𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

38. Rész ~ Best Song Ever

Puha ajkak érintésére ébredtem,amik az egész arcomat,majd a vállamat is ellepték apró puszikkal. Halvány mosoly költözött az arcomra,de annyi energiát még nem tudtam gyűjteni,hogy kinyissam a szemeimet.

- Jó reggelt. - motyogott közvetlenül a fülembe,lehelletétől kirázott a hideg

- Reggelt. - válaszoltam hasonló hangnemben - Mennyi az idő?

Éreztem amint a teste felemelkedik a matracról,majd gondolom a mögöttem elhelyezkedő órára pillantott.

- Fél tíz múlt két perccel.

Egy fáradt nyöszörgés hagyta el a számat,majd a hátamra fordulva rugdostam le magamról a fehér anyagot. Néhány próbálkozásom kudarcba fulladt,de végül sikerült nyitva tartanom a szemeimet.

- Te,hogy lehetsz ilyen friss,és éber? - szaladt ráncba a homlokom,mikor tekintetem Liam kisimult,vigyorgós arcára vezettem

- Úgy,hogy már vagy egy órája fent vagyok.

- Csináltál reggelit? - csillant fel a szemem,ráadásként pedig még a hasam is megkordult

- Éhenkórász. - horkantott fel,mire az egyik kispárnát hozzá vágtam - Hé!

- Megérdemelted. - nyújtottam ki rá a nyelvem

Gyerekes viselkedémre,egy megmagyarázhatlanul édes nevetéssel reagált. Próbáltam csúnyán nézni rá,eljátszani a durcás kislányt,de a gödröcskéit,és a nevetéstől összehúzott szemét látva,az akcióm kudarcba fulladt.

Még egy jó húsz percet biztosan ágyban töltöttünk,mert egyikőnknek se volt kedve elkezdeni a napot - hiába,hogy semmi komolyabb dolgunk nem volt mára -,de mivel én megelégeltem a hasam folyamatos korgását,muszáj voltam felkelni,és lemenni a konyhába. A pulton heverő tányéron palacsinta gőzölgött,amire szinte azonnal rávetettem magam,és amíg Liam kávét főzött,magamba tömtem pár darabot.

- Azért remélem nekem is marad. - bár nekem háttal volt,biztos voltam benne,hogy vigyorog

- Ez még csak a negyedik.

Fejét rázva tette le elém a bögrémet,majd velem szemben foglalt helyet. Ketten seperc alatt pusztítottuk el az édességet,elégedetten,a hasamat simogatva dőltem hátra a széken.

- Menj készülődni. - simított végig vállamon,mikor elhaladt mellettem

Eleget téve kérésének,felmentem az emeletre,és a gardróbig meg se álltam. Egy fekete műbőr nadrágot,sima fekete pólót,és egy térdig érő,világosbarna kötött kardigánt vettem fel.

- Ne már,így nem látom a fenekedet. - hallottam meg Li csalódott hangját az ajtóból - Pedig ez a gatya,biztos kiemeli.

Magamban jót vigyorogtam kijelentésén,majd őt kikerülve átvonultam a fürdőbe. Egy alapos arc és fogmosás után,kispiráloztam a pilláimat,a hajamat pedig egy szoros copfba fogtam a fejem tetején. Kivételesen elégedett voltam a kinézetemmel,pedig semmi különöset nem csináltam magammal.

- Felőlem indulhatunk. - néztem barátomra,mikor bepakoltam néhány tiszta ruhát a taskájába.

- Zárd be az ajtót,addig én beteszem a táskát a kocsiba. - adta kezembe a kulcsot

- Igen is,kapitány! - tisztelegtem előtte

Szemforgatással reagált kijelentésemre,de a szája sarkában megbújó mosoly elárulta őt. Háromszor is ellenőriztem,hogy tényleg zárva van - e az ajtó - tanulva a korábbi esetből -,majd elfoglaltam a helyemet az anyósülésen.