Az égből pottyant idegen {Befejezett}

22.rész: Párbaj...

/Viola/

Amikor visszaértünk a palotába, a királyné nagy mosollyal fogadott minket:

-Viola drágám! Hát meggyógyultál, annyira örülök!-ezután még egy kicsit beszélgettünk, majd később Thor elment megkeresni Helát, én pedig bekopogtam Lokihoz:

-Szia, én vagyok! Bejöhetek?-az ajtó túloldaláról nem jött válasz, de egyszercsak a bejárat kinyílt.
Loki az ágyán ülve, elmélyülten olvasott egy könyvet, de amikor meglátott, szó szerint felugrott és szorosan megölelt:

-Viola! Úgy aggódtam érted, minden rendben?-aggódva nézett rám, és egyik kezével az arcomat simogatta.

-Igen, mostmár jól vagyok!....A kezed hogy van? Fáj még?

-Nyugi, nem vészes! Sokkal jobb, mint volt!-a férfi letekerte a gézt, majd megmutatta a sebet, amit én okoztam neki, véletlenül...

-Nem vészes?!? Ez-ez koromfekete! Jajj Loki, annyira sajnálom, ez az én hibám!

-Ugyan! Egyáltalán nem tehettél róla! Ne áltatsd magad, nem haragszom rád!-egyik ujját az állam alá helyezte és mélyen a szemembe nézett.
Annyira elvarázsoltak smaragd zöld íriszei, hogy szinte észre sem vettem, ahogy megcsókolt....Hoppá...

-Loki? E-ezt miért kaptam?

-Azért,.....mert szeretlek!-válaszolta halál komoly arccal, mire nekem egy könny csordult le arcomon:

-Sajnálom,....de nem lehetünk többek barátoknál!...Kérlek ne érts félre, nagyon kedvellek, de az én szívem már választott!: Én a bátyádat szeretem, és ezért könyörgök ne gyűlöld meg őt, ne bántsd! Inkább engem! Engem szidj, velem ordibálj! Csak ne haragudj Thorra! Nem akarok közétek állni!

-Tudom Viola! Hidd el én soha nem bántanálak egyikőtöket sem! Saját testvéremként szeretem Thort, és téged pedig képtelen lennék meggyűlölni! Szívem örökké érted fog dobogni, még akkor is, ha a sors elválaszt minket! Ne feledd, rám mindig számíthatsz!....Naaa, ne sírj, semmi baj!-ismét átölelt, ami most nagyon jól esett...

Eddig fogalmam se volt arról, hogy Loki ennyire ragaszkodik hozzám, és hogy ilyen tiszta szívű, megértő. Én nem úgy szeretem őt, de ő ennek ellenére sem mond le rólam...Loki egy igazi jó barát...

-Köszönöm! Köszönöm, hogy megértesz! Olyan jó barát vagy!

-Nagyon szívesen! Én mindig a barátod maradok, bármi történjék!-mondta a szemembe nézve, majd megpuszilta homlokomat.

-Rendben....Sajnos most mennem kell, mert ma megyek haza a Földre....

-Tessék? Hazamész? Miért? De....ugye visszajössz?-először kétségbeesett, majd komoly arcot vágott...

-Nyugi, csak pár napra megyek, mert át kell vennem egy díjat, és meglátogatom Tonyt! Aztán visszajövök, ne aggódj!

-Oké....Vigyázz magadra!-megint megölelt...Úgy tűnik nagyon hiányozhattam neki az utóbbi pár napban...

-Jólvan! Nyugalom, nem leszek egyedül, Thorral megyek! Majd ő vigyáz rám helyetted, lovagom!-játékosan megpöccintettem az orrát, majd elköszöntem és elmentem megkeresni Thort....

/Thor/

Már az egész palotát körbe jártam, de Helát sehol sem találtam! Már kezdtem feladni, amikor az istállóban egyszercsak megpillantottam őt: