Az égből pottyant idegen {Befejezett}

11.rész: Hazatérés

/Thor/

Ezután elmentem megkeresni Tonyt:

-Helló Tony!-az egyik szobában megtaláltam őt, ahogy épp egy kis fura szerkentyűt bütykölt.

-Ó, szia Tarzan! Hogy ment a beszélgetés?

-Egész jól!..... Szeretnék kérni egy szívességet!-válaszoltam komoly arccal, mire ő letette a csavarkulcsot és szembe fordult velem:

-És mi lenne az?

-Kiraknál Új-Mexikóban?-kérdeztem, a nyakamat vakarva.

-Hát persze! De.....a kalapácsért mész, igaz?

-Igen, pontosan azért!-erre ő bólintott egyet, majd megfordultunk a géppel és elmentünk Új-Mexikóba.

-Nagyon hálás vagyok, Tony!-mondtam, amikor megöleltem őt, mielőtt leszálltam volna a járműről.

-Szívesen, Tarzan! Na, menj és mentsd meg Asgardot!-veregette meg a hátamat, majd rám kacsintott, én pedig leszálltam a repülőről.

Viola még integetett nekem az ablakból.... A város szélénél raktak ki, így nem volt nehéz megtalálni a Mjölnirt. Tony elintézte nekem, hogy senki se gátoljon meg abban, hogy magamhoz vegyem a fegyveremet. Odamentem a pörölyhöz és amikor megérintettem, megjelent Loki:

-Üdvözöllek, drága bátyám! Látom egyedül jöttél! Hol van a barátnőd?-kérdezte azzal a szokásos, sunyi mosolyával.

-Mi?....Ő nem a barátnőm,....történt egy kis baleset vele,...ezért nincs itt! Mindegy, oldd fel az átkot!

-Milyen kár! Pedig szívesen megismerkedtem volna vele!....Az átok fel van oldva,.....lássuk, méltó vagy-e még a Mjölnirre!-intett kezével a pörölyöm felé, majd megpróbáltam felemelni azt.

Amikor végre sikerült, Loki már sehol sem volt.... Gondolom ez valami előrevetített hologram szerűség lehetett...

-Heimdall, nyitsd meg a Bifrösztöt!-tartottam az ég felé a fegyveremet, ami ismét reám öltötte az Asgardi ruhámat...Már nagyon hiányzott...

Egy pár másodperc múlva a szivárvány híd megjelent, majd elrepített engem haza, Asgardba! Amikor megérjeztem, Heimdall arca apró mosoly sugárzott:

-Üdvözlöm itthon, felség!

-Heimdall, de rég láttalak!-öleltem meg a még mindig komoly kapuőrt, aki ezután szembe fordult velem, és ezt mondta:

-Én is örülök, hogy látlak, de most menj és szerezd vissza a trónt!-erre bólintottam egyet, majd megpörgettem pörölyömet és elrepültem a palotába.

-Thor herceg, hát hazatért!-jött elém boldogan egy szolgáló lány, aki mindig felhozta a szobámba a reggelimet...

-Szervusz, hol találom Lokit?-kérdeztem a lánytól, akinek erre a kérdésre elsötétült az arca:

-A trónteremben felség, de vigyázzon, mert már várta magát!....-miután ezt kimondta elment, majd bementem a trónterembe.
Amikor odaértem, Loki szótlanul felállt, és koppantott egyet a királyi jogarral, amit a kezében tartott....

/Loki/

-Thor, Odin fia! Áruld el nekem, királyodnak,.....mit akarsz?-lassan, méltóságteljesen sétáltam a bátyám felé.

-Loki! Te meg...? Apánk hol van?-láttam az arcán, hogy fél a választól.

-Csak a te apád!....Nos, Odinálomban van.... Anyánk pedig mellette virraszt! De még nem válaszoltál!: Mit akarsz?-már csak pár centiméter volt köztünk...

Kettős érzés volt bennem!: Meg akartam ölelni, hisz már nagyon hiányzott nekem, de egyben meg is akartam verni, mivel eddig mindig én voltam a háttérben, ő pedig mindig is fontosabb volt Odinnak...

-Békét! Loki, legyünk megint olyan jó testvérek, mint régen!....Kérlek!-szemei bocsánatért könyörögtek.

-Thor! Mi sose voltunk testvérek!-azért voltam vele kemény, mert bűnhődnie kellett tetteiért...

-Loki....én is tudom az igazságot, de ha akkor apánk nem hoz el Jöttünheimből, meghaltál volna! Megmentette az életedet!..... Tudom, hogy haragszol mindannyiunkra, de hidd el, apánk pont úgy szeret téged, mint engem! Anyánk talán még jobban,.....de egyikük sem tisztel és szeret téged úgy,....mint én!-ekkor nem bírtam magammal, közelebb léptem hozzá, majd szótlanul, szorosan megöleltem őt....

-Köszönöm testvér!-veregettem meg a bátyám hátát, majd mind a ketten elmentünk apánkhoz...

/Thor/

-Anyám!-ahogy megláttam őt, rögtön megöleltem, ezután ő könnyes szemekkel megpuszilta az arcomat:

-Ó Thor! Annyira hiányoztál nekünk!

-T-Thor? Fiam?-meghallottam apám hangját a hátam mögül, majd odamentem hozzá:

-Apám! Igen, én vagyok az!-láttam az arcán, örül, hogy újra lát engem.

-Hol jártál, édes fiam?

-Midgardon....-válaszoltam mosolyogva, majd beszélgettünk még egy kicsit, majd Lokival elmentünk lovagolni, úgy mint régen....

-Be kell vallanom,.....hogy hiányoztál bátyám!-mondta Loki, amikor kilovagoltunk a mezőre.
Fehér, táltos paripámon nagyon régen lovagoltam már....