A vonal másik végéről csak a csend hallatszódott,gondolom megnyomta a kapu nyitó gombot,mivel pár másodperc után búgást hallottam és a hatalmas vas szerkezet kinyílt előttem,így most már rálátásom nyílt a kicsinek nem mondható kertre és a házra. Begurultam a kocsival,majd a motort leállítva és a táskámat felkapva az ülésről,kiszálltam. Kopogtam az ajtón,és újra várakozásba kezdtem. Komolyan miért nem lehet kinyitni az ajtót ha már beengedett a kapun? Már készültem arra,hogy újra kopogok amikor nyílt az ajtó és egy barna hajú,barna szemű tetovált csoda nézett vissza rám.
Azt hiszem most már értem,hogy miért foglalkozik az éneklés mellett modellkedéssel. Nem tudom szavakkal elmagyarázni,hogy milyen jól is nézett ki ahogy a barna fürtjei enyhén kócosan a homlokába lógtak,a szürke melegítője hanyagul lógott a csípőjén és hiába,hogy volt rajta póló még így is látszódott az alsójának a teteje. Egy pillanatra még azt is elfelejtettem,hogy milyen nemű vagyok,de gyorsan vissza kellett térnem a földre. Elég kínos lett volna az ha csak állok az ajtóban földbe gyökerezett lábakkal és csak bámulom őt. Bár mondjuk ha jobban belegondolok pontosan ezt csináltam.
A valóságba az arcom előtt vadul integető keze és az iszonyatosan férfias hangja rántott vissza amint a nevemet mondogatja.- Sophie?
Megráztam a fejem és egy mosolyt felvéve próbáltam elterelni a figyelmemet a piszkos gondolataimról.
- Oh igen.. Szóval én.. Sophie.. - makogtam össze vissza
Jézusom mi az isten van velem? Egy értelmes mondatod nem tudok kinyögni. Sőt még bemutatkozni se tudok normálisan. Hogy zavarhat össze ennyire ez a fiú? Félve pillantottam fel Liamre akinek az arcára egy hatalmas vigyor ült ki. Remek. Totálisan leégettem magam előtte.
- Liam Payne vagyok. - nyújtotta felém a kezét
- Sophie Grey. - mutatkoztam be én is
Amint a kezem hozzáért az ővéhez,a testemet melegség öntötte el. Annyira puha és meleg volt,hogy szívem szerint soha nem engedtem volna el.
Ezek után Liam arrébb állt az ajtóból jelezve,hogy ideje lenne bemennem. Alaposan feltérképeztem belülről is a házat,miközben követtem őt a nappaliba. Nem volt benne sok minden,csak egy kisebb méretű kanapé,egy kis asztal és egy falra szerelt hatalmas tv.- Hozhatok valamit? Bár sok mindennel nem tudom megkínálni mert a hűtőm még nem érkezett meg,ami meg ideiglenesen van helyette az elég kicsi. De tudok hozni gyümölcslevet,vizet vagy ha gondolja készíthetek egy kávét esetleg egy teát. - magyarázott
Igazából nagyon nem érdekelt,hogy mit mond egyszerűen csak arra tudtam figyelni,ahogy az ajkai mozognak.
- Egy pohár vizet elfogadok. - bólintottam
Bólintott egyet és már ment is a konyhába. Addig én helyet foglaltam a kanapén és a laptopomat az ölembe véve elindítottam rajta a szükséges programokat. Ezt a cselekedetemet egy finom férfi parfüm illat zavarta meg. Istenem még az illata is olyan szexi,tökéletesen passzol hozzá. Elvettem tőle a poharat,belekortyoltam majd letettem a kis asztalkára.
- Igazából én nem tudom,hogy ilyenkor miket kell megbeszélni,szóval teljesen önre bízom magam. - vakargatta a tarkóját
Elmosolyodtam kijelentésén. Ha tudná,hogy ez az egy mondat milyen piszkos gondolatokat ébresztett bennem szerintem meglepődne.
- Először is szerintem inkább tegeződjünk ha nem baj. Mindkettőnknek sokkal egyszerűbb dolga lesz.
Vigyorogva bólintott majd az asztalról elvett egy mappát amit a kezembe nyomott. Értetlenül néztem rá,sejtésem se volt arról,hogy mi lehet benne.
- A ház alaprajza meg a szükséges dokumentációk amik a tervezéshez kellenek. A főnököd mondta,hogy adjam oda neked amikor majd találkozunk. - segített ki
Gondolhattam volna. Nem is értem mégis mire számítottam mi lenne benne?
BINABASA MO ANG
𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )
FanfictionMikor Sophie eldöntötte, hogy követi a családi hagyományt, és ő is az építőiparban helyezkedik el mint lakberendező, korántsem volt tisztában azzal, hogy mennyi meglepetést tartogat számára ez a szakma. Példának okáért ilyen volt az is, amikor egy ő...