Az égből pottyant idegen {Befejezett}

23.rész: Midgard...

/Loki/

Már egy ideje a váróban voltam, amikor egyszercsak Viola odajött hozzám:

-Szia, nem láttad Thort?

-Ó, szia! Öhmm....Thor most épp odabent van, de nyugodj meg, szerintem nincs nagy baj! De a gyógyítók azt mondták, hogy semmiképp ne menjünk be!-láttam a lány szemében, hogy aggódik és látni akarja a bátyámat...

-Mi?!? Miért? Nagyon megsérült? Be kell mennem hozzá!

-Nem, nem fognak beengedni! Inkább ülj le és várjuk meg, amíg szólnak! Ne félj, minden rendben lesz!....Na, gyere ide, ne sírj!- nagy nehezen rá tudtam venni, hogy leüljön.

A lány hozzám bújt, majd csak sírt és sírt... Átéreztem ugyanazt az aggódást és szomorúságot, mint ő, de egyben örültem is, hiszen most én vagyok számára a vígasz, így érezhetem közelségét...

-Jólvan, semmi baj! Nyugi, túl fogja élni! Tudod te, hogy hány csatát megvívott már? Egy ilyen harcosnak meg se kottyan egy kis szúrás! Számára csak egy karcolás, meghát ő mégiscsak istenből van!-simogattam meg a fejét, majd egy puszit adtam a feje búbjára....

/Thor/

Miután ellátták a sebeimet, azt mondták, hogy egy-két napig még itt kell maradnom! Ez számomra azt jelenti, hogy nem kísérhetem el Violát Midgardra, ami szomorúsággal tölt el!
A gyógyítók szerint hamar fel fogok majd épülni, de semmiképp nem hagyhatom el a szobát és lájtosabb kajákat ehetek csak, mivel Hela belémszúrt azzal a tőrrel, szinte a gyomromig, így az egy kicsit érzékenyebb lett...

Már a szolgálók megfürdettek, és most csak fekszem a betegágyon és a plafont bámulom.... Hirtelen kinyílt az ajtó:

-Kisasszony! Kérem menjen ki, most ne zavarja a herceget!-az egyik gyógyító ahogy meglátta Violát, rögtön el akarta zavarni, de én megakadályoztam:

-Kérem.... Engedje be!

-Sajnálom felség, de pihennie kell! Majd talán később látogathatják!-mondta az idős nő, mire én egy kicsit határozottabban ráförmedtem:

-Ahjj, az ég szerelmére! Engedje be, vagy ki fogom rúgatni!!!-a hölgy egy kicsit megijedt, majd lehajtott fejjel meghajolt, és elhagyta a szobát.

-Thor! Te jóságos ég, mi történt veled?-a lány könnyes szemekkel leült az ágyam szélére, majd lágyan megcsókolt.

-Á, semmi különös, csak megküzdöttem Helával... De ezt csakis érted tettem!

-Értem? Óh, egyáltalán nem kellett volna az életedet kockáztatnod miattam! Meg is halhattál volna, hogy jutott eszedbe ilyesmi? -Viola szemei még mindig fátyolosak voltak, arca könnyektől nedves volt.

-Én csak meg akartam leckéztetni a nővéremet, hisz megbántott téged a múltkor, nemde?

-De igen...Thor, kérlek ne csinálj ilyet többet! Nem akarlak téged is elveszíteni! -ismét kitört belőle a sírás, majd átölelt engem.

-Nem fogsz! Nyugodj meg, tudok vigyázni magamra! -ahogy ezt kimondtam, Loki nyitott be a helyiségbe:

-Vigyázni? Majdnem megöletted magad, és nekem kellett kihúzni a csávából!!!