𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

6. Rész ~ Miért csinálod ezt?

Próbáltam felfogni azt amit hallottam,de nem igazán sikerült. Oké nem kérdeztem,hogy van-e barátnője,meg semmit de azt álmomban sem gondoltam volna,hogy családos ember.

- Én is szeretlek Bear. Délután találkozunk,szia. - tette le és leült a kanapéra - Ne haragudj,de le kell mondanom a randit.

- Ugyan semmi baj. A családod mellett a helyed. A kisfiad és a párod számítanak rád. - vettem fel a legszebb mosolyomat,azonban belülről teljesen összeomlottam

Szívem szerint üvölteni kezdtem volna,de nem sok értelmét láttam. Hisz' Liammel semmi nincs köztünk,és nagyon úgy fest,hogy most már nem is lesz. Bár azt gusztustalan dolognak tartom,hogy a családja háta mögött más lánnyal akar randizni. Ki tudja hányszor csinálta már ezt meg?

- De Cheryl nem.. - kezdett bele a magyarázkodásba

- Liam ne magyarázkodj. Megértem,most pedig folytassuk légyszíves a munkát.

- De..

- Mondom ne magyarázkodj Liam. Nem érdekel. Hiba volt ebbe belemennem. -  vágtam ismét közbe felemelve a hangom

Láttam rajta,hogy mindenképp mondani akart valamit,de még se tette. Jobb is.
Mikor mindent megbeszéltünk,mindent megfelelőnek talált,nem akart semmin változtatni,megrendeltem neki a bútorokat és a kiegészítőket. Ezek után összepakoltam és felálltam a kanapéról.

- Eltart egy ideig mire mindent kiszállítanak,de ha minden megjött hívj és akkor küldöm a munkásokat,hogy összeszereljék a búrokat és mindent helyükre tegyenek.

- Rendben,de ugye te is itt leszel?

- Nem Liam. Én már nem jövök. - mondtam és a laptopommal együtt távoztam a házból

- De én szeretném,hogy itt legyél. - rohant utánam - Azt szeretném,hogy lásd a házat berendezve,arról nem is beszélve,hogy az embereitek munkáját is valakinek felügyelni kell,én pedig nem értek hozzá.

- Nem hiszem,hogy ez jó ötlet. Hidd el nagyon profin dolgoznak,értik a dolgukat. Nem kellek én ide.

Mielőtt beszállhattam volna a kocsimba elkapta a kezem,és magához rántva megcsókolt. Egy pillanat erejéig teljesen elgyengültem az ajkai érintésétől,de aztán bevillant a szomorú valóság. Minden erőmet összeszedve,mellkasánál fogva toltam el Liamet magamtól.

- Miért csinálod ezt Sophie? Csak engedd,hogy elmagyarázzam a dolgokat. - könyörgött

Megráztam a fejem,beültem a kocsiba és a lehető leggyorsabban hajtottam el Liam házától. Mikor már elég messze jártam a háztól,szabad utat engedtem könnyeimnek amiket egészen ideáig visszatartottam. Miért sírtam? Magam se tudom. Ennyire szarul akkor éreztem magam utoljára amikor szakított 4 év után a barátom. Végül is ha belegondolok,most is valami ilyesmi történt,azzal a különbséggel,hogy semmi nem volt közöttünk. De "szakítottam" vele,többet nem fogunk találkozni,nem fogom hallani a hangját,nem látom majd a gyönyörű szemét. Nem érzem az illatát,a lágy mégis határozott érintését.

Az irodába vezető út most még hosszabbnak tűnt mint amúgy. A belépő kártyámat elő véve,a sorompót nyitó szerkezet kamerája elé tettem,ami pár másodperc múlva már fel is emelkedett,én pedig folytattam utamat a mélygarázsba. Leparkoltam a szokásos helyemre,azonban most nem szálltam ki egyből. Először a sírás nyomait próbáltam meg eltüntetni egy zsepi,és egy popsitörlő segítségével. Még jó hogy tartok a kocsiban egy csomaggal az ilyen helyzetekre.

