Az égből pottyant idegen {Befejezett}

18.rész: Hela...

/Thor/

Amikor már javában ment a csókvihar, hirtelen egy ismerős, gúnyos hang szólalt meg a boltív felől:

-Azért meg ne egyétek egymást!-a nővérem, Hela ott állt a falnak támaszkodva, gúnyos mosollyal.

Ahogy a szerelmem is meglátta a váratlan látogatót, elhúzódott egy kicsit és idegesen a tájat kémlelte....Odinra! Nem igaz, hogy Helának pont most kellett hazajönnie!...

-Azt hittem tanultál a leckéből Jane után, öcsém! Nem hiszem el, hogy megint voltál olyan ostoba, hogy egy Midgardiba havarodtál bele!-folytatta lenéző, undorodó tekintettel a nővérem...

-Tudod, te sosem voltál szakértő a szívügyekben, úgyhogy szerintem inkább ne mondj semmit!-vágtam a fejéhez, mire ő egy kicsit felháborodva így szólt:

-Ugyan Thor! Én csak jót akarok neked, és a családunknak! Nem kellene szégyenbe hozni minket egy ilyen kis Midgardi patkánnyal!-erre Viola futólépésben elviharzott onnan, mert gondolom eléggé kellemetlen lehetett neki is ez a helyzet...

/Viola/

Nem bírtam tovább hallgatni, ahogy veszekednek, és azt sem, hogy ilyen hangnemben beszélnek álmaim pasijával. Betelt a pohár, a mécsesem eltört... Mielőtt kitört volna belőlem az a sok könny, gyorsan elvegyültem a tömegben. Annyira nem figyeltem, hogy véletlen nekimentem valakinek. Az a valaki Loki volt...

-Jajj bocsánat, nagyon sajnálom!-mondtam egy kicsit elcsuklott hangon, és amikor tovább akartam menni, a herceg megragadta a csuklómat:

-Várj! Mi a baj? Történt valami?

-Nem, semmi csak...csak most....áh, hagyjuk! Engedj el, most egyedül szeretnék lenni!-Loki nem engedelmeskedett, hanem behunyta a szemét, és hirtelen egy másik helyen találtuk magunkat.

-Itt senki sem hallja amit mondunk! Ez a titkok kertje, itt bármit elmondhatsz, minden szavadat elnyelik a növények!-mondta, majd leültünk egy padra.

Egy gyönyörű kertben voltunk, ami telis tele volt virágokkal, cserjékkel és fákkal.... Ha mondjuk Thorral lettem volna itt, még romantikus is lett volna...

-Tényleg?

-Igen!.... Mondd, mi a baj?-Loki egész végig a szemembe nézett, és láttam rajta, addig nem nyugszik, amíg meg nem tudja bánatom okát, ezért belekezdtem a mondókámba:

-Hela.....Hela beszólt nekem és Thornak pár dolgot.... Például azt, hogy szégyent hozok a családotokra, mert csak egy Midgardi patkány vagyok!...-előtört belőlem a sírás, mire a férfi rögtön reagált és letörölt egy könnycseppet, majd ezt mondta:

-Ne vedd őt ennyire komolyan! Ugyan már! Senkire sem hozol szégyent!... Na, gyere ide!-széttárta karjait, mire én a mellkasára borultam és ott sírtam tovább. Ő átölelt, simogatta a hátamat, majd adott egy puszit a fejem búbjára...

-Ne félj, majd én beszélek a fejével! Ha előttem Thor még nem tette volna meg!...-mondta teljes komolysággal, mire én egy kicsit szorosabban megöleltem, ő pedig halkan felnevetett:

-Jólvan már! A végén kinyomod belőlem a szuszt! Na, elég lesz az egerek itatásából, inkább nyomás vissza bulizni! Rendben?

-Rendben,....köszönöm Loki!-válaszoltam, majd megpusziltam az arcát.

-Félreértés ne essék, ez csak egy baráti puszi volt! -mondtam mosolyogva, majd visszateleportáltunk a partyra....

/Thor/

-Ő nem egy patkány!-olyan mérges voltam rá, hogy az ijjaimat már körüljárta néhány szikra...

-Hékás, állj le! A végén még egy villámmal szétcsapod a fél palotát!-mondta nevetve, a pofátlan nővérem.

-Rendben,....akkor szállj le rólunk! És mégegyszer ne ütsd bele a magánügyeimbe az orrodat! Különben rossz vége lesz!-közelebb léptem hozzá, majd dühösen megfenyegettem, mire ő csak vállat volt:

-Chhh.... Ne keménykedj itt nekem! Na, csá!-s azzal elsomfordált, én pedig megvártam amíg teljesen lenyugszok, és eltűnnek az apró villámok a kezemről...

Fúúú, azt hittem itt helyben szétcsapom egy hatalmas villámmal!Mégis mi a fenét képzel magáról, hogy megmondja, kit válasszak?!? Miért kell mindig szekálnia?!?...
Nagyon remélem, Viola nem vette annyira szívére a dolgot...

Amikor már teljesen "kitisztult a fejem", visszamentem a nagyterembe, ahol megláttam, ahogy egy asztalnál Viola vígan nevetgél Lokival. Huh, Odinnak hála, jól van!

-Sziasztok! Mi a vicc tárgya?-mentem oda hozzájuk, mosolyogva.

-Á, Thor! Végre megvagy, már azt hittük, elmentél Helával bunyózni Asgard másik végébe!-mondta nevetve Loki, majd Viola felállt és megölelt:

-Jó, hogy itt vagy! Na? Van kedved táncolni?-kérdezte boldog, édes mosollyal, amire nem tudtam nemet mondani:

-Hát persze, menjünk!-megfogtuk egymás kezét, majd úgy mentünk fel a parkettre.
Épp egy lassú, halkabb szám ment, így még tánc közben beszélgetni is tudtunk:

-Te meg miért vagy ilyen komor? Hela nagyon megbántott?-kérdezte a szemem fénye, amikor látta, hogy egy kicsit elkalandoztak a gondolataim.

-Nem...Ezt inkább nekem kéne tőled megkérdeznem!

-Hát.... Meg kell hagyni, nem volt valami kedves egyikünkkel sem, de egy kicsit igaza is van!: Én tényleg csak egy zavaró tényező vagyok itt...-a lány egy kicsit lehajtotta a fejét. Láttam rajta, hogy elég mélyre hatoltak benne Hela gúnyos szavai...

-Dehogyis! Jól tudod, hogy én szeretlek és se a szüleim, se Loki nem bánja, hogy itt vagy! Hela pedig....ővele ne is foglalkozz! Vedd úgy, hogy ő nincs is itt! Ha pedig továbbra is szekál minket, majd én megmutatom neki, hogy mit is tudok tenni, ha sértegetik szívem választottját!-az egyik ujjammal felemeltem tekintetét, egymás szemébe néztünk, majd egy-egy mosoly kíséretében folytattuk a táncot...