Az égből pottyant idegen {Befejezett}

41.rész: Asgardi nő

/Loki/

A sárkányrejtek gyomrába érve egy óriási, vöröses színű bestia fogadott minket:

-Ki vagy, fajtárs? -kérdezte sárkány nyelven, engem méregetve.

-Loki vagyok, Odin fia!

-És az az ember? Talán a gazdád?

-Nem. Ő a fivérem, Thor! Ne aggódj, békés szándékkal érkeztünk!

-És mégis mi célból vagytok itt, herceg?

-Szükségünk lenne pár könnycseppre... Mert a bátyám kedvese várandós.... És mivel Midgardi, nem fogja tudni világra hozni az utódot!... Az egyetlen megoldás az, ha ő is Asgardivá lesz!.... Szóval ha segítesz, megmenthetsz egy életet....

-Hmmm,.....igazán? Nos, kíváncsi lennék, mit tudtok felajánlani cserébe!

-Hogy mit tudunk felajánlani?... Természetesen azt, hogy védetté nyilványítjuk fajtátokat, és többé senki sem vadászhat rátok, ráadásul mi örökre hálásak leszünk és mindig segítünk, ha kell! -hajoltam meg illedelmesen, hogy jó benyomást keltsek.

-Rendben van! Megegyeztünk, Odinson! Mától szövetségesek vagyunk! -s azzal lehajolt, mire intettem Thornak, hogy nyújtsa oda a fiolát.

A sárkány bőségesen adott könnyéből. Ezután elköszöntünk és elindultunk vissza, a palotába...

/Viola/

-Na, ezzel kész is volnánk! Mit szólsz, kedveském? -mutatott körbe Frigga a teremben, hol minden falon zöld és kék lufik, szalagok voltak. Teljesen olyan, mint ahogy elképzeltem!

-Ez-ez tökéletes! Nagyon szép lett! Thornak is biztos tetszeni fog!...

/Thor/

Amikor hazaértünk, és épp a nagy folyosón haladtunk, hirtelen Viola lerohant minket:

-Thor, Loki!!! Végre itt vagytok!-mindkettőnket egyszerre megölelt.

-Mi is örülünk, hogy látunk, aranyom! Látom, már sokkal jobban vagy! Képzeld, megvan a sárkány könny!....Amit Loki nélkül nem tudtunk volna megszerezni! -mondtam, öcsém vállát megveregetve.

-Valóban? Köszönöm Loki! -örömében megölelte őt, majd egy puszit adott az arcára....

/Viola/

-Nagyon szívesen! Érted bármit! -súgta fülembe az ifjabbik herceg, alig hallhatóan, majd egy apró puszit adott arcomra.

Nem sokkal később már Frigga bájitalos szobájában voltunk, ahol Loki és az említett anyósom keverték a főzetet. Kb. fél órával később kész is lett.

-Nem lesz túl finom, de fenékig meg kell innod, leányom! -adta kezembe a poharat, amelyben a kotyvalék gőzölgött...

/Thor/

A feleségem nem hezitált, rögtön lehúzta a varázsitalt. Először nem történt semmi, aztán pár másodperccel később a lány elájult. Reflexből el is kaptam feleségemet...

-A-anya? Ez normális?-kérdeztem, kissé ijedten.

-Igen! Nyugalom fiúk, nincs semmi baja!.... Fektessük le valahová!

Elvittem a szobánkba, ahol letettem az ágyra, majd Lokival és anyával együtt várakoztunk.

-Kb. mennyi idő, míg magához tér?-tettem fel a fontos kérdést.