Pár perc múlva külső jeleknek nyoma sem volt,csak én tudtam,hogy valójában hogyan is éreztem magam. A liftbe lépve megnyomtam a 10-es gombot és csak vártam hogy felérjek,közben pedig megpróbáltam nem Liamre gondolni. Nem igazán jött össze. Folyamatosan az játszódott le bennem,ahogy ajkai könyörögnek a viszonzásért. Azóta is bizsereg a szám. Be kell,hogy ismerjem istenien csókol és nagyon jól esett,de nem tehetem tönkre a fiának az életét. Megérdemli,hogy normális családban nőjön fel.

A lift csengése rántott vissza a valóságba,majd már nyilt is az ajtó. Ha Anne most itt lenne,akkor megálltam volna az asztalánál beszélgetni,vagy meginni egy kávét,de mivel nincs itt így egyenesen a saját asztalomhoz mentem. Út közben a falon lévő órára pillantottam,még csak fél 12 lesz ami azt jelenti,hogy van egy órám a megbeszélésig. De,hogy addig mit fogok csinálni azt nem tudom.

Leültem az asztalomhoz,és a gépemet bekapcsolva gondolkoztam,hátha van valami olyan munka amit nem fejeztem még be. Mivel a látványtervek már készen voltak,így már csak időpontokat kellett egyeztetnem a megrendelőkkel,így neki is láttam. Azzal is telik legalább az idő.

Elég lassan telt az idő,és a megbeszélés is egy örökké valóságnak tűnt,pedig alig lehetett több fél óránál. A megbeszélés után Tommal együtt átmentem az irodájába,és elmondtam neki,hogy Liamnek 2-3 héten belül készen lesz a háza. Kivételesen megdícsért,hogy milyen gyors munkát végeztem,és büszke rám,de most még ennek se tudtam örülni. Természetesen kaptam újabb munkákat,így legalább lesz ami lekösse a figyelmemet.

A délután viszonylag gyorsabban eltelt,és még én magam se hittem el de elvégeztem a mai feladataimat,úgy hogy otthon már nem kell dolgoznom. Ritka pillanatok egyike,mert általában szokott maradni egy két feladat amit el kell intéznem. 5 új megrendelővel lettem ma gazdagabb,abból 3 elküldte a ház terveket,mert így gyorsabb és elvileg a főnök is beleegyezett. Nem nagyon szeretek így dolgozni,de ha nekik jó akkor legyen így.

Fél 6 múlt mikor leparkoltam a ház előtt. Hullának éreztem magam,így nem is csoda,hogy amikor ledőltem a kanapéra szinte azonnal elnyomott az álom.

Legközelebb este háromnegyed tízkor tértem magamhoz,de semmivel nem éreztem magam jobban mint amikor lefeküdtem. Gondolataim teljesen Liam körül forogtak. Az egészet ő uralta. Be kell látnom,hogy mérhetetlenül és menthetetlenül beleszerettem Liambe,már akkor mikor először megláttam. De ő ezt soha nem tudja már meg.

Nagy nehezen felvonszoltam magam a fürdőbe,ahol villámgyorsan megfürödtem,hogy még véletlenül se merüljek el jobban a gondolataimban,mert akkor tuti,hogy itt bőgöm el magam a zuhany alatt. Még elintéztem a szokásos esti rutinomat,majd a szobámba menve bedőltem az ágyba és vártam,hogy elmerüljek a saját álomvilágomban.

Sziasztok!😊

Most először írok ide,de jöbb később mint soha. Remélem elégedettek vagytok a részekkel,próbálom őket minél hosszabbra írni. Viszonylag új vagyok itt wattpadon írás szempontjából,mivel én eddig bloggeren voltam elérhető 2016 végéig de érdeklődés hiányában (a blogger már eléggé a végét járta akkor) abbahagytam és inkább csak olvastam. De most itt vagyok és rengeteg ötletem van,amiből az egyiket most olvashatjátok is.

Ti,hogy bírjátok a kialakult helyzetet?

Csodás napot kívánok nektek!❤