𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

12. Rész ~ Ez még kérdés?

Anya cseppet sem nyugodt hangjára és lábdobogásra ébredtem. Mi a fene? Betörtek a házba? Felkeltem az ágyból,hogy megnézzem mi történik,de a hirtelen mozdulattól megszédültem és visszaestem az ágyra. Mikor tanulom már meg végre,hogy ne ugráljak fel az ágyból alvás után?

Amint abbamaradt a szoba forgása körülöttem újra felálltam,és az ajtót résnyire nyitva kidugtam a fejemet,hogy körbe nézzek az emeleten. Nem láttam senkit,de anyunak a motyogását még mindig hallottam. Kiléptem a folyosóra,alig tettem meg pár lépést amikor Alice ajtaja kicsapódott ezzel a látószögembe került a húgom. Aha akkor anya lehet,hogy rá mérges?

- Mi a baja anyunak? - dörzsöltem meg a szememet ránézve

- Elaludtam,és ezért áll a bál. Pedig még nem is vagyunk annyira késésben. - forgatta meg szemeit

Az orrom alatt elmosolyodva mentem le vele a lépcsőn.

- Na végre. Komolyan mit nem lehet azon megérteni,hogy ma előbb kell bemennem a munkahelyemre? - hadonászott anya a kezeivel mikor észrevette Alicet - Van fél órám,hogy beérjek. Szerinted,hogy fog ez összejönni mikor a rohadt iskola 25 percre van?

- Elviszem én,ha megvárod amíg felöltözök. - szóltam közbe húgomra majd anyára pillantva

- Na ennyi,meg van oldva. - vigyorgott a húgom - Ne idegeskedj annyit anya árt a szépségednek.

- A sírba fogsz vinni Alice Grey. - morogta de pár másodperc múlva már nyoma se volt a dühének

Mindketten elköszöntünk tőle,én pedig még mindig mosolyogva mentem vissza a szobámba. Nem szarakodtam sokáig,az első kezem ügyébe akadó ruhadarabokat magamra kaptam,majd a fürdőbe siettem,hogy fogat mossak és felkössem a hajamat egy konytba.

Szerintem rekord idő alatt készültem el igaz,hogy normális esetben nem nagyon mennék ki így emberek közé,de most addig megteszi amíg elviszem Alicet suliba.

- Soph,egyáltalán nem akarlak sürgetni,de mindjárt fél 8. - kiabált fel Alice

- Itt vagyok. - néztem rá mikor leértem a lépcsőn

- Francba. Azt hittem kihagyom az első órát,és akkor legalább megúsztam volna a rohadt töri dolgozatot. - sóhajtott csalódottan

Vigyorogva néztem rá. Szerintem a családunkban ez valami örökletes dolog,hogy nem szeretjük a törit ugyanis se anyuék,se a nagyszüleink nem szerették. Felvettem a kabátomat a cipőmmel együtt és kimentem a kocsihoz. Al kiengedte Lokyt,majd az ajtót bezárva jött ő is utánam.

- El is menjek érted? - néztem rá egy piros lámpánál

- Ha nem nagy gond. Nem akarlak betegen ugráltatni.

Legyintettem egyet és egy kis gázt adva elindultam,mivel zöldre váltott a lámpa.

- Jól esik levegőzni,és hiába vagyok beteg nem fogom bezárni magam a házba.

- Kettőkor végzek ha minden igaz,de ha változás van akkor felhívlak.

Az út további része viszonylag csendben telt,csak a rádió hangja töltötte be az utasteret de ezt szerintem egyikőnk se bánta. Már elég közel voltunk a sulihoz amikor a rádióban egy One Direction dal szólalt meg. Egy pillanatra a húgomra néztem,aki engem bámult vigyorogva.

- ,,You gotta help me, I'm losing my mind." - kezdte el énekelni

Nevetve megráztam a fejem és a kormányon lévő gombok segítségével adtam hangot a zenére. Ha jó idő lenne és nem lennék beteg,még az ablakot is le engedtem volna de ez jelenleg nem lenne jó ötlet.