𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

1. Rész ~ Két óra

A nevem Shopie Grey 23 éves vagyok és London külvárosában élek. 2 éve dolgozok egy belvárosi lakberendező irodánál és be kell hogy valjam,egyszerűen oda vagyok érte. Eleinte nem éreztem magaménak,de mára már ez lett az álom munkám. Szeretnék egyszer egy saját irodát nyitni,de ehhez még sok idő kell,na meg persze pénz is. Nem mondom,elég jól megfizetnek főleg ha egy híresebb ember kér fel,de akik nem keresnek havonta több milliót azok tudják,hogy egyszerűen lehetetlen minden hónapban több százezret félretenni. Márpedig egy saját vállalkozás beindítása és fenntartása nem kevés pénz.

Na de ennyit a bemutatkozásról,térjünk a lényegre.
Mint minden egyes nap ma is azzal indult,hogy reggel bementem az irodába,a főnökhöz aki kiadta a mai feladatomat. Egy híres énekes vásárolt magának a külvárosban egy félkész házat (vagyis csak a ház szerkezete és a nyílászárok vannak meg) és azt kéne nekem kívül belül egy ízléses otthonná varázsolnom. Végül is mindig ezt csinálom,úgyhogy nem lesz ismeretlen a dolog. Elkértem az ügyfél szerződését,és a kis asztalomhoz ülve már hívtam is,hogy egyeztessünk egy időpontot.

- Liam Payne. - hallottam meg pár csörgés után egy mély férfi hangot

- Jó napot, Sophie Grey vagyok a Dream Home lakberendező irodától.

-Üdvözlöm,miben segíthetek?

- Inkább én segítek önnek,mert én leszek az aki berendezi az otthonát. Azért hívtam,hogy időpontot tudjunk egyeztetni egy személyes találkozóra ahol átbeszéljük az elképzeléseit,és ezek alapján készítek önnek egy alap látványtervet a következő megbeszélésre. Mindössze egy,esetleg másfél óráról lenne szó. Jó lenne a mai nap délután két óra vagy inkább tegyük át holnap reggel kilencre?

- A mai napom eléggé sűrű,de meg tudom oldani. Minél előbb elkezdjük,annál előbb költözhetek,úgyhogy igen jó lesz a mai nap. A címet tudja?

- Igen,rajta van a szerződésen. Akkor délután kettőkor ott leszek önnél. Viszont hallásra.

- Rendben,szép napot!

A hátralévő időmben,ami kicsivel kevesebb mint 4 óra volt befejeztem a határidős munkáimat,ebédeltem és felkészültem a találkozóra. Sokan biztos hülyének néznének,hogy miért készülök fel hiszen nem lesz semmi olyan amire fel kellene készülni,de valjuk be az ember nem minden nap megy egy híresség házába. Igaz,hogy nem ismerem ezt a fiút de nem szeretnék előtte beégni ha esetleg váratlan kérdéseket szeretne feltenni. Arról nem is beszélve,hogy a főnököm igencsak ki lenne akadva ha lejáratnám a céget,azt pedig nagyon nem szeretném. Leegyszerűsítve jobb félni mint megijedni.

Az ebédszünetemből visszatérve elpakoltam a szükséges dolgaimat és már úton is voltam a külváros legmenőbb,legelitebb részére. Hiába,hogy én is a külvárosban élek ezen a környéken nem szoktam járni,sőt. Őszintén bevallom,hogy ezzel az alkalommal együtt talán kétszer voltam erre.
Nem lepődtem meg azon se,hogy amikor megérkeztem a házhoz semmit,de tényleg semmit nem láttam belőle,ugyanis 2 méteres kerítés és ennél is magasabb fák takarták el a kíváncsi szemek elől.

Először kételkedtem is benne,hogy biztos jó helyen járok,de az én jó öreg GPS barátom is megerősített benne,hogy bizony ez az a cím ahova nekem érkeznem kellett. Így hát az ablakot lehúzva megnyomtam a kaputelefont és csak reménykedni tudtam,hogy beengednek a házba. Pár csörgés után ugyanaz a hang szólt bele,mint amelyiket a telefonban hallottam - vagyis a sráccal beszéltem -.

- Kivel beszélek? - tért a lényegre

Semmi köszönés,semmi jó modor. Ha nem lenne muszáj kedvesnek lennem az ügyfelekkel tuti,hogy beszóltam volna neki.

- Sophie Grey vagyok,két órára van megbeszélve egy időpontunk. - válaszoltam illedelmesen