Ó, Hajnal! Ha tudnád, mekkora pácban vagyok!-hirtelen nagyon furcsa érzésem támadt, és hallani véltem a kanca gondolatait.

-Nahát! A kiscsikód csinálja, ugye? Nem is tudtam, hogy Loki lova varázserővel is bír!....Hehe, úgy tűnik mégiscsak jól jött nekünk, hogy eljöttünk ide!

-Igen.... És ami téged illet.... Mi a baj? Mi történt?-nézett a szemembe, éjfekete lovam.

-Hát....nem is tudom, hogy mondjam ezt egy lónak!.... A lényeg az, hogy egyszerre két férfiba vagyok szerelmes!

-Hűha! Dehát ez jót jelent, nem?-fordította oldalra fejét, ahogy a kiskutyák szokták, ami elég mókás látvány volt.

-Igen....vagyis nem! Nem.... Nem tudom!!!

-Ne már, csajszi! Biztos tudsz választani kettejük között! A szív általában csak egy szerelmet választ! Nekem elhiheted, idővel majd tudni fogod, melyikük az igazi!

-Köszönöm Hajnal! Mindent köszönök! Nagyon szeretlek, drága barátnőm!-megsimogattam a homlokát, majd meg is pusziltam azt.

-Nagyon szívesen, gazdám! Most pedig menj és beszélj szíved igaz választottjával!

-Rendben! Te pedig pihenj jó sokat! Majd még jövök, szia!-ismét megöleltem, majd megetettem, és becsukva a bokszát, elhagytam az istállót.

A palotába vezető úton végig azon gondolkoztam, vajon hogyan győzhetném meg Thort, hogy ne haragudjon se rám, se Lokira. A nagy elmélkedés közepette észre sem vettem, hogy nekimentem valakinek:

-Ó, jajj! Bocsánat, nem volt szándékos!

-Ugyan! Semmi baj! Neked akármit megbocsájtok!-felelte az ifjabbik herceg, szívem második csücske...

-Hehe, köszi! Ez édes tőled!.... Amúgy mit keresel itt?

-Téged! Aggódtam, hogy hol vagy, és mivel a szobádban nem találtalak, gondoltam, biztos az istállóban vagy!-gyengéden megsimította az arcomat, majd adott egy puszit a homlokomra.

-Értem.... Esetleg tudod, hol van most Thor? Beszélnem kéne vele!

-Hát... Természetesen tudom hol van,...de neked inkább nem kéne oda menned!-válaszolta, aggodalmas szemekkel.