Az égből pottyant idegen {Befejezett}

25.rész: Szleipnir...

/Viola/

Az éjszaka folyamán többször is felriadtam, mert volt egy szörnyű, visszatérő álmom:

Álmomban folyamatosan a lovam keserves, hangos nyerítését hallottam, de az állatot sehol sem találtam. Egy másik ló pedig úgy fújtatott, mint valami bika... Hirtelen egy dühös csődör termett előttem, aki nekem rohant és leterített a földre, eltörve a jobb karomat...

Ahányszor csak felébredtem, mindig a karomhoz kaptam és ijedten néztem körbe a szobámban....
Aztán végre reggel lett!:

-Jó reggelt hugi, ki az ágyból! -jött be a bátyám (szokása szerint) trappolva a szobámba, majd felhúzta a redőnyt.

-Miért ilyen karikásak a szemeid? Nem tudtál aludni?-kérdezte, az ágyam szélére ülve.

-De,....csak egy visszatérő rémálmom miatt felriadtam többször is...

-Miért, mit álmodtál?-érdeklődött tovább, mire én egy nagy sóhaj után el is mondtam neki...

-Értem.... Elég fura álom! De nem értem!....A lovad jól van!... Hogy álmodhattál ilyesmit?-nézett barna szemeivel az enyéimbe.

-Fogalmam sincs... Talán csak azért mert egy ideje nem nagyon foglalkoztam vele!....Na, akkor megyek és megnézem, mi a helyzet odakint! Majd később reggelizek!-gyorsan elkezdtem öltözködni, mire Tony egyet bólintva kiment.
Pár perc múlva már az istálló ajtaját nyitottam, ahol a lovam már várt:

-Szia kislány! Éhes vagy?-simogattam meg a fejét, mire ő megnyalta az arcomat.

-Hehe, Hajnal! Fújj, nem szabad! Tessék, inkább ezt nyalogatsd!-mutattam fel egy sárgarépát, mire a paci rögtön kikapta a kezemből, majd elkezdte enni a zöldséget.

-Jólvan, okos lovacska! Egy óra múlva kilovagolunk a rétre, jó? Addig is jó legyél!-egy puszit adtam az orrára, majd vissza is mentem a házba, ahol a bátyám már a konyhában főzte a kávét.

-Na? Hogy van a háziállat? -kérdezte, amikor megpillantott.

-Csodásan! Örömében össze is nyalta az arcomat!-válaszoltam szinte nevetve, majd elmentem arcot mosni, utána pedig leültem reggelizni...

/Loki/

Asgardban ma különösen jó idő volt, ezért gondoltam elmegyek egy kicsit lovagolni.
Amikor bementem az istállóba, a lovam most nem azzal a boldog nyerítéssel, hanem egy nagy fújtatással fogadott.

-Mivan, nagyfiú? Nem akarsz sétálni? Mi ez a bánatos tekintet? Nem örülsz nekem, mi van veled?-simogattam volna meg a homlokát, de ő inkább elfordult...Na jó!: Valami itt nagyon nem stimmel!

-Naaaaa, Szleipnir! Csak egy órácskát szeretnék kirándulni! Gyere pajtás, élvezni fogod!-paskoltam meg a nyakát, majd nagynehezen fel is nyergeltem az állatot.

-Odanézzenek! Lovacskám, nézd ki van ott!-sandítottam az egyik legelésző, hófehér kanca felé, akinek Szleipnir mindigis udvarolt.

A lovam érdekes módon most rá se nézett, hanem unottan prüszkölt egyet, majd elfordult a másik irányba...

-Ne már, haver! Beteg vagy, vagy mi ütött beléd, hogy még csajozni sincs kedved? Hmm.... Lehet inkább vágtázni szeretnél? -az én csődöröm valahogy most egyáltalán nem volt jó kedvében, hisz séta közben is csak fújtatott...

-Na akkor, nagyfiú! Irány az ugrató pálya, gyakoroljunk egy kicsit! -ahogy egy kicsit megrántottam a kantárt, a ló villámgyorsan vágtázni kezdett, majd hirtelen megállt és felágaskodott, közben pedig nagyokat nyerített.

-Hó, hó! Hé, áááááá!!! -ledobott a hátáról, ami őszintén szólva nagyon meglepett, hiszen még sosem csinált ilyet!...

-Várj, Szleipnir!!! -a paripa bevágtatott az erdőbe, faképnél hagyva engem.

-Na, ez szép! A lovam teljesen megvadult!-forgattam meg a szemeimet, még mindig a porban fekve. Amikor fel akartam állni éreztem, hogy borzalmasan fáj a jobb karom.

-Loki? Te meg mit fetrengsz itt a porban? Mi történt, hová tűnt a lovad?-Thor egyik jó barátja, Volstagg jött oda hozzám, majd segített felállnom.

-A lovam? Elrohant! Nem tudom mi van vele, nagyon megvadult és nem érdekli semmi!

-Megvadult?!? Hmm....ez érdekes! Lehet, hogy a párzási időszak az oka! Olyankor minden csődör elveszti az eszét!...Mondd csak, nem engedted össze egy kancával mostanában?-kérdezte, miközben elindultunk vissza, az istálló felé.

-Nem.....Vagyis nem tudom! Csak annyit tudok, hogy az egyik új lovat mellé tették!-ekkor bevillant az a kép, amikor Szleipnir Hajnal orrát nyalogatta....Ajjaj lehet, hogy megtetszett neki?!?...Te jó ég, Viola mit fog szólni?!?

-Háhá! Tudtam én, hogy őket láttam!-nevetett fel a vörösszakállú.

-Láttad?!? Ho-hogy érted ezt? Ugye nem?!?

-Debizony, barátocskám! Még az is lehet, hogy kiscsikójuk lesz! Az élet néha hoz meglepetéseket, nem igaz?-az óriás látszólag jól mulatott ezen, de engem inkább idegesség fogott el...

-De,....nagyon úgy tűnik! Nade nekem most mennem kell, megnézetem a karomat, mert elég nagyot estem!

-Oké, akkor szia!-én erre csak intettem egyet, majd el is mentem a gyógyítókhoz:

-Loki herceg! Mi a probléma, csak nem megsérült?-jött elém egy dokinő, aki ezután be is tessékelt az egyik orvosiba.

-A lovam megvadult és ledobott a hátáról! Borzalmasan fáj a karom! Kérem megvizsgálná?

-Hát persze, felség! Máris!-a nő felhajtotta a felsőm ujját, majd szemügyre vette újonnan szerzett sérülésemet, amely fel volt dagadva, és be is lilult....

-Óh, úgy látom jó nagyot esett, hiszen eltört a karja! Tessék, itt egy főzet, amely összeforrassza a csontjait, de sajnos ez a folyamat nagyon fájdalmas! Azt javaslom, hogy majd csak este, elalvás előtt igya meg!-adta kezembe a kis üvegcsét, majd elköszöntünk és elmentem a szobámba olvasni...

/Thor/

A mai nap igen unalmasan telt számomra, hisz még Loki se jött beszélgetni, ami egy idő után aggasztani kezdett...

-Elnézést, hölgyem! Nem látta véletlenül az öcsémet?-kérdeztem az egyik gyógyítótól, aki pakolászta a főzeteket.

-De igen, felség! Épp most kezeltem le őt! Sajnos lovaglás közben eltört a karja! Képzelje, azt mondta, hogy a lova megvadult és ledobta a hátáról!

-Megvadult? Az meg hogy lehet?-nem értettem, mi volt az oka, hisz ismerem Szleipnirt!: Ő általában inkább nyugodt, mint Loki, és sosem dobta még le a hátáról csak úgy!....

-Az öccse nem mondta! De szerintem csak megijedhetett valamintől!

-Lehet.-mondtam elgondolkodva...

Este...:

/Loki/

Fürdés után leültem az ágyamra, majd lehúztam azt a zöld színű kotyvalékot, amelynek igen rossz íze volt...

-Pfujjj! Odinra!: Miből van ez?-kérdeztem magamban, amikor végre kiürült a fiola, majd fekvő pózba helyezkedtem.

A szer kb. csak 10 perc után kezdett el hatni, ami azt jelentette, hogy zsibbadni és fájni kezdett a karom...
Próbáltam elaludni, de egyszerűen nem ment!: Nem csak a fájdalom miatt, hanem azért is, mert aggódtam Szleipnir miatt, és féltem, talán soha nem jön vissza. Amitől még tartottam az az volt, hogy mi lesz, ha Hajnalnak kiscsikója születik?...