Az égből pottyant idegen {Befejezett}

14.rész: Kirándulás és egy Loki...

/Thor/

Violával először kilovagoltunk az erdőbe. A lány folyton csak nézelődött ide-oda: Csodálta a fák szépségét, a virágokat és a gyönyörű, kék eget.

Amikor kiértünk egy tisztásra, megpihentünk és leültünk a puha fűbe, a nagy vízeséssel szemben. Én egy percre sem vettem le a lányról a szememet, hisz most, hogy fel volt kötve a haja, sokkal jobban lehetett látni az arcát, gyönyörű szemeit...

-Az milyen állat?-mutatott a folyó felé, ahol egy közepes méretű sárkány épp ivott.

-Az ott? Te sosem láttál még éjfúriát?

-Ő tényleg egy éjfúria?!? Azt hittem, hogy káprázik a szemem, hisz ugyanilyen lények vannak az egyik kedvenc mesémben!-Viola szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól...

-Nem káprázik a szemed!...Ha akarod, megsimogathatod!

-Úgy tudtam! Mindigis tudtam, hogy léteznek! Ez a hely annyira csodálatos! De....tényleg meg lehet simogatni? Nem fog megtámadni?-kérdezte reménykedő szemekkel.

-Nem, dehogyis! Nagyon szelíd teremtés! Amikor Lokival kicsik voltunk, mindig együtt játszottunk a sárkány kölykökkel és a nagy sárkányok sem bántottak bennünket! Ha meg is támadna....majd én megvédelek!-rámosolyogtam, majd később lassan odamentünk a mágikus lényhez.

Amikor meglátott minket, vicsorogni kezdett ránk, de én a lány elé álltam, majd kinyújtottam az egyik kezemet, amit meg is szaglászott a teremtmény.

-Szia nagyfiú! Én vagyok az, Thor! Emlékszel rám?.... Ne félj, nem bántunk téged!-erre a mondatomra orrát a tenyeremhez dörgölte és megnyalt.

-Felismert! Ő volt az a kis sárkány, akivel megtanultam használni az erőmet! Az éjfúriák a villámok urai, mint én!.....Gyere, mostmár te is megsimogathatod!-a lány keze egy kissé remegett, ezért rátettem tenyeremet és úgy ért hozzá az állathoz.

-Ez-ez hihetetlen! Egy éjfúriát simogatok!

-Igen! Elfogadott téged is, ezért felülhetsz a hátára! Ugye pajtás?-a sárkány izgatottan, szinte pattogva ment arrébb, majd intett a fejével, hogy felülhetünk rá. Még a farkát is csóválta hozzá, a nyelve kilógott, mint egy kutyának!...

-Biztos hogy ez jó ötlet? Nyereg nélkül nem esünk le róla?

-Nem, dehogyis! Kiskoromban mindig is nyereg nélkül lovagoltam meg és egyszer sem estem le! Gyere, bízz bennem!-felültem a sárkány hátára, majd a lány felé nyújtottam kezemet.

-Rendben!-segítettem neki felülni mögém, majd megsimogattam a nagyfiú fejét:

-Jólvan pajtás, csak szépen lassan szálljunk fel!-erre a sárkány felmászott egy magasabb sziklára, majd onnan elrugaszkodva felröppentünk a levegőbe.

Amikor egy kicsit meginogtunk, a lány átkarolta a derekamat...

-Csak nem félsz?-kérdeztem sunyi mosollyal.

-Mi? Nem, csak nem tudtam hova kapaszkodni! Bocsi!-a kezeit levette a derekamról, mire én visszahúztam:

-Semmi baj!...Jobb, hogyha kapaszkodsz